Félelem és reszketés Nagymágocson: menekültek menekültek menekültek elől

  • narancs.hu
  • 2015. szeptember 19.

Narancsblog

Esemény után mindenki a térdét csapkodta a röhögéstől: a geodéták menekülteknek nézték a közmunkásokat, a közmunkások pedig a geodétákat. De mit éreztek az események közben?

Az eset pofonegyszerű, a Délmagyar találta, a 444 továbbadta – mindenki kacag, egy nagy vidámpark ez a Magyarország.

Az történt, hogy… de itt inkább következzék néhány idézet a Délmagyar beszámolójából:

„– Visszagondolva olyan volt, mint egy kabaré. De akkor kicsit megijedtünk – mondta Csipkés Zsolt csoportvezető.”

Egy kicsit megijedtek. Mitől? Nos, nem lesz nehéz kitalálni. Azt meg már tudjuk, hogy kitől, benne volt a címben. A rettenetes menekültektől.

„– Mi Udvardi Évával gallyhordók vagyunk. Éva arra lett figyelmes, hogy egy férfi, jó pár méterrel arrébb, kilépett a csatornából, aztán gyorsan visszahúzódott. Kerekes Csabával pedig már azt láttuk, hogy az illető átment a túloldalra, bebújt a kukoricásba – kezdte a történtek mesélését Lakatos Ildikó.”

Tegye fel a kezét, akinek erről nem a Tanú cím film vallomásai jutnak az eszébe.

„– Egyből arra gondoltunk, hogy migráns lehet az illető, azért bujkál…”

Világos. Aki bujkál, az migráns. Félreértés ne essék, nem áll szándékunkban a mesélőt hibáztatni, hónapok szívós munkájával plántálták fejébe ezt az egyenletet, lelkébe pedig a félelmet.

„...Bodzsár Krisztiánnak motorja van. Mondtuk, hogy pattanjon fel rá, és nézze meg a távolabb hagyott biciklijeinket, megvannak-e még. Tartottunk tőle, hogy a migráns felkapja valamelyikünk bringáját, és azzal menekül tovább – folytatta Udvardi Éva.”

Mert bizony a menekült, az lop is. Nyilván biciklit, hogy azzal menjen Németországba. Fontos hangsúlyozni, nem a kisujjából szopta ezt az elbeszélő, hónapok óta ezt verik – milliárdokért – mindnyájónk fejébe. Idézzük fel a svédországi nemi erőszaktételek statisztikáit? Jaj, ki is idézte utoljára? És tendenciózusan idézte?

„– Elindultam a motorral, és azt láttam, hogy két másik férfi is beugrik a kukoricásba. Ez már komoly helyzetnek tűnt. Legalábbis akkor – tette hozzá Bodzsár Krisztián.”

Ebben megegyezhetünk, komoly a helyzet.

Innentől fel is hagyunk a kommentálással, a történések megállnak magukért: kihívták a rendőrséget.

„– Anton, egy barna képű gyerek volt az első, akivel összefutottak a rendőrök. Majdnem elvitték. Mondták, hogy tegye le a biciklit, és üljön be a rendőrségi furgonba. Valószínűleg azt hitték, hogy ő az egyik migráns. Bader Zsolti ért oda leghamarabb, szólt, hogy ne vigyék el, mert velünk van. Antonon látszott, hogy szólni sem tud, úgy megijedt. Aztán már ő is csak röhögött az egészen...”

A történet végét Szebellédi Endre polgármester mesélte el.
A rendőrség később értesített, hogy akiket a közmunkások migránsnak véltek, földmérők voltak. A közmunkások szerint a földmérők is azt hihették, hogy migránsokat látnak, azért bujkáltak a kukoricásban…”

Ugye mindenki röhög ezen az egészen, mint az ijedt, barna képű Anton?

Mert hát vicces is az szerfelett, hogy valakit meglátunk, akinek barna a képe, s elbújunk előle a kukoricásban. Ráhívjuk a rendőrt, s mindközönségesen összeszarjuk magukat. Ja, nyilván a röhögéstől. A fenéket burleszk ez, szomorújáték jó esetben. Rosszban a horror kezdete.

De félreértés azért ne legyen, ezt nem a menekültek csinálták velünk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.