A szeretet vészmadara – Áder legújabb alakítása

  • narancs.hu
  • 2016. január 1.

Narancsblog

A köztársasági elnök a szeretet és paranoia összemosásával nyitotta meg 2016-ot.

„...valami marha, valami habonyi státuszban önmegvalósító észlény azt bírta kitalálni, hogy az elnök nyújtson színészi alakítást, játssza el az ájtatos manót, üssön meg szívhez szóló, kenetteljes hangot, hisz nyilvánvalóan fogyatékos gyerekekhez beszél: a népéhez” – írtuk tavaly, és ma sem mondhatunk mást. Akkor sem, ha a két beszéd között ég és föld: míg 2015. január 1-jén a „nagy mesemondó” figuráját sikerült görcsösen lejáratnia Ádernak, most teljesen más szerepben – próféta? vészmadár? légoltalmi parancsnok? – keltett döbbenetet.

Amikor felbukkant és ijesztő megvilágításban felmondta a szövegét, azok az agg komcsi pártvezetők ugrottak be, akiket emelődaruval kellett dísztribünre rakni, hogy aztán papírról felolvassanak valamit, ami vagy sikerült, vagy nem.

Csakhogy azok teljesen elhülyült, Ádernál 25-30 évvel idősebb paranoid vénemberek voltak, és produkcióik legfeljebb az „elnöki beszéd” műfajának szánalmas paródiájaként működtek.

„Mára eljutottunk oda, hogy amikor fiaink és lányaink idegen országban tanulnak vagy munkát vállalnak, nem az a legfontosabb, hogy megtalálják számításukat. Vagy amikor barátaink külföldi tájakat indulnak felkeresni, nem az a legfontosabb, hogy milyen élményekkel gazdagodnak. Egyetlen dolog fontos számunkra: hogy épségben viszontlássuk őket” – hazudta a képünkbe, majd belekezdett egy olyan eszmefuttatásba a karácsonyról, a békéről meg a szeretet erejéről, hogy azt bármelyik inkvizítor megirigyelhette volna.

false

 

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Azt már kevésbé, ahogyan mondta mindezt. Mert ugyan a szöveg sem volt egy rigófütty, de ahogy Áder előadta, az volt csak az igazi botrány. Erőtlenül, zavartan, mimika nélkül. Mintha egy robotot állítottak volna be, ami már majdnem képes hibátlanul elmondani a beletáplált szöveget, amely ezekkel a sorokkal zárult: „Legyen 2016-os cselekedeteink vezérlő elve a megértés, a segítő szándék, a jóakarat és az alázat. És legyen a mi iránytűnk: a szeretet.”

Lehet ilyet mondani nem emberi hangon? Lám, lehet, csak éppen senki nem hiszi el. Főleg az nem, aki mondta, aki írta.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.