Egyszer csak könnyezni kezdett valamelyik Orbán-portré, nem is egy, mind a húsz. Másnap egy Szűz Mária nevű nő kért terhességi vizsgálatot, aki szűz is volt meg várandós is.
Ernyey Béla úgy látván, hogy támadt némi üresedés azzal, hogy egy nagy művész a Merdzsójával mata részegen randalírozott valami plazában, gyorsan bejelentkezett Oszter Sándor helyére.
Van egy Jobbikunk, egy Magyar Nemzetünk, egy Orbán Viktorunk és két Tasnádi Lászlónk, az egyik III/II-es volt, belőle csinált államtitkárt Orbán, a másik III/III-as volt, őt csinálta ki a Magyar Nemzet.
Nem kokit, hanem irtózatos nyaklevest osztottak ki az unióban Orbán Viktornak – néppártiak, szocialisták, liberálisok együttesen. De nyugi, biztos megmagyarázza majd itthon, miért ő a győztes.
Nagy Imrét újra meg újra el kell temetni, csak annyi a különbség, hogy immár nem jeltelen sírba, arccal lefelé, kátránypapírba csavarva, hanem hamis ünnepek csalárd szavaival.
Most Tisza István történelmi személyiségének a megerőszakolása van soron, hogy átértelmezett pályája igazolja Orbán jelenbéli politikáját. Hogy e konstrukció zagyvasága a maga pőreségében álljon előttünk, nem árt röviden felidézni gr. Tisza István alakját.
A Fidesz az országgyűlési választás korábbi demokratikus szabályainak szétbarmolása után az önkormányzatiét is a maga antidemokratikus képére formálná, hogy Budapesten is bebiztosíthassa abszolút hatalmát.
Lázár János fácánra megy! Két napig Csehországban, 23 millió forintért. De kicsit meg van sértődve, hogy mér’ fáj ez a magyarnak, ha egyszer neki oly erősen a szenvedélye, hogy egy darabig nem tud lejönni róla.