Ózd futása – a Roma Központ elutasítása és a magyar politika alja

  • narancsblog
  • 2013. szeptember 23.

Narancsblog

Első blikkre csak szimplán gyáva az ózdi testület döntése. Ám ha jobban megvizsgáljuk, akkor az alvilági politizálás csaknem minden kellékét felleljük benne.
Ő itt Fürjes Pál

Ő itt Fürjes Pál

Fotó: MTI

Péntek délelőtt egyhangúan döntött úgy az ózdi képviselő-testület, hogy Székesfehérvár, Miskolc és Sárospatak után negyedikként ők sem kérnek a Roma Kulturális Központból. A szavazást alapvetően befolyásolta, hogy a Jobbikból korábban kivált két helyi politikus előbb több száz fős tüntetést szervezett a városba a létesítmény ellen, majd aláírásgyűjtésbe fogtak a központ jövőjéről döntő népszavazás kiírásáért. Az aláírások összegyűltek, a népszavazáson pedig a helyiek nyilván elkaszálták volna a projektet – és vele együtt a jobboldali önkormányzatot is.

Ezt nem akarhatta a fideszes Fürjes Pál vezette testület. Innen nézve a döntés – legalábbis a rövid távú célokat tekintve – logikus. Már csak azért is, mert Fürjes a nyári vízcsapbotrányban csúnyán megégett – állítólag azóta is borogatják –, miután egyenesen Pintér Sándor bírálta őt fölül, a polgármester országos nyilvánosság előtti totális besülését pedig aligha kell itt részletezni egy olyan mondat után, amit a negyven fok körüli hőmérsékletben tikkadó romákról megengedett magának: „Decemberben még nem volt kánikula.”

Ózd tehát bebukta a projektet. Bebukhatta volna szépen is, nem olyan gyalázatosan, ahogy tette. Mert Ózdon annyit gondoltak a dologról, hogy majd befogadják ezt az izét, és máris jön a városba 1,7 milliárd forint, lesz új munkahely, lehet majd villogni mindenhol. Nagyjából ennyi is van Fürjes lapunknak adott nyilatkozatában, amivel a májusi befogadás után tisztelt meg minket. Szerinte a lényeg:

●      nem kell a projekthez önrészt biztosítani

●      sok roma él Ózdon

●      a központ majd csökkenti a társadalmi feszültségeket, és segíti Ózd arculatváltását

●      ahol eddig elbukott a projekt, ott nem volt megfelelően előkészítve, ezért lehetett sikeres a hisztériakeltés

És csak mellesleg: a város felvirágoztatásért meghozott ünnepi testületi döntés a nyilvánosság teljes kizárásával, zárt ülésen született. (Ami ugye kapóra jött azoknak, akik a hisztériát „kelteni akarják.”) Történt ez annak ellenére, hogy Borsodban vagyunk, a Jobbik főhadiszállásán, a város vezetői mégsem gondolták úgy, hogy a központ csak úgy kaphatna helyet a városban, ha valahogy el is tudják magyarázni az ózdiaknak, miért lenne ez jó nekik és a városnak. Néhány PR-nyilatkozatot leszámítva erre nem fordított energiát a polgármester, akivel most szépen megetetik azt, amit főzött.

Ugyanis pontosan úgy viselkedett, ahogy a világról semmit sem gondoló, gyors hasznot remélő, gyáva végrehajtó káder, úgy, ahogyan a magyar politikusgarnitúra nagy átlaga. Akiknek köszönhetően az állampolgárok – ezt számos felmérés tanúsítja – jó része úgy éli meg a rendszerváltás utáni demokráciát, hogy ott neki annyi beleszólási joga van a dolgokba, hogy négyévente elmegy választani (újabban felhatalmazni), és kész. Különben meg hülyének van nézve, és ki van fosztva, nem állnak vele szóba, a hatalom láthatatlan, párbeszéd nincs, és ne is legyen! Az persze ennél valamivel bonyolultabb, hogy miért is van ez így, és miért nem jobb a helyzet, és hogyan lehetne ezen változtatni (az biztos, hogy helyben kell elkezdeni), és igazságtalanság is ezt úgy, ahogy van, a politikusokra kenni – ám ez alkalommal speciel rájuk lehet kenni.

Ózd (ahogy Miskolc és Székesfehérvár) érzéketlenül kezelte a projekt társadalmi kontextusát (konkrétan leszarta azt a tonnányi előítéletet, ami a hazai roma lakosságra zúdul), csak egyvalamire koncentrált: hogy legyen belőle pénz. Sok pénz, és ne nagyon kelljen csinálni érte semmit, a választókkal érintkezni meg pláne ne kelljen. Egyebek mellett ennek a hozzáállásnak köszönhetően él a magyar közélet az érvek, számok, ráció világa helyett a nemzeti giccs, a frusztrált indulatok, a félelmek és a démonok fogságában, ahol a politikus lenézi a választót, és nem beszél vele (legfeljebb néha meghallgatja), a választó meg gyűlöli a politikust (legfeljebb néha szavaz rá). Ahol szükségszerűen jelenik meg olyan párt, mint a Jobbik, amely, íme, ma már milliárdos projekteket képes elszabotálni pillanatok alatt.

Fürjes polgármester éppenséggel szembemehetett volna a hisztériával (ahogyan azt korábban kollégáin kérte számon), de nem tette, mert fél a Jobbiktól, azaz a Jobbik által hergelt és uralt indulati világtól. Mindezt hiba lenne kizárólag az ö nyakába varrni – a saját pártja is így van vele. (Erről korábbi cikkünket itt olvashatja.) Ez az a párt, amely 2008-ban az úgynevezett szociális népszavazáson a fukarságot és a hétköznapi ostobaságot meglovagolva megfúrt néhány értelmes dolgot (a tandíjat és a vizitdíjat), akiktől a demagóg népszavazás intézményét a Jobbik most kölcsönvette, akikkel Ózdon a Jobbik most azt művelte, amit öt évvel ezelőtt Orbánék az akkori kormánnyal. Néhány hangoskodó jobbikos srác felmosta a Fidesszel a padlót. Most cigire gyújtanak, és bizakodva néznek a jövőbe. Van rá alapjuk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.