Narancsblog

A parlamenten kívüli ellenzék egyes szerveződései rendszerbontó népszavazás kezdeményezését jelentették be március 15-i nagygyűlésükön – rögtön megindult a fanyalgás.

Mi, magyar művészek még segítünk is neki! Ha esetleg mégse örülünk ennek, akkor hallgatunk. A pénzt pedig köszönjük szépen!

Kivételes eset: Orbán Viktor végre válaszolt egy azonnali kérdésre. Még húzhatta volna az időt, de erre a kérdésre válaszolni akart. Miért?

A miniszterelnök megint magát ünnepelte hősként, megint hülyeségeket beszélt a történelemről, de az ünnepség körülményei a beszédénél is beszédesebbek voltak.

A vasárnapi zárva tartásról szóló törvénnyel a kormányzás színvonala eddig ismeretlen mélységekbe süllyedt.

Reggel óta azzal van tele a sajtó, hogy Orbán Viktor mondja meg, hogyan is nézzen ki a Vasas reménybeli stadionja. De az isten szerelmére, ki más tudná megmondani?

Miközben Lázár Jánost – egyebek mellett – gyávának nevezi, a talpnyalás és a gerinctelenség ritkás levegőjű magasságai felé szárnyal a Terror Háza főigazgatója. Nézni is rossz.

Ritka zagyva, de a maga nemében szórakoztató évértékelő beszédet tartott miniszterelnökünk, melyben régi jó szokásának megfelelően keveredett a valóság egy igen sajátos értelmezése a szimpla bornírtsággal.

Kubatov szerint az a dolga a rendőrségnek, hogy amíg ő választást intéz, ne piszkálják a nyilvánossággal, hisz amit ő csinál, az rohadtul nem a nyilvánosságra tartozik.

A kőbányai képviselő-testület egy az egyben verte vissza Tarlóst. Honnan szerez keddig egy Moszkva teret a főpolgármester?

Amit a széles közvélemény egy ideje Orbán–Simicska-háború néven ismer, nettó gyalázat, ám távolról sem meglepő. Hogy is lenne meglepő, hiszen a háborúig harmincöt éven keresztül tartó Orbán–Simicska-béke is maga volt a gyalázat.

Elítélte a Debreceni Törvényszék Kósa Lajost, mert megsértette valakinek a személyes jogait. Annyi baj legyen, majd fellebbez. Ám van itt valami, amit sehol nem lehet megfellebbezni.

Verbális tettlegesség, a sajtószabadság eltiprása, az erdélyi–székely–magyar–hun kontinuum megszakasztása és a meggyalázott ártatlanság. Nemzeti horror, vérben forgó szemekkel, halál komolyan egy tébolyodott országban.

A Fidesz ügyeletes igyekvő embere úgy csinál, mintha féltené az országot a menekültektől, holott csak ő fél a Jobbiktól, de egy füst alatt mosdatja is kicsit a főnökét.