Tulajdonképpen akármelyik kérdés-választ idézhetnénk, egyik sem tanulságok nélküli. Ilyen csillogó gyöngyszemek akadtak a hálóba:
„Liza:
Miniszter úr!
Vannak-e olyan "nyílt" napok, amikor személyesen is lehetne önnel találkozni?
Nagyon szeretnék, van rá esély? Ha igen milyen formában? Szeretnék Önnel kezet fogni, és egy kölcsönös mosolyban részesedni.
Üdv.
Orbán Viktor:
Ritkán. Én is szívesen látnám önt személyesen. Bíztatását köszönöm. Ha ismét lesz ilyen nap jelentkezünk.”
Mikor egy olvasó a kockás ingét dicséri, azt válaszolja: „Képzelheti, milyen nehéz ilyen hosszú ideig behúzni a hasam, ezért jobban kedvelem a csíkos ingeket. Az slankít. Torgyán Józsi bácsitól azt tanultam, ha az ember stresszes munkát végez, vagy egyen, vagy igyon. Én az evést választottam.” Mikor aziránt érdeklődnek, ő vajh’ miért nem személyeskedik az ellenfeleivel – „soha szájára nem vette Gyurcsányt, sem Bajnait” –, vagyis hogy „célravezető-e ez az úriemberi attitűd?”, ezt írja: „Nehéz kérdés. Két bölcsesség ütközik itt. Sas nem kapkod legyek után. Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Nehéz eldönteni melyiket válassza az ember. Együttérzését köszönöm.”
És ez megy végig, ez a bratyizós, Józsi bácsis, közmondásos, pálinkás-pörköltes kedélyeskedés. Elég tragikus, hogy Magyarország miniszterelnöke egy kapatos vőfély hangján beszél, ahányszor csak kinyitja a száját – de bár ez lenne a legnagyobb bajunk. (Minden kérdés-válasz elolvasható itt.)
Amikor viszont segítséget kérnek tőle vagy finoman kérdőre vonják, már hárít és hazudik. Senkinek a nyugdíját nem vették el, mondja, a trafikpályázat „vitatott kérdés lett”, és amikor egy diák az egyetemek leépülésével szembesíti, annyit bír mondani, hogy „Magyarország jobban teljesít, de még nem elég jól, mint az ön itt felhozott példája is mutatja. Sok sikert kívánok az egyetemi tanulmányaihoz”. Mintha neki semmi felelőssége nem lenne, mintha nem ő kormányozna három éve.
Felháborító, tenyérbe mászó az egész.
A kérdések közül nyilván Orbán válogatott, ezt a Blikk jelzi is. Tegnap este mi is beküldtünk egy kérdést: „Mikor találkozott legutóbb Simicska Lajossal?” Erre valahogy nem maradt idő. De ha a saját magának kiválasztott kérdésekre ilyen válaszokat bírt adni, mit felelt volna a többire?
És ennek a PR-akciónak épp ez a legfontosabb tanulsága: Orbán Viktor képtelen érdemi reakcióra, ha valós problémákkal szembesül. Éppen ezért nem adott rendes újságírónak interjút, mióta kormányon van. Mert gyáván menekül minden valódi kérdés elől.
