Nem csak a stadionokban baj a rasszizmus, hanem az egész országban

Publicisztika

Sokatmondó a magyar fociklubok azon igénye, hogy ne kerüljön a lelátói cigányozás a rasszista kategóriába. Sajnos nemcsak a fociról mond el ez mindent: az, hogy ez egyáltalán felmerülhetett, egész pontosan beazonosítható emberek bűne.

A Budapest Honvéd szervezésében 15 másodosztályú fociklub képviselője gyűlt össze, hogy egyeztessen a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) több rendelkezése miatt, többek között a fegyelmi szabályzat átírása miatt – számolt be a Nemzeti Sport. Akár szép is lenne, hogy a klubok végre ráléptek valamiféle önszerveződés útjára a hagyományosan elég furcsán uralkodó szövetség ellen, hiszen többek közt azt nehezményezték, hogy velük nem történt előzetes egyeztetés az új szabályokkal kapcsolatban. Az, hogy egy szövetség vezetése kihagyja azokat a szereplőket, akik elvileg a szövetséget alkotják, kifejezetten példátlan, ahogy ezt sokszor kritizálja joggal a sportközeg. De persze azt is mondhatjuk, hogy az egész ország így működik.

Van itt azonban egy apróság: a tudósításból kiderül, a klubok azt is vitatják, hogy a szurkolói szabályzatban a „cigányozást” a korábbi „obszcén, becsmérlőnek” minősített kategóriából a MLSZ áthelyezte, és már „rasszista” kifejezésnek titulálja. A klubok azt állítják, „jelenleg nincsen olyan eszköz a kezükben, amellyel megakadályozhatnák, kiszűrhetnék a rasszistának titulált szurkolói bekiabálásokat”, majd egészen kacifántos, nem mellékesen teljesen értelmetlen szóvirágot használva közölték, hogy

„a futball populáris sport, és egyebek mellett a társadalmi rétegek magas reprezentációja miatt a lelátókon soha nem lesz csend a mérkőzéseken”.

Először is érdemes leszögezni, hogy a bulit összehozó Budapest Honvéd képviselője például vagy egy óriási mulasztást vallott be, vagy csak simán hazudik: a 2021-ben átadott új Bozsik Arénának elvileg rendelkeznie kell azokkal a kamerarendszeekkel, amelyekkel azonnal meg lehet mondani arcra pontosan, hogy ki cigányozott és buzizott a lelátón, de ilyennek kéne lennie a szintén pár éve átadott Vasas otthonának is többek közt. Ahogy Szegeden, Székesfehérváron és másutt is olyan stadionokat épített a Jóisten, vagy legalább is az adófizetők, ahol elvileg európai kupameccseket is le lehet bonyolítani majd, ha az NB II.-es szereplésnél jobbra fordul a szerencse. A probléma az, hogy annyira a hétköznapok részévé vált például a cigányozás, hogy inkább fel sem lépnének ellene, sőt: kifejezetten úgy írják le, mintha a cigányozás ellentéte a „csend” lenne, ahogy az is valamiféle természeti jelenség, hogy „a társadalmi rétegeknek magas a reprezentációja”. Értsd: sok a tahó.

A kérésben persze nem annyira a tehetetlenségről szóló ferdítés a lényeg, hanem maga a cél: egy néhány éve kitalált, egészen döbbenetes szabályt akarnak megtartani azért, hogy ne kelljen égető problémákat kezelni. Hogy értsük, érdemes visszamenni az időben: Csányi Sándor 2010-es MLSZ-elnökké válásával együtt az MLSZ belekezdett a rendteremtésbe: ennek volt folyománya többek közt az a névre szóló szurkolói kártya is, amit végül egy idő után kivezettek. A kártya a beazonosíthatóságot segítette a magyar focimeccseken: ha végigszenvedtük a kiváltást, vállaltuk, hogy a jegyünk névre szól és jó eséllyel elő tudnak minket venni, ha balhézunk. Az intézkedés sokak szerint túlzó volt, de annyit mindenképp elért, hogy a különféle szurkolói csoportok kerülni kezdték a leginkább problémás jelképeket, a szövetség pedig utána is hétről hétre büntette többek közt a rasszista rigmusokat. Ezután jött létre az a tűzszünet, ami egészen az idei őszig tartott: az MLSZ egyre kisebb büntetéseket szabott ki a szurkolók miatt, rasszista bekiabálás alig volt. Aki járt meccsre, könnyen láthatta, nem a társaság javult fel: a cigányozás ugyanúgy része maradt a lelátói életnek, csak egyszerűen nem a rasszista sorba írták már be, hanem az említett becsmérlő, obszcén kategóriába. Ez értelemszerűen jóval kisebb kihágás. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.