A Tasuleasa Social nevű rommániai civil szervezet mindössze hét évvel ezelőtt, 2018-ban kezdte el kiépíteni a mintegy 1400 kilométer hosszú Via Transilvanica (VT) túraútvonalat, amely észak-déli irányban átszelve az országot Putnától egészen Turnu Severinig (Szörényvár) vezet. Az egyesület weboldala szerint csak 2024-ben összesen több mint 60 ezer túrázó vágott neki az önkéntesek által karbantartott útvonal valamelyik szakaszának, amiket egyébként nemcsak gyalog, de kerékpárral vagy lóháton is lehet teljesíteni. A bevallottan az El Caminóhoz hasonló hosszú távú zarándok- és túraútvonalak mintájára életre hívott, kifejezetten fiatal, ennek megfelelően bizonyos pontjain még kissé kiforratlan projekt célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a különböző generációkat és kultúrákat (a Tasuleasa Social számos oktatási és jótékonysági akciót is szervez a Via Transilvanicához kapcsolódóan), miközben hét történelmi régió és tíz megye természeti kincseivel ismerteti meg az utazókat.
Abszolút kezdő túrázóként korábban még csak nem is hallottam a Via Transilvanicáról. Amikor baráti társaságunkkal elkezdtük szervezni ősz eleji erdélyi hétvégénket, a ChatGPT-t kértük meg, hogy ajánljon amatőrök számára is teljesíthető, biztonságos, de azért izgalmas és szép túraútvonalakat Székelyudvarhely környékén. Az első találat a Via Transilvanica (VT) Terra Siculorum (Székelyföld) szakaszának hatodik napja volt, amely egy 19 kilométeres túra Székelyudvarhelyről a várostól délkeletre található Homoródszentmártonig. Úgy döntöttünk, ha már úgyis az egész hétvégét a környékén töltjük, csináljuk meg az előzi napi, valamivel hosszabb, 24 kilométeres Farkaslaka–Székelyudvarhely-szakaszt is. (Térképek a cikk végén.)
Ahogy kezdtünk elmélyedni az utazás előkészületeiben, a kiválasztott útvonal részletei után kutatva hamar rábukkantunk a VT Útikalauzra, ami a túra hivatalos oldaláról egy hírlevélfeliratkozás ellenében román és magyar mellett angol, német és spanyol nyelven is ingyen letölthető. A kötet szerzői Székely Anna és Iulia-Alexandra Muresan, akik önkéntesekből álló csapatukkal először járták végig a túraútvonalat. A hét nagy szakaszt átlagosan 15-30 kilométeres napokra bontva dokumentálták, minden részhez összeállították a látnivalók és az elérhető szálláshelyek listáját, valamint részletes leírásokat és térképeket készítettek, ezekkel is segítve a túrázók tájékozódását. A kötet mindemellett további hasznos tippeket is tartalmaz az utazók számára, például a vadállatokkal való találkozás elkerülésére, vagy éppen arra vonatkozóan, mit érdemes tenni medvetámadás és egyéb vészhelyzet esetében. A letölthető PDF nagy előnye, hogy az útvonal karbantartói időről időre frissítik azt, így a benne található információk és elérhetőségek nagyrészt naprakésznek tekinthetők. (Az idén ősszel elérhető fájlt utoljára 2025 januárjában frissítették.)
Jézus fejében jártunk
Budapestről péntek délután repülővel utaztunk Marosvásárhelyre, ahonnan egy magán busztársaság járatával két és fél óra alatt jutottunk el Székelyudvarhelyre. Aznap este már csak egy kiadós vacsorára maradt időnk, másnap ugyanis minél korábban el akartuk kezdeni a gyaloglást, hogy a VT Útikalauz által 8 órásra saccolt Farkaslaka–Székelyudvarhely-távot még némi ráhagyással is biztosan teljesíteni tudjuk naplemente előtt. Mivel a szállásunk a városban volt, szombat reggel taxival vitettük át magunkat az aznapi kiindulópontunkhoz, a farkaslaki turisztikai információs irodához. A tizenötperces taxizás hármunknak 70 lejbe került, ami valamivel több mint 5 ezer forint, így viszont már reggel 8 után néhány perccel nekivághattunk a túrának.
A tourinform parkolójában nem volt nehéz észrevenni az első turistajelzést, egy oszlopra felszerelt narancssárga nyilat, ami az út túloldalán található Tamási Áron-emlékű irányába mutat. Ugyancsak a parkolóban láthattuk az első VT-kilométerkövet is, annak a megannyi, egyedi faragással díszített andezittömbnek az egyikét, amelyek az irányt jelző a táblák és festett jelzések mellett a megtett távolságról tájékoztatják a túrázókat. A különleges kilométerkövek egyébként a túraútvonal online térképén böngészhetők, ahol az alkotókat is feltüntetik. Szombati túránkat azonban még az elsőre egyértelműnek tűnő jelzésrendszer ellenére is eltévedéssel kezdtük: a temető után a főúttól eltávolodva valószínűleg elvétettünk egy kanyart, így a településen belül már nem is találkoztunk több VT-jelzéssel (fehér alapon narancssárga kör, benne egy narancssárga T betű), így a napi szakasz első komolyabb célpontját, a Farkaslaka fölé magasodó Jézus szíve kilátót „toronyiránt” haladva közelítettük meg.
A faluból kiérve, egy háza előtt dolgozó kőfaragó bácsi mellett elhaladva legelők és mezők között kaptattunk fel az egyre meredekebb emelkedőre. Mögöttünk a domb mögül lassan előbukkanó nap reggeli sugaraiban fürdő Farkaslaka, előttünk pedig a Gordon-tetőre 2011-ben felépített 22 méter magas, csillogó ezüstszínű Jézus-szobor. Ahogy közeledtünk, úgy kezdett egyre bizarrabbnak tűnni a kilátótoronyként is funkcionáló giccses építmény. A képek és a kilátó neve alapján arra számítottunk, minden bizonnyal az alak mellkasáig lehet majd felmászni a masszív acélszerkezetre. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat.
Bár az útikönyv által szerényen csak „dombnak” nevezett, ezer méter körüli tengerszint feletti magasságot is elérő hegytető önmagában is pazar panorámát kínál, egy szusszanásnyi pihenő után úgy döntöttünk, felmászunk a kilátóba, ahonnan állítólag „egész Székelyföld látszik”. Ez az élmény azonban annyira szürreális volt, hogy a teljes megrökönyödés és az újra és újra felerősödő röhögőgörcsök mellett képtelen vagyok felidézni, vajon mennyit adott hozzá a látványhoz ez a plusz 22 méter. Néhány lépcsőforduló és két létra megmászása után ugyanis nem a szív környékén, hanem
a Megváltó üres fejében találtuk magunkat, ahonnan vagy a két orrlyukán keresztül kikukucskálva, vagy a feje búbján kialakított, leginkább egy harckocsi tornyának kémlelőnyílására emlékeztető lyukon kibújva csodálhattuk meg a tájat.
Nem gondoltuk volna, hogy valaha megtudjuk, mi jár Krisztus fejében (mi jártunk benne), mindenesetre abban a reményben indultunk tovább, hogy utunk további szakaszain talán nem botlunk újabb ízléstelen attrakciókba.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
