Egyetek ebédre rezsicsökkentést! – üzeni Selmeczi Gabriella az éhező magyar gyerekeknek

  • narancs.hu
  • 2015. november 3.

Narancsblog

Az Országgyűlés népjóléti bizottságának tegnapi ülésén a kormánypárti többség leszavazta, hogy a parlament elé kerüljön a Nemzeti Minimum programról szóló határozattervezet.

Csak emlékeztetőül: ez a bizonyos Nemzeti Minimum jószerivel abban állna, hogy legyenek bizonyos garanciális szabályok a gyermekéhezés enyhítésére, illetve felszámolására Magyarországon, mely szabályokat törvény rögzítené.

A kormánypártok elutasító magatartása voltaképpen egy okra vezethető vissza, elég nyilvánvaló: a határozattervezetet az ellenzék nyújtotta be – na, nehogy már! Harrach Péter meg is mondta a maga cizellált módján: jaj, kedves civilek, ti áldozatai lettetek egy mocskos baloldali machinációnak, ami a kormány ellen irányult. Hogy pontosan mire gondolhatott az ősz mester, tudja az ördög, tán attól félt, hogy neki kell majd személyesen etetni a rászoruló gyerekeket.

A Nemzeti Minimum viszont valóban egy civil kezdeményezés, mely krédóját arra a felismerésre alapozza, miszerint „Legalább negyvenezer gyermek él hazánkban, akinek naponta nem jut elég étel, és sokkal többen vannak azok, akik kisebb vagy nagyobb gyakorisággal találkoznak az éhezés kínjával, fájdalmával és szégyenével. A védtelen, nélkülöző és nyomorban felnövő gyerekek olyan maradandó testi, lelki és szellemi sérülésekkel indulnak a jövőbe, amelyek Magyarország jövőjét is hosszú távon meghatározzák”. Érthető a civilek képviselőjének ülés utáni elkeseredése. Horgas Péter persze ígéri, hogy folytatják a harcot, de éppen most rakták őket a partvonalon kívülre. Mert hát bizonyosan köztük is túl sok a komcsi, libsi… bár ezt éppen nem mondta ki Harrach, hisz nem is volt szükség rá. Elvégeztetett. Neki különben sem ők a partnerei, ő épp Szél Bernadett-tel asszózott, aki azt kérdezte tőle, hogy „Fontosabb-e önnek a gyermekek és a várandós édesanyáknak a táplálása, mint a KDNP-nek és a Fidesznek a saját hatalmi arroganciája?”

Kéne kaja, mi?

Kéne kaja, mi?

Fotó: MTI

 

Szél kérdésére a választ a népjóléti bizottság elnöke, Selmeczi Gabriella mondta ki, amikor az esemény után nyilatkozott a Népszabadságnak, azt tudniillik, hogy „a kormány minden eszközzel segíti a gyermeket nevelő családok megélhetését, köztük adó- és rezsicsökkentéssel, bér- és nyugdíjemeléssel, az ingyenes gyermekétkeztetéssel”. Minthogy épp a napi egyszeri ingyenes gyerekétkeztetés ügyét verték le izomból, szavait csak úgy lehet értelmezni: gyerekek, egyetek rezsicsökkentést!

A válasz tehát ez: Nem, a gyermekek és a várandós édesanyáknak a táplálása nem fontosabb, mint a KDNP és a Fidesz hatalma. Nekik nem is lesz soha.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.