Nemcsak a stadionokban baj a rasszizmus, hanem az egész országban

Publicisztika

Sokatmondó a magyar fociklubok azon igénye, hogy ne kerüljön a lelátói cigányozás a rasszista kategóriába. Sajnos nemcsak a fociról mond el ez mindent: az, hogy ez egyáltalán felmerülhetett, egész pontosan beazonosítható emberek bűne.

A Budapest Honvéd szervezésében 15 másodosztályú fociklub képviselője gyűlt össze, hogy egyeztessen a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) több rendelkezése miatt, többek között a fegyelmi szabályzat átírása miatt – számolt be a Nemzeti Sport. Akár szép is lenne, hogy a klubok végre ráléptek valamiféle önszerveződés útjára a hagyományosan elég furcsán uralkodó szövetség ellen, hiszen többek közt azt nehezményezték, hogy velük nem történt előzetes egyeztetés az új szabályokkal kapcsolatban. Az, hogy egy szövetség vezetése kihagyja azokat a szereplőket, akik elvileg a szövetséget alkotják, kifejezetten példátlan, ahogy ezt sokszor kritizálja joggal a sportközeg. De persze azt is mondhatjuk, hogy az egész ország így működik.

Van itt azonban egy apróság: a tudósításból kiderül, a klubok azt is vitatják, hogy a szurkolói szabályzatban a „cigányozást” a korábbi „obszcén, becsmérlőnek” minősített kategóriából a MLSZ áthelyezte, és már „rasszista” kifejezésnek titulálja. A klubok azt állítják, „jelenleg nincsen olyan eszköz a kezükben, amellyel megakadályozhatnák, kiszűrhetnék a rasszistának titulált szurkolói bekiabálásokat”, majd egészen kacifántos, nem mellékesen teljesen értelmetlen szóvirágot használva közölték, hogy

„a futball populáris sport, és egyebek mellett a társadalmi rétegek magas reprezentációja miatt a lelátókon soha nem lesz csend a mérkőzéseken”.

Először is érdemes leszögezni, hogy a bulit összehozó Budapest Honvéd képviselője például vagy egy óriási mulasztást vallott be, vagy csak simán hazudik: a 2021-ben átadott új Bozsik Arénának elvileg rendelkeznie kell azokkal a kamerarendszeekkel, amelyekkel azonnal meg lehet mondani arcra pontosan, hogy ki cigányozott és buzizott a lelátón, de ilyennek kéne lennie a szintén pár éve átadott Vasas otthonának is többek közt. Ahogy Szegeden, Székesfehérváron és másutt is olyan stadionokat épített a Jóisten, vagy legalább is az adófizetők, ahol elvileg európai kupameccseket is le lehet bonyolítani majd, ha az NB II.-es szereplésnél jobbra fordul a szerencse. A probléma az, hogy annyira a hétköznapok részévé vált például a cigányozás, hogy inkább fel sem lépnének ellene, sőt: kifejezetten úgy írják le, mintha a cigányozás ellentéte a „csend” lenne, ahogy az is valamiféle természeti jelenség, hogy „a társadalmi rétegeknek magas a reprezentációja”. Értsd: sok a tahó.

A kérésben persze nem annyira a tehetetlenségről szóló ferdítés a lényeg, hanem maga a cél: egy néhány éve kitalált, egészen döbbenetes szabályt akarnak megtartani azért, hogy ne kelljen égető problémákat kezelni. Hogy értsük, érdemes visszamenni az időben: Csányi Sándor 2010-es MLSZ-elnökké válásával együtt az MLSZ belekezdett a rendteremtésbe: ennek volt folyománya többek közt az a névre szóló szurkolói kártya is, amit végül egy idő után kivezettek. A kártya a beazonosíthatóságot segítette a magyar focimeccseken: ha végigszenvedtük a kiváltást, vállaltuk, hogy a jegyünk névre szól és jó eséllyel elő tudnak minket venni, ha balhézunk. Az intézkedés sokak szerint túlzó volt, de annyit mindenképp elért, hogy a különféle szurkolói csoportok kerülni kezdték a leginkább problémás jelképeket, a szövetség pedig utána is hétről hétre büntette többek közt a rasszista rigmusokat. Ezután jött létre az a tűzszünet, ami egészen az idei őszig tartott: az MLSZ egyre kisebb büntetéseket szabott ki a szurkolók miatt, rasszista bekiabálás alig volt. Aki járt meccsre, könnyen láthatta, nem a társaság javult fel: a cigányozás ugyanúgy része maradt a lelátói életnek, csak egyszerűen nem a rasszista sorba írták már be, hanem az említett becsmérlő, obszcén kategóriába. Ez értelemszerűen jóval kisebb kihágás. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.