Magyar Narancs: A korai hardcore színtér prominenseként magától értetődő volt az a rendszerkritikus attitűd, ami A korrupció szociológiáját is áthatja?
Jancsics Dávid: Biztosan van összefüggés, de ezt olyan nagyon még nem ideologizáltam meg magamnak. Nyilván ha úgy éli valaki a kamaszkorát, hogy egy elnyomó autoritás ellen lázad minden szinten, öltözködésben, dalszövegekben és életmódban, az nyomot hagy az emberben, úgyhogy biztosan van összefüggés.
MN: Arra mikor jöttél rá, hogy A korrupció szociológiája nemcsak egy pillanatkép lesz, hanem a teljes NER kialakulását is el lehet rajta keresztül mesélni?
JD: 2009-ben kezdtem rajta dolgozni, de azt már elég korán lehetett látni, valamikor 2012-2013 környékén biztosan, hogy ez a korrupció már kicsit más, mint ami addig uralkodott. Akkor már sokan suttogtak Simicska Lajosról, mint a legnagyobb oligarcháról és arról, tényleg az övé-e a Közgép, de még azt sem lehetett tudni, hogy néz ki Simicska, hiszen fotó sem készült róla. Tehát látszott, hogy sokkal tudatosabban szervezett korrupciótípussal állunk szemben. Ez a rendszer fokozatosan épült fel; amit már most látunk, az tizenöt évnyi építkezés eredménye.
MN: Most már sokat lehet olvasni idegen nyelven is Orbán Viktorról és rendszeréről, de az Egyesült Államokból nézve mennyire "egzotikus" a magyar korrupció?
JD: A kelet-európai átmenet a szocialista rendszerekből nagyon izgalmas téma volt a nyugati társadalom számára az 1990-es években, de ez a 2000-es évekre lecsengett. Úgy látták, demokratikus országok lettek, csatlakoztak az Európai Unióhoz, jött a piacgazdaság, és persze nagyobb a korrupció arrafelé, de ezt betudták a szocialista örökgségnek. Tehát már nem volt divatos a témám, Orbán Viktornak köszönhetően lett újra izgalmas hely Magyarország Amerikából nézve. De ez is azért, mert bár sok hasonló rendszer van a világban, de itt azért mégis csak az Európai Unión belül történik mindez. És persze ott van Orbán személye és az egész jobboldali politikai mozgalom, aminek az élén áll, ami persze szintén kapcsolódik a korrupcióhoz. De amikor 2009-ben elkezdtem ezen dolgozni, még nem tudhattam, hogy ez lesz, csak azt lehetett tudni, hogy Fidesz-kormány következik. Korrupciós botrányok persze azóta is voltak, Hagyóék és a BKV-ügy például, előtte pedig az erzsébetvárosi ingatlanpanama. De csak az látszott, hogy Magyarország erősen fertőzött korrupció szempontjából, miközben nagyon ment a "kis" korrupció is: autóvizsgáztatás, jogosítványszerzés és sokkal több rendőri korrupció.
MN: Mint írod, 2010 után a "kis" korrupció gyakorlatilag megszűnt, és már nem magától értetődő a forgalmiba tenni a készpénzt.
JD: Azért túlzás azt mondani, hogy teljesen megszűnt, de tényleg jelentősen visszaszorult. Nem egy pillanat alatt számolták fel ezt sem. Az a sejtésem, hogy ez a vezetésnek több szempontból is jó: egyrészt nem szivárognak el kontrollálatlanul az erőforrások a rendszerből, tehát monopolizálva lett ez is: csak az lophat, akinek megengedjük. Másrészt előny a kommunikáció: azt lehet mondani az EU-nak, akár itthon is, hogy nézzék meg, bilincsbe verjük a korrupt orvosokat is akár, tehát keményen harcolunk, itt a sok vádemelés. Az olyan alacsony szintű korrupció ellen, mint a hálapénz, igazán az elmúlt hat-hét évben kezdtek fel fellépni.
MN: Ehhez tényleg elég lett csak emelni a büntetési tételeket, vagy kellett a tásadalmi igény is?
JD: Az ilyen típusú korrupció ellen viszonylag hatásos a kemény büntetés. Ugyanis mindig racionális döntésen alapul: a korrupció szervezői nincsenek közeli viszonyban egymással, tehát az a lényeg, hogy mindkét félnek megérje, alacsony legyen a kockázat. Ha gyenge a büntetés és amúgy sem kell rá számítani, akkor miért ne csináljuk? Tehát ez tényleg profit- és kockázatelemzés eredménye. Ha megnöveled a kockázatokat, megnöveled a kötlségeket és a veszélyeket, akkor vissza is szorul. Ám a társadalom nem szeret korrupt lenni, és mindenki jobban örülne, ha bemegy egy kórházba, ahol kapcsolatok és hálapénz nélkül is magas szintű, gyors ellátást kapna anélkül, hogy mások elé kerülne a sorban. Vagyis az emberek kaphatóak arra, hogy ne legyenek korruptak. Ezek az alacsony szintű korrupciós utak akkor kerülnek elő – például egy igazolvány elkészítésekor –, ha nehézkessé válik a bürokrácia működése. Ha hónapokig kell várni egy szolgáltatásra vagy az bizonyos csoportok számára elérhetetlen, a társadalom megpróbál informális utakat találni a problémái megoldására.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
