Már elege van abból, hogy mindenki a magyarokat szidja?

  • narancsblog
  • 2015. szeptember 27.

Narancsblog

Nem szereti, hogy Európa vezető politikusai, nagy világlapok vagy a facebookos ismerősei lenácizzák? Akkor van egy jó hírünk.

Nemcsak az osztrák kancellár és a román miniszterelnök, de többek között a New York Times, a Human Rights Watch, a Helsinki Bizottság vagy éppen Fröhlich Róbert főrabbi is a vészkorszakra emlékeztető jeleneteket vélt látni Magyarországon (ahogyan ez a Magyar Idők szorgalmas gyűjtéséből kiderül). De ez csak a jéghegy csúcsa, ennél visszafogottabb, de azért nagyon súlyos kritikákat tényleg szakmányban kap a magyar kormány. A kormányfői vagy miniszteri szintű bírálatokat leginkább Szijjártó miniszter hivatott kezelni, aki tegnapi közleményében például azt követelte a horvát kormányfőtől, hogy „fejezze be Magyarország és a magyar emberek szidalmazását”.

És éppen ez az a pont, ahol tudnunk kellene különbséget tenni.

A göteborgi könyvvásáron a magyar díszvendégséget bíráló külföldi írók és aktivisták sokak felháborodását váltották ki, ahogy az „utca emberét” megszólító riportokban, a közvélemény-kutatásokban és a mezei Facebook-bejegyzésekben is visszatérő elem, hogy az egyszeri ember kiakad, amiért „Magyarországot lenácizzák”, vagy mert „már megint a magyarokat bántják”.

De van egy jó hírünk: Magyarország nem egyenlő Orbán Viktorral.

Minden ellenkező irányú híreszteléssel szemben – tesszük hozzá, hiszen az orbáni retorika egyik kulcsmozzanata, hogy magát azonosítja az országgal és a néppel. Ez a taktika már akkor is szembetűnő volt, amikor a különböző uniós szervek vagy tisztségviselők bírálták a magyar kormány politikáját, és ezt maga Orbán és az egész fideszes propagandagépezet úgy fordította le, hogy Magyarországot támadják. Vagy egy másik kirívó példa: amikor meg McCain szenátor azzal vádolta Orbánt, hogy felszámolja a fékek és egyensúlyok rendszerét, a miniszterelnök azonnal figyelmeztetett, hogy „Magyarország nemzeti függetlensége támadás alatt áll”. És a menekültválság kialakulása óta is folyamatosan „magyar álláspontról” beszél, meg olyanokat mond, hogy „mi, magyarok erről azt gondoljuk…”. Itt sokszor kimondottan a hazug nemzeti konzultációról beszél, vagy a közvélemény-kutatások egyes kérdéseiről, máskor pedig a kormánya álláspontjáról. De ezek egyike sem egyenlő "a" magyarsággal vagy Magyarország lakosaival.

Most talán még sötétebb helynek látszik ez a kis ország, kívülről is, és sokszor hisztérikus reakciókat vált ki a kormány embertelen politikája és szélsőjobboldali retorikája, de ettől még nem szabad elfogadnunk Orbán nagy hazugságát.

Nem, Orbán Viktor nem mi vagyunk, aki őt támadja, az nem minket támad, és a tetteiért nem nekünk kell szégyenkezni.

De abban, hogy ilyen kormányunk van, nekünk is van felelősségünk.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?