Ha valakinek bármi kétsége volna afelől, hogy Gyurcsány Ferenc és stábjának munkája műalkotás, tehát fikciós mű-e vagy sem, gyorsan tekintse meg a második videó elejét. Gyurcsány Facebook-bejegyzése szerint itt az történt, hogy „Amikor elhagytuk a falut és miután leráztuk kísérőinket az országúton, megállított bennünket egy ember. Durva történetbe kezdett. Ezek után visszafordultunk, és nekiálltunk még egy film forgatásának”. Mivel épeszű ember el nem hiszi, hogy a volt miniszterelnökkel éppen véletlenül szembejön az országúton „Alcsútdoboz-Göböljárásról a juhász”, persze a legjobb fehér ingében, és nekifutásból kezdi el szidni Orbánt – így akkor járunk el méltányosan, ha a filmes eszközök használata felől elemezzük a két videót.
| ||
A Felcsúti látogatás a keresztapánál című film a – Gyurcsány Ferenc nevű – főszereplő köré épül. Az ő jelenléte az, amely a sokszor látott, a médiában elhasznált helyszíneket élettel tölti meg. Az ő narrációja vezet végig minket a településen, és zaklatott dikciója, szeszélyes hanglejtése végig fenntartja a figyelmet. A film másik főszereplője „Orbán Viktor, a keresztapa”, aki nemhogy sokára, de egyáltalán nem jelenik meg. A suspense ilyetén végletekig fokozása kiváló eszköznek bizonyul a vészjósló hangulat megteremtéséhez – az ellenség, a veszély nincs sehol, tehát mindenhol ott van.
Megjelennek viszont az ellenség, a keresztapa szolgái és követei: a narráció szerint helyi fideszesek követik és videózzák hősünket. Ők jelenítik meg kézzelfogható, látható formában azt a világot, amelyet a narráció megrajzol: a keresztapa és csatlósai által megszállt békés községre leselkedő fenyegetést.
A narráció széteső és következetlen, de a nevek hangsúlyos ismételgetése, továbbá a meglepően sok szám és adat elhangzása hitelesnek mutatja az állításokat. Ezzel ellentétes, de nem kevésbé hatásos eszköz A keresztapa című film klasszikus esküvőjelenetének többszöri megidézése, amellyel az alkotók nyíltan vállalják az őket ért Scorsese-hatásokat. A humoros vonalat erősíti A rózsaszín párduc közkedvelt dallammotívumának felhasználása a Gyurcsány megfigyelőit mutató vágóképek alatt, miközben azzal, hogy ugyanezen alakokat katonai látcsőt idéző kivágásba helyezik, továbbra is veszélyesnek mutatják őket.
A Gyurcsány Ferenc Felcsúton 2. címe ellenére a főszereplő háttérbe vonulásával lepi meg az első rész nézőit. Valódi hőseink a juhász és Marika néni, mindketten áldozatok: a történet szerint Mészáros Lőrinc, illetve Orbán újdonsült veje, Tiborcz István tette tönkre az életüket. A Gyurcsány Ferencet alakító színész, Gyurcsány Ferenc a megértő hallgatóság szerepében sokkal kevésbé meggyőző. Nem ura arcvonásainak, merev, feszélyezett ember benyomását kelti, ellentétben a szerepe által megkívánt empátiával, megindultsággal. A két főszereplő lejátssza Gyurcsányt a vászonról: Mari néni például úgy is megindító tud lenni, hogy a forgatókönyvírók – érzésünk szerint hibát vétve – a szerencsétlen sorsot bemutató önvallomásba politikai kiszólásokat is kevertek. A juhász az igazságért küzdő, sorstársainak segítő nép gyermekét hozza meggyőzően.
A konkrét történetek nem igazán érthetők, de nem is ez a lényeg. A zaklatottabb vágás és az arcot néha elvétő fókusz fokozott drámaiságot kölcsönöznek a rövidebb második résznek, amely mintegy illusztrációja, megérzékítése az első rész számainak és neveinek, elméleti-politikai fejtegetéseinek. Mari néni és a juhász egész Felcsútot jelképezi, Felcsút pedig az egész országot – állítja a film, gyengéi ellenére is szuggesztíven.
A filmek nagy szerencséje, hogy a valóság kísértetiesen hasonlít rájuk. (Hogy mást ne mondjunk: a juhász, becsületes nevén Váradi András, feltűnik az atlatszo.hu kiváló videóriportjában is.) A valóság pedig valóban dermesztő: a Nagyúr rokonai és üzletfelei, az új földesurak szépen felvásárolják a parasztok földjeit, viszik a támogatásokat, építik a Nagyúrnak a stadion-palotát, és ha a birtokaik érdeke úgy kívánja, házassággal egyesítik a földeket. A hatóságok a markukban, csak akkor intézkednek, ha országos botrány van.
Botrány pedig nem nagyon van – mert az ne tévesszen meg senkit, hogy az ellenzéki és független média sokat cikkezik erről. Ők a lakosság tíz százalékát, ha elérik. Éppen ezért lehet fanyalogni Gyurcsány Ferenc filmkészítői tehetségén, karaktere manírjain, plebejus nekibuzdulásán és demagógiáján – de mutasson már valaki ehhez hasonlóan hatásos kampányakciót ellenzéki oldalról! Tökéletes a témaválasztás, hiszen ebből nem lehet kimosdani, itt hiába elmúltnyolcéveznek, kommunistáznak és bankároznak, hiszen azt mindenki értheti és láthatja, hogy itt a jó magyar földet lopják el a zemberektől meg az állam pénzét, ugyancsak a zemberektől. Továbbá Gyurcsány érthetően és szenvedéllyel beszél, az állítások súlyosak, a kiállás bátornak tűnik.
Most mindezzel vessük össze, mit sikerült összehakniznia a szociknak és Bajnaiéknak Felcsúton. (Némi gúnyos kacajt, ha jól emlékszünk.) Az összevetés végeztével pedig keressünk egy kardot, amibe beledőlhetünk.
