Miért? Mikor a jobbikos szóvivő, Mirkóczki Ádám éppen arról kérdezte, igaz-e Simicska Lajos vádja, miszerint a katonaság idején együttműködött a III/4-es főcsoporttal.
Orbán Viktor erre a vádra papírból (!) olvasta fel a gondosan megfogalmazott, kellően dodonai válaszát, amelyben továbbra sem ejtette ki Simicska nevét, és tartózkodott attól is, hogy kerek perec tagadja a vádat.
| ||
Ezzel szemben azt kellett hallgatnunk, hogy „amit legszívesebben mondanék önnek, azt nem mondhatom” (bocsánat, mármint azt, hogy: nem?), „s amit szívem szerint tennék azokkal, akik sunyi módon gyanúsítgatnak, azt nem tehetem”.
No, itt már kezdünk gyanakodni, lelki szemeink előtt megjelenik a miniszterelnök, ahogy a tiszti kaszinó előtt nehézlovassági becsületsértések kíséretében felpofozza Lajost. De Orbán folytatta: „A népnyelv erőteljes kifejezéseit és a népi elégtétel bevett módszereit kerülnie kell a miniszterelnöknek” – fogalmazott a miniszterelnök, aki most már a fene tudja mire gondolt (de ugye nem a lincselésre?), mindenesetre azt még hozzáfűzte: „pedig kedvem lenne hozzá és igény is volna rá”.
Induljunk ki a rá nézve legkedvezőbb opcióból, miszerint itt csak arra utalhatott Orbán, hogy a régi jó kis párbajtempó kiment a divatból, pedig egy kölcsönös kard- vagy pisztolyhasználattal járó elégtételt akár az új közszolgálat is adhatna főműsoridőben – speciel igény arra is volna.
Igen ám, de azt is hozzáteszi: „de kerülnie kell az ilyet a miniszterelnöknek, amíg az ország élén áll, de ez nem tart örökké, mindennek rendelt ideje van, az elégtételnek is”. Aha, szóval a bosszú hidegen jó? És mi történik, ha már nem lesz országvezető (ezt a szörnyű opciót mellesleg elképzelni sem tudjuk), talán lerúgja Lajost a félpályánál?
És a végén a hab a tortán: „mifelénk az ilyesmit nem cáfolni szokták, hanem visszautasítani” – majd nevetségesnek nevezte a vádat, így gondolván elütni az élét, pedig ez azoknál sem fog bejönni, akik előtt alapjáraton hiteltelenek Simicska vádjai.
Ám a legmeghökkentőbb a viszontválaszban felhozott végső érve: „ha az elmúlt 25 évben bármit fel lehetett volna hozni ellenem, akkor már régen kitekerték volna a nyakam”. Ezt viszont csak egy olyan végtelenül cinikus ember mondhatja, aki rendre megfúrt mindenféle lusztrációt, akinek emberei között több is igazoltan dolgozott a kádári titkosszolgálatnak, vagy maga olvasgatta a jelentéseket (többek között ezért is hablaty minden, amit a komcsik elleni harcáról beszél), és aki végignézte például Torgyán József bukását.
