Kedves magyarok, ezentúl félelem nélkül beszélhettek a nyilvánosság előtt bármiről: értitek, bármiről…

  • narancs.hu
  • 2015. december 19.

Narancsblog

Most, hogy a miniszterelnök szíves közlése szerint Ákos és a Telekom ügye a szólásszabadságról szól, szabad a pálya, senki ne fogja vissza magát.

Miután a NER hivatalos futtatott popzenésze és a Magyar Telekom közötti magánszerződés ügyét Orbán Viktor a szólás- és véleményszabadságért – a nemzetközi finánctőkével szemben – folytatott szabadságharccá stilizálta föl, a kormányfői kinyilatkoztatásban a menetrendszerű értetlenkedés helyett lássuk meg a kínálkozó lehetőséget. Ha valaki nem élhet vissza Magyarországon azzal, hogy gazdag és pénze és hatalma van, akkor ez, feltesszük, nemcsak a multinacionális vállalatokra, hanem mondjuk az állam intézményeire is vonatkozik.

Vagyis ha az apparátus egy magas vagy kevésbé magas beosztású tagjának az a véleménye például az Ákos-eset utózöngéiről, hogy azért az elmebajnak is lehetne már határa, akkor azt ezentúl névvel, arccal vállalva is elmondhatja a nyilvánosságnak (és nem csak azután, hogy a mobilból az akkut is kiveteti, mert hát soha nem lehet tudni), mert véleménynyilvánítási szabadságáért adott esetben maga Orbán kész szavatolni.

És így tovább: bármely szakiskolai pedagógus elmondhatja ezentúl nyíltan akár az M1-en is, hogy torkig vannak az őket a legváratlanabb esti időpontban telefonon ellenőrző kormánytisztviselővel, vagy hogy a 2010 óta tartó idiotizmus és az azt képviselő kontraszelektált, frusztrált, stb. hivatalnokok olyan károkat okoztak már eddig is az oktatásban, amiket egy évtized alatt sem lehet helyrehozni. Nyilván kamerába mondhatják – hasra ütéssel egy példa – a Fidesz-káder vezette egészségügyi intézmény dolgozói is a véleményüket a munkahelyi állapotokról, mert semmi retorzió nem éri majd őket.

Az alkotmány Alaptörvény után péntektől immár Orbán Viktor is felhatalmazta a magyar népet a szabad véleménynyilvánításra (és manapság, ugye, ez számít). Tessék élni vele, garantáltan nem eshet bántódása senkinek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.