Nem csak a stadionokban baj a rasszizmus, hanem az egész országban

Publicisztika

Sokatmondó a magyar fociklubok azon igénye, hogy ne kerüljön a lelátói cigányozás a rasszista kategóriába. Sajnos nemcsak a fociról mond el ez mindent: az, hogy ez egyáltalán felmerülhetett, egész pontosan beazonosítható emberek bűne.

A Budapest Honvéd szervezésében 15 másodosztályú fociklub képviselője gyűlt össze, hogy egyeztessen a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) több rendelkezése miatt, többek között a fegyelmi szabályzat átírása miatt – számolt be a Nemzeti Sport. Akár szép is lenne, hogy a klubok végre ráléptek valamiféle önszerveződés útjára a hagyományosan elég furcsán uralkodó szövetség ellen, hiszen többek közt azt nehezményezték, hogy velük nem történt előzetes egyeztetés az új szabályokkal kapcsolatban. Az, hogy egy szövetség vezetése kihagyja azokat a szereplőket, akik elvileg a szövetséget alkotják, kifejezetten példátlan, ahogy ezt sokszor kritizálja joggal a sportközeg. De persze azt is mondhatjuk, hogy az egész ország így működik.

Van itt azonban egy apróság: a tudósításból kiderül, a klubok azt is vitatják, hogy a szurkolói szabályzatban a „cigányozást” a korábbi „obszcén, becsmérlőnek” minősített kategóriából a MLSZ áthelyezte, és már „rasszista” kifejezésnek titulálja. A klubok azt állítják, „jelenleg nincsen olyan eszköz a kezükben, amellyel megakadályozhatnák, kiszűrhetnék a rasszistának titulált szurkolói bekiabálásokat”, majd egészen kacifántos, nem mellékesen teljesen értelmetlen szóvirágot használva közölték, hogy

„a futball populáris sport, és egyebek mellett a társadalmi rétegek magas reprezentációja miatt a lelátókon soha nem lesz csend a mérkőzéseken”.

Először is érdemes leszögezni, hogy a bulit összehozó Budapest Honvéd képviselője például vagy egy óriási mulasztást vallott be, vagy csak simán hazudik: a 2021-ben átadott új Bozsik Arénának elvileg rendelkeznie kell azokkal a kamerarendszeekkel, amelyekkel azonnal meg lehet mondani arcra pontosan, hogy ki cigányozott és buzizott a lelátón, de ilyennek kéne lennie a szintén pár éve átadott Vasas otthonának is többek közt. Ahogy Szegeden, Székesfehérváron és másutt is olyan stadionokat épített a Jóisten, vagy legalább is az adófizetők, ahol elvileg európai kupameccseket is le lehet bonyolítani majd, ha az NB II.-es szereplésnél jobbra fordul a szerencse. A probléma az, hogy annyira a hétköznapok részévé vált például a cigányozás, hogy inkább fel sem lépnének ellene, sőt: kifejezetten úgy írják le, mintha a cigányozás ellentéte a „csend” lenne, ahogy az is valamiféle természeti jelenség, hogy „a társadalmi rétegeknek magas a reprezentációja”. Értsd: sok a tahó.

A kérésben persze nem annyira a tehetetlenségről szóló ferdítés a lényeg, hanem maga a cél: egy néhány éve kitalált, egészen döbbenetes szabályt akarnak megtartani azért, hogy ne kelljen égető problémákat kezelni. Hogy értsük, érdemes visszamenni az időben: Csányi Sándor 2010-es MLSZ-elnökké válásával együtt az MLSZ belekezdett a rendteremtésbe: ennek volt folyománya többek közt az a névre szóló szurkolói kártya is, amit végül egy idő után kivezettek. A kártya a beazonosíthatóságot segítette a magyar focimeccseken: ha végigszenvedtük a kiváltást, vállaltuk, hogy a jegyünk névre szól és jó eséllyel elő tudnak minket venni, ha balhézunk. Az intézkedés sokak szerint túlzó volt, de annyit mindenképp elért, hogy a különféle szurkolói csoportok kerülni kezdték a leginkább problémás jelképeket, a szövetség pedig utána is hétről hétre büntette többek közt a rasszista rigmusokat. Ezután jött létre az a tűzszünet, ami egészen az idei őszig tartott: az MLSZ egyre kisebb büntetéseket szabott ki a szurkolók miatt, rasszista bekiabálás alig volt. Aki járt meccsre, könnyen láthatta, nem a társaság javult fel: a cigányozás ugyanúgy része maradt a lelátói életnek, csak egyszerűen nem a rasszista sorba írták már be, hanem az említett becsmérlő, obszcén kategóriába. Ez értelemszerűen jóval kisebb kihágás. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.