Azon még röhögni is lehetett, amikor Orbán Viktor ünnepi beszédére annyira nem gyűlt a közönség, hogy a Miniszterelnökségen 1500-as órabérért szervezték a fiatal statisztákat. Botrányosnak tartottuk ugyan, hogy a Fidesz megbízható források szerint Kubatov-gárdákba toborzott suhancokkal végeztet minősített választási visszaéléseket, mégis okkal feltételeztük róluk: pontosan tudják, hogy mihez asszisztálnak. A közelmúltban azonban egyre több híradás szól pedagógusokról, akik abba a helyzetbe kerültek, hogy csak a gondjaikra bízott gyerekek felhasználásával bizonyíthatták lojalitásukat a hatalom felé.
A legrémisztőbb történet a hét elején robbant a nyilvánosságban: Mórahalmon nyolc, ünneplőbe öltöztetett óvodás dicsőítette a település legújabb fejlesztését, a kormányablakot (az eset annyira hátborzongató, hogy az április 2-i print Narancs egyik vezércikkében is ezzel foglalkozunk). Vérlázító az is, ahogy az Orbán körül sündörgők már a pénzt is sajnálják a toborzásra: idén inkább az iskolákon keresztül „invitálták” a diákokat a miniszterelnök március 15-i beszédére. Még 2013-ban történt, de idekívánkozik a törökbálinti Bálint Márton Általános és Középiskola esete is. Mint ismeretes, a tankönyvelosztás államosításának eredményeképp az iskolák jó részébe csak szeptember elején (vagy még akkor sem) érkeztek meg a tankönyvek. Erre egy helyettes államtitkár azt nyilatkozta, hogy ők eleve az első tanítási napon gondolták kiosztani a könyveket, aki pedig korábban megteszi, szabotálja a rendszert. A törökbálinti suliba történetesen időben megérkeztek a taneszközök, az évnyitóra viszont hivatalos volt Orbán Viktor is. A tanárok kreatív megoldást találtak: az első napon becipeltették a korábban kiosztott összes tankönyvet a gyerekekkel, hogy úgy tűnjön, mintha a kormánynak tetsző időben adnák át azokat.
Pontosan ismerjük a Fidesz és hívei ilyenkor szokásos reakcióját. Baltay Tímea helyettes államtitkár csak vendég volt a mórahalmi ünnepségen, senki nem kérte, hogy az ovisokkal idiótaságokat szavaltassanak, sőt a Miniszterelnökség „a szokatlan előadással” nem is tud azonosulni. Biztosan nem az történt, hogy Orbán Viktorra március idusa előtt hirtelen rátört a magány, ezért utasította Hende Csabát, hogy ugyan szervezzen már le neki pár ezer diákot, aki ezután minisztériuma Nemzeti Rendezvényszervező Hivatalán keresztül a Klik segítségével az iskolaigazgatókhoz fordult. Azt meg végképp a legvadabb álmaiban sem gondolta volna az illetékes kormánytag, hogy ha a tankönyvellátás szabotálásának nevezi a tankönyvek határidőre kiszállítását, a túlbuzgó pedagógusok a gyerekekkel küldik majd vissza az árut.
Ismerjük tehát ezeket az érveket, és van is bennük részigazság. A helyzet azonban még sokkal szomorúbb abban az esetben, ha a tanárok maguktól teszik ki diákjaikat mindennek. Megpróbálják kitalálni a feljebbvaló elvárásait, és néha óhatatlanul túlteljesítik, amit a Nemzeti Együttműködés Rendszere vár.
A rendszer kialakításáért azonban a fülkeforradalmi Orbán-kormányokat terheli a felelősség. Az iskolák államosításával ők terelték egy munkáltató alá az ország összes pedagógusát, a tantervek átszabásával és a tankönyvek bevonásával ők nyesték vissza a tanszabadságot, és ők voltak azok is, akik a közoktatást közneveléssé nevezték át, azt sugallva az iskoláknak, hogy van itt valamiféle eszmerendszer, amit lesznek szívesek közvetíteni. Ezek után senki ne lepődjön meg, ha egy ötéves mórahalmi kislány szájából hallja, hogy „várjon türelemmel, mint ahogy a hivatalnok teszi, szeretettel”. Mindezt az óvónő, a polgármester és a helyettes államtitkár vigyázó szemeinek kereszttüzében.
Őszinte félelemmel jegyezzük meg: úgy jutottunk el az óvodások kormányablakos performanszáig, hogy a pedagógusok megregulázására szolgáló két legdurvább eszközt – az óralátogatásokat és az etikai kódexet – még be sem vetette a kormány.
Isten irgalmazzon hát a bölcsiseinknek!
