Ózd futása – a Roma Központ elutasítása és a magyar politika alja

  • narancsblog
  • 2013. szeptember 23.

Narancsblog

Első blikkre csak szimplán gyáva az ózdi testület döntése. Ám ha jobban megvizsgáljuk, akkor az alvilági politizálás csaknem minden kellékét felleljük benne.
Ő itt Fürjes Pál

Ő itt Fürjes Pál

Fotó: MTI

Péntek délelőtt egyhangúan döntött úgy az ózdi képviselő-testület, hogy Székesfehérvár, Miskolc és Sárospatak után negyedikként ők sem kérnek a Roma Kulturális Központból. A szavazást alapvetően befolyásolta, hogy a Jobbikból korábban kivált két helyi politikus előbb több száz fős tüntetést szervezett a városba a létesítmény ellen, majd aláírásgyűjtésbe fogtak a központ jövőjéről döntő népszavazás kiírásáért. Az aláírások összegyűltek, a népszavazáson pedig a helyiek nyilván elkaszálták volna a projektet – és vele együtt a jobboldali önkormányzatot is.

Ezt nem akarhatta a fideszes Fürjes Pál vezette testület. Innen nézve a döntés – legalábbis a rövid távú célokat tekintve – logikus. Már csak azért is, mert Fürjes a nyári vízcsapbotrányban csúnyán megégett – állítólag azóta is borogatják –, miután egyenesen Pintér Sándor bírálta őt fölül, a polgármester országos nyilvánosság előtti totális besülését pedig aligha kell itt részletezni egy olyan mondat után, amit a negyven fok körüli hőmérsékletben tikkadó romákról megengedett magának: „Decemberben még nem volt kánikula.”

Ózd tehát bebukta a projektet. Bebukhatta volna szépen is, nem olyan gyalázatosan, ahogy tette. Mert Ózdon annyit gondoltak a dologról, hogy majd befogadják ezt az izét, és máris jön a városba 1,7 milliárd forint, lesz új munkahely, lehet majd villogni mindenhol. Nagyjából ennyi is van Fürjes lapunknak adott nyilatkozatában, amivel a májusi befogadás után tisztelt meg minket. Szerinte a lényeg:

●      nem kell a projekthez önrészt biztosítani

●      sok roma él Ózdon

●      a központ majd csökkenti a társadalmi feszültségeket, és segíti Ózd arculatváltását

●      ahol eddig elbukott a projekt, ott nem volt megfelelően előkészítve, ezért lehetett sikeres a hisztériakeltés

És csak mellesleg: a város felvirágoztatásért meghozott ünnepi testületi döntés a nyilvánosság teljes kizárásával, zárt ülésen született. (Ami ugye kapóra jött azoknak, akik a hisztériát „kelteni akarják.”) Történt ez annak ellenére, hogy Borsodban vagyunk, a Jobbik főhadiszállásán, a város vezetői mégsem gondolták úgy, hogy a központ csak úgy kaphatna helyet a városban, ha valahogy el is tudják magyarázni az ózdiaknak, miért lenne ez jó nekik és a városnak. Néhány PR-nyilatkozatot leszámítva erre nem fordított energiát a polgármester, akivel most szépen megetetik azt, amit főzött.

Ugyanis pontosan úgy viselkedett, ahogy a világról semmit sem gondoló, gyors hasznot remélő, gyáva végrehajtó káder, úgy, ahogyan a magyar politikusgarnitúra nagy átlaga. Akiknek köszönhetően az állampolgárok – ezt számos felmérés tanúsítja – jó része úgy éli meg a rendszerváltás utáni demokráciát, hogy ott neki annyi beleszólási joga van a dolgokba, hogy négyévente elmegy választani (újabban felhatalmazni), és kész. Különben meg hülyének van nézve, és ki van fosztva, nem állnak vele szóba, a hatalom láthatatlan, párbeszéd nincs, és ne is legyen! Az persze ennél valamivel bonyolultabb, hogy miért is van ez így, és miért nem jobb a helyzet, és hogyan lehetne ezen változtatni (az biztos, hogy helyben kell elkezdeni), és igazságtalanság is ezt úgy, ahogy van, a politikusokra kenni – ám ez alkalommal speciel rájuk lehet kenni.

Ózd (ahogy Miskolc és Székesfehérvár) érzéketlenül kezelte a projekt társadalmi kontextusát (konkrétan leszarta azt a tonnányi előítéletet, ami a hazai roma lakosságra zúdul), csak egyvalamire koncentrált: hogy legyen belőle pénz. Sok pénz, és ne nagyon kelljen csinálni érte semmit, a választókkal érintkezni meg pláne ne kelljen. Egyebek mellett ennek a hozzáállásnak köszönhetően él a magyar közélet az érvek, számok, ráció világa helyett a nemzeti giccs, a frusztrált indulatok, a félelmek és a démonok fogságában, ahol a politikus lenézi a választót, és nem beszél vele (legfeljebb néha meghallgatja), a választó meg gyűlöli a politikust (legfeljebb néha szavaz rá). Ahol szükségszerűen jelenik meg olyan párt, mint a Jobbik, amely, íme, ma már milliárdos projekteket képes elszabotálni pillanatok alatt.

Fürjes polgármester éppenséggel szembemehetett volna a hisztériával (ahogyan azt korábban kollégáin kérte számon), de nem tette, mert fél a Jobbiktól, azaz a Jobbik által hergelt és uralt indulati világtól. Mindezt hiba lenne kizárólag az ö nyakába varrni – a saját pártja is így van vele. (Erről korábbi cikkünket itt olvashatja.) Ez az a párt, amely 2008-ban az úgynevezett szociális népszavazáson a fukarságot és a hétköznapi ostobaságot meglovagolva megfúrt néhány értelmes dolgot (a tandíjat és a vizitdíjat), akiktől a demagóg népszavazás intézményét a Jobbik most kölcsönvette, akikkel Ózdon a Jobbik most azt művelte, amit öt évvel ezelőtt Orbánék az akkori kormánnyal. Néhány hangoskodó jobbikos srác felmosta a Fidesszel a padlót. Most cigire gyújtanak, és bizakodva néznek a jövőbe. Van rá alapjuk.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?