Egyetek ebédre rezsicsökkentést! – üzeni Selmeczi Gabriella az éhező magyar gyerekeknek

  • narancs.hu
  • 2015. november 3.

Narancsblog

Az Országgyűlés népjóléti bizottságának tegnapi ülésén a kormánypárti többség leszavazta, hogy a parlament elé kerüljön a Nemzeti Minimum programról szóló határozattervezet.

Csak emlékeztetőül: ez a bizonyos Nemzeti Minimum jószerivel abban állna, hogy legyenek bizonyos garanciális szabályok a gyermekéhezés enyhítésére, illetve felszámolására Magyarországon, mely szabályokat törvény rögzítené.

A kormánypártok elutasító magatartása voltaképpen egy okra vezethető vissza, elég nyilvánvaló: a határozattervezetet az ellenzék nyújtotta be – na, nehogy már! Harrach Péter meg is mondta a maga cizellált módján: jaj, kedves civilek, ti áldozatai lettetek egy mocskos baloldali machinációnak, ami a kormány ellen irányult. Hogy pontosan mire gondolhatott az ősz mester, tudja az ördög, tán attól félt, hogy neki kell majd személyesen etetni a rászoruló gyerekeket.

A Nemzeti Minimum viszont valóban egy civil kezdeményezés, mely krédóját arra a felismerésre alapozza, miszerint „Legalább negyvenezer gyermek él hazánkban, akinek naponta nem jut elég étel, és sokkal többen vannak azok, akik kisebb vagy nagyobb gyakorisággal találkoznak az éhezés kínjával, fájdalmával és szégyenével. A védtelen, nélkülöző és nyomorban felnövő gyerekek olyan maradandó testi, lelki és szellemi sérülésekkel indulnak a jövőbe, amelyek Magyarország jövőjét is hosszú távon meghatározzák”. Érthető a civilek képviselőjének ülés utáni elkeseredése. Horgas Péter persze ígéri, hogy folytatják a harcot, de éppen most rakták őket a partvonalon kívülre. Mert hát bizonyosan köztük is túl sok a komcsi, libsi… bár ezt éppen nem mondta ki Harrach, hisz nem is volt szükség rá. Elvégeztetett. Neki különben sem ők a partnerei, ő épp Szél Bernadett-tel asszózott, aki azt kérdezte tőle, hogy „Fontosabb-e önnek a gyermekek és a várandós édesanyáknak a táplálása, mint a KDNP-nek és a Fidesznek a saját hatalmi arroganciája?”

Kéne kaja, mi?

Kéne kaja, mi?

Fotó: MTI

 

Szél kérdésére a választ a népjóléti bizottság elnöke, Selmeczi Gabriella mondta ki, amikor az esemény után nyilatkozott a Népszabadságnak, azt tudniillik, hogy „a kormány minden eszközzel segíti a gyermeket nevelő családok megélhetését, köztük adó- és rezsicsökkentéssel, bér- és nyugdíjemeléssel, az ingyenes gyermekétkeztetéssel”. Minthogy épp a napi egyszeri ingyenes gyerekétkeztetés ügyét verték le izomból, szavait csak úgy lehet értelmezni: gyerekek, egyetek rezsicsökkentést!

A válasz tehát ez: Nem, a gyermekek és a várandós édesanyáknak a táplálása nem fontosabb, mint a KDNP és a Fidesz hatalma. Nekik nem is lesz soha.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.