Nemcsak az osztrák kancellár és a román miniszterelnök, de többek között a New York Times, a Human Rights Watch, a Helsinki Bizottság vagy éppen Fröhlich Róbert főrabbi is a vészkorszakra emlékeztető jeleneteket vélt látni Magyarországon (ahogyan ez a Magyar Idők szorgalmas gyűjtéséből kiderül). De ez csak a jéghegy csúcsa, ennél visszafogottabb, de azért nagyon súlyos kritikákat tényleg szakmányban kap a magyar kormány. A kormányfői vagy miniszteri szintű bírálatokat leginkább Szijjártó miniszter hivatott kezelni, aki tegnapi közleményében például azt követelte a horvát kormányfőtől, hogy „fejezze be Magyarország és a magyar emberek szidalmazását”.
És éppen ez az a pont, ahol tudnunk kellene különbséget tenni.
A göteborgi könyvvásáron a magyar díszvendégséget bíráló külföldi írók és aktivisták sokak felháborodását váltották ki, ahogy az „utca emberét” megszólító riportokban, a közvélemény-kutatásokban és a mezei Facebook-bejegyzésekben is visszatérő elem, hogy az egyszeri ember kiakad, amiért „Magyarországot lenácizzák”, vagy mert „már megint a magyarokat bántják”.
De van egy jó hírünk: Magyarország nem egyenlő Orbán Viktorral.
Minden ellenkező irányú híreszteléssel szemben – tesszük hozzá, hiszen az orbáni retorika egyik kulcsmozzanata, hogy magát azonosítja az országgal és a néppel. Ez a taktika már akkor is szembetűnő volt, amikor a különböző uniós szervek vagy tisztségviselők bírálták a magyar kormány politikáját, és ezt maga Orbán és az egész fideszes propagandagépezet úgy fordította le, hogy Magyarországot támadják. Vagy egy másik kirívó példa: amikor meg McCain szenátor azzal vádolta Orbánt, hogy felszámolja a fékek és egyensúlyok rendszerét, a miniszterelnök azonnal figyelmeztetett, hogy „Magyarország nemzeti függetlensége támadás alatt áll”. És a menekültválság kialakulása óta is folyamatosan „magyar álláspontról” beszél, meg olyanokat mond, hogy „mi, magyarok erről azt gondoljuk…”. Itt sokszor kimondottan a hazug nemzeti konzultációról beszél, vagy a közvélemény-kutatások egyes kérdéseiről, máskor pedig a kormánya álláspontjáról. De ezek egyike sem egyenlő "a" magyarsággal vagy Magyarország lakosaival.
Most talán még sötétebb helynek látszik ez a kis ország, kívülről is, és sokszor hisztérikus reakciókat vált ki a kormány embertelen politikája és szélsőjobboldali retorikája, de ettől még nem szabad elfogadnunk Orbán nagy hazugságát.
Nem, Orbán Viktor nem mi vagyunk, aki őt támadja, az nem minket támad, és a tetteiért nem nekünk kell szégyenkezni.
De abban, hogy ilyen kormányunk van, nekünk is van felelősségünk.
