Kubatov szerint az a dolga a rendőrségnek, hogy amíg ő választást intéz, ne piszkálják a nyilvánossággal, hisz amit ő csinál, az rohadtul nem a nyilvánosságra tartozik.
Amit a széles közvélemény egy ideje Orbán–Simicska-háború néven ismer, nettó gyalázat, ám távolról sem meglepő. Hogy is lenne meglepő, hiszen a háborúig harmincöt éven keresztül tartó Orbán–Simicska-béke is maga volt a gyalázat.
Elítélte a Debreceni Törvényszék Kósa Lajost, mert megsértette valakinek a személyes jogait. Annyi baj legyen, majd fellebbez. Ám van itt valami, amit sehol nem lehet megfellebbezni.
Verbális tettlegesség, a sajtószabadság eltiprása, az erdélyi–székely–magyar–hun kontinuum megszakasztása és a meggyalázott ártatlanság. Nemzeti horror, vérben forgó szemekkel, halál komolyan egy tébolyodott országban.
A Fidesz ügyeletes igyekvő embere úgy csinál, mintha féltené az országot a menekültektől, holott csak ő fél a Jobbiktól, de egy füst alatt mosdatja is kicsit a főnökét.
Arról tudósít az egyik hírportál, hogy coki az eddigi seggnyalóknak, újak jönnek, mert a nagy belháború már a leszámolásnál tart. Csak sajnos ez nettó kamu.
A világ vezető tévécsatornái máris engedtek a terroristák nyomásának, és az áldozatok hibáztatása is elkezdődött. Többet veszíthetünk, mint gondolnánk.
Bár a nemzeti oligarcha még mindig azt csöpögteti a nyilvánosságnak a Közgép sajtószekcióján keresztül, hogy gondolkodik, a Fideszben már nyíltan tárgyalják, hogy ez nettó kamu.
Áder, ennek a köztársaságtalan országnak a köztársasági elnöke beállt, mint az első prédikációjára készülő – jócskán berezelt – kistérségi református pap, s rázendített.
Tegnapi – Magyar Hírlapnak adott – interjúja után okkal aggódhatnánk egyik legfőbb közjogi méltóságunk egészségi állapotáért, de nem kell. Kövér nem bolondult meg, csak majrézik.
Minden, amit Orbán Viktor nagy víziójáról, az illiberális államról tudni kell, az most megtudható egy rövid hírből. Ami az illeti, elég hátborzongató lehetőségek előtt állunk.