Mi a baj azzal, hogy Habony Árpád rángó arccal vereti az ibizai drogos buliban?

  • narancsblog
  • 2015. december 8.

Narancsblog

A keresztény-konzervatív oldal szellemi vezetője elengedte magát. Lehet nevetni rajta, de ez a sztori nagyon ijesztő.

Az első szavunk természetesen a köszöneté. Köszönjük az ibizai Heart klub videós stábjának, hogy megörökítette, és a 444 olvasójának, hogy észrevette ezeket a pillanatokat. Az élmény megfizethetetlen.

De ha már itt tartunk: miközben jókat röhögünk a szétcsúszott Habonyon, ne feledkezzünk meg róla, hogy ezért mind mi fizetünk meg. A mi pénzünk ellopása kell hozzá, hogy Habony egzotikus helyeken csapathassa az osztrigát és a cirkuszt. És mindenki olyan fene szégyenlős és laza ebben a kis ellenzéki különvilágban, amiben élünk, hogy még véletlenül se mondana olyanokat, hogy gyerekek ezrei éheznek, miközben Habony a tőlük elvett pénzből királykodik Ibizán. Mert ilyeneket mondani olyan snassz meg demagóg meg hisztérikus. Pedig pont ez a lényeg.

Ettől még kiröhöghetjük, ahogy eddig is röhögtünk rajta. Szappanoperába illő magánéletén, gyáva megfutamodásán a parlamenti folyosón, vagy éppen azon, ahogy azt mondja: vitrin. Meg egyáltalán, ezen az egész izzadságszagú show-műsoron, ami arról szól, hogy ez a ki tudja, milyen komplexusokkal megvert fiú próbál nagyon menőnek látszani, és ehhez a legfőbb eszköze, hogy drága nőkkel és drága kocsikkal jár drága helyekre. Illetve Andy Vajnával barátkozik.

A problémának az csak az egyik része, hogy ezt a mi pénzünkből teszi. A nagyobbik baj, hogy bár Habony Árpád mindenki számára nyilvánvalóan a miniszterelnök főtanácsadója, de hivatalos tisztséget nem visel. Tavaly decemberben azt is megtudtuk, hogy bár részt vesz a kormányüléseken, de nem esett át nemzetbiztonsági átvilágításon. Tehát itt áll előttünk egy ember, aki hozzáférhet államtitkokhoz, méghozzá úgy, hogy a vagyonnyilatkozata nem nyilvános, átvilágítva nem volt, és közben olyan szeles természete van neki, hogy néha csak úgy összever egy házaspárt, akik feltartották kocsikázás közben. Vagy ha úgy esik jól neki, akkor elengedi magát egy buliban, amit az egyik vendég így írt le a 444-nek: „A csapból is kokain folyik, a falról meg kurvák potyognak.”

Felsoroljuk és kifejtsük, hogy a fentiek közül mivel és mennyire lehet megzsarolni valakit?

Egészen abszurd, hogy ez az ember formálja a keresztény-konzervatív-polgári kormány hivatalos ideológiáját. És sírnivaló, hogy ez az alak ma Magyarország egyik legbefolyásosabb vezetője. De mindezeken túl Habony Árpád fenyegető nemzetbiztonsági kockázat is.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.