Ha egy messziről jött ember szeretné megérteni az új Magyarország működését, elég neki elmesélni a „norvég civilek” elleni kormányzati hadjárat történetét.
A kerettörténet ismert: Norvégia, Izland és Liechtenstein nem tagjai az Európai Uniónak, de élvezik a közös piac előnyeit, ezért egy rakás pénzt osztanak ki a tagországokban kompenzációként. Nálunk ennek nagy részét a magyar kormányon keresztül utalják ki, kisebb részét pedig civil szervezetek szervezésében. 2014 elején a kormány konzultáció nélkül és a saját igényei szerint alakította át az elosztási rendszer ráeső részét. Nálunk ez már természetesnek számít, de a norvégok nem ehhez vannak szokva. Az akadékoskodásra válaszul a kormány bosszúhadjáratba kezdett: egymásnak ellentmondó összeesküvés-elméletek sorát hozta fel a norvég pénzek kisebb részét kezelő civil szervezetek ellen. Először azt állította Lázár János, hogy az LMP befolyása alatt állnak, majd azt, hogy „kormányellenes”, baloldali szervezeteket támogatnak gyanús módon. Orbán Viktor nemzetközi ügynökökről beszélt, Csepreghy Nándor sikkasztás és szervezett csalás gyanújáról. A kormánypárti sajtó minden lehetséges módon igyekezett besározni őket, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) pedig hónapokon keresztül tette közzé saját honlapján a Hír Tv és a Magyar Nemzet norvégügyi cikkeit, simán felvállalva a „célpontban az LMP-s bírálók és a homoszexuális lobbi” jellegű alcímeket is.
| ||
A sok őrült beszédnél azonban sokkal beszédesebb, ahogy a különböző hatóságok rávetették magukat az ellenségre. Mert ez mutatja meg igazán, milyen gyenge lábakon áll a jogállamiság Magyarországon. Az érintettekre ráküldték a Kehit és a NAV-ot, adószámokat függesztettek fel, az NNI házkutatást tartott az Ökotársnál, és több alapítványi vezető lakásában is megjelentek a rendőrök. Egy év elteltével kiderült: a lejárató kampány minden egyes eleme hazugságon alapult. Idén januárban bíróság mondta ki az őszi házkutatás törvénytelenségét, májusban a norvég állam által felkért független könyvvizsgáló cég világította át és találta szabályosnak a magyar alapkezelő működését, júniusban pedig az ügyészségi szóvivő állította a vádhatóság vizsgálata alapján, hogy „érdemi ügyészi intézkedésre egyáltalán nem volt szükség”. Az összes eljárás elmarasztalás nélkül zárult le, mára az adószámokat is visszakapták. Lázár János azt nyilatkozta nemrég: nincs miért bocsánatot kérnie.
Bizonyos szempontból igaza van, hiszen ez csupán a szokásos ügymenet, nincs semmi látnivaló. Külföldön lejáratták az országot, gyűlöletet szítottak a társadalmon belül, tönkretettek vagy megakasztottak rengeteg hasznos kezdeményezést, és hatalmas anyagi veszteséget okoztak az adófizetőknek. Többek között ennek a boszorkányüldözésnek volt köszönhető, hogy a menekültválság közepén a migrációval foglalkozó szervezetek egy része a hatósági zaklatásoktól megtépázva, bizonytalan anyagi körülmények között, csökkentett munkaerővel, legyengülve próbálta kezelni azt a humanitárius válságot, amit részben éppen a kormány inkompetenciája idézett elő. De lehet ezt forintosítani is: jelen állás szerint mintegy 15 milliárd forintot bukunk el amiatt, hogy a norvégok a háborúskodás idejére befagyasztották a támogatásokat. Átszámoljuk ezt lélegeztetőgépre? Vagy mérjük a menekültek ellátására fordított összeghez? Vagy mondjuk azt, hogy csak ebből a pénzből 15 évig lehetne működtetni a teljes magyar folyóirat-kultúrát, amely éppen most vérzik el? Ja, ez biztos demagógia.
| ||
A norvégok és a magyar kormány közti titkos alkut ismertető 444.hu szerint, most „a magyar kormány írásbeli garanciát adott, hogy nem fordul elő többször, hogy a norvégok támogatta civileket bántják Magyarországon”. Ezzel elismerték, hogy ez a kormányon múlik. Írásba adták, amit eddig is mindenki tudott: hogy a Kehi, az adóhatóság és a rendőrség is politikai utasításra lép fel vagy nem lép fel valaki ellen.
A kormány reagált a cikkre. Gondolják, hogy tagadták mindezt? Dehogy. Csupán azt igyekeztek nagyon gyorsan a nyilvánosság tudomására hozni, hogy nem feküdtek le a norvégoknak, hanem előnyös kompromisszumot kötöttek. Nem azt próbálták bizonyítani, hogy Magyarország jogállam, hanem azzal dicsekedtek, hogy sikerült még egy csapást mérniük a demokráciára.
„A magyar kormány szinte biztosan nagyobb beleszólást szeretne kapni az NCTA-pénzek elosztásába, ám ezzel a lebonyolítók szerint a civil szervezetek számára elérhető utolsó független alap is veszélybe kerülhet” – írtuk áprilisban. Most ez következett be: a kormány győzelmi jelentése szerint „a norvég kormány beleegyezett, hogy a következő, 2014–2020-as pénzügyi ciklusban a magyar kormány vétójogot kapjon a civil pénzek elosztását felügyelő magyarországi szervezet kiválasztásakor”. Másfél éves küzdelemmel, az állami szerveket megalázva, hatalmas károkat okozva végül elérték, hogy ezeket a pénzeket se lehessen nélkülük kiosztani.
Igen, tényleg ennyire félnek.
