Kövér László változásokat sürget a Fideszben

  • narancs.hu
  • 2015. december 27.

Narancsblog

Még ki sem hevertük karácsony előtti, kicsinyt búskomorra sikeredett intelmeit, máris újra a nyakunkon Kövér doktor. A szokott hidegháborús dumáján túl most haza is beszélt.

Természetesen kedvenc üzengető műsorukban, a Vasárnapi Újságban jelentkezett be a házelnök – alighanem azért, mert a szeretet ünnepe alatt berághatott valamelyik pártbeli kedvencére, mondjuk olyasvalakire, akinek megint túl sok szépet hozott a közös Jézuska. Bár mondandójának gerincét a bevett PR-szöveg tette ki, meg valami igazán minimális, épp csak fűszerezésre használt zsidózás-parasztozás, de azért sikerült mindebbe belecsomagolni lényegi mondandóját is.

A zsidózás-parasztozás tényleg szót sem érdemel, valami olyat mondott, hogy azért van ma hideg polgárháború az országban, mert az elmúlt huszonöt évben a „hajdani elitcsoportok” küzdöttek egymással, gyakorlatilag a legalapvetőbb dolgokban sem akarván megegyezni. A népiek tehát az urbánusokkal… Anyánk, borogass: fogja fel már valaki, hogy ez a felosztás, a hajdani elitek emlegetése mit jelent! Nem értékek megkülönböztetését, hanem csoportokét. Mindegy, a politikai haszonszerzés céljából így nyilván kényelmesebb, hatékonyabb, már ha finoman akarunk fogalmazni.

false

 

Fotó: MTI

Mindezt persze csak a reflexei mondatták a magyar parlament elnökével, a hozott anyag, az üzenet a PR-szövegbe volt eldugva. Méghozzá a leggyakrabban használatos részébe: jaj, az a mi országunk nagy baja, hogy ellenfél nélkül maradt a Fidesz. Szegény jó szocialisták, mert elkúrták a fiatalítást, most majd az orrunk előtt jutnak a lengyel baloldal sorsára, s akkor mi lesz mivelünk, hiszen a Fidesznek is fiatalításra van szüksége, oh, csak el ne rontsa az is.

Ne örüljön senki korán, Kövér nem azt mondta, hogy belátható időn belül visszalépne, hanem azt, hogy szívesen megszabadulna a hatalmon töltött időkben pártkarriert csináló, nálánál momentán jobb pozíciókat elfoglaló udvaroncoktól. S ezt úgy csinálná, mint anno Torgyán doktor vagy éppenséggel Gyurcsány – a vidéki szervezetek megszerzésével. „A Fidesznél fontos, hogy az aktív fiatalok ne csak a párt országos elnökségébe épüljenek be, hanem a helyi szervezetek vezetői közé is” – idézi a maestrót a hirado.hu.

Persze mondhatta volna ezt úgy is, hogy még egy Rolex óra, Pasa park vagy pár csík Ibizán, s ellenfél nélkül is megyünk a levesbe – hihetnénk, hogy ehhez hiányzott a kurázsi. Valójában csak kampánymegfontolások álltak a fogalmazás mögött: hogyan lehet kevesebbet veszteni a konkurencia fenyegetésével.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.