Narancsblog

Vagy szeressük őket nagyon, mert ők legalább mindent megtesznek, hogy végre elinduljon a párbeszéd? Vagy elindulunk a rögös harmadik úton, és vesszük a fáradságot az igen-nemnél bonyolultabb válaszokhoz?

Az Orbán-hidra korrupciós szappanoperája már senkit nem érdekel. Miért is nem?

Erős hetet zárt a magyar rendőrség. Parádés bemutatót tartottak megfélemlítésből és taplóságból. Ha ez így megy tovább, az a társadalom működésének alapjait veszélyeztetheti.

Nagyszerű hírre ébredtünk: Fradiváros épül amúgy is napról napra szépülő fővárosunk kellős közepén, a Népligetben, pontosan ott, ahol azt Kubatov Gábor, korunk igazi polihisztora és álláshalmozója (hogy csak két legfontosabb stallumát említsük: az FTC elnöke és a Fidesz országos pártigazgatója) kijelölte.

Karas Monika jelölése újabb üzenet: erre számíthatunk a következő kilenc évben, ha Orbán marad hatalmon – és nem csak a médiában.

A szokásos felállás.

Sajnos nem holmi paranoia azt gondolni, hogy kormányunk és pártunk a fékek és ellensúlyok rendszerének egyik utolsó elemét készül kiiktatni a közéleti térképről.

A Fidesz tulajdonképpen egy rasszista sorozatgyilkosságban való közreműködéssel vádolja politikai ellenfeleit. Ez még tőlük is meglepő.

Honnan veszi Habony Árpád és Simicska Lajos a láthatatlanná tevő köpönyegét? Avagy miért nem érdekli az állampolgárt, ha a szemét is kilopja valami szemét?

Ugyan az alsóházban még bizalmat sem kapott, de már dúl a cseh elnök kormánya, a Rusnok-kabinet. Szerdán, 7-én szavaz sorsukról a törvényhozás, de már tisztogatnak, legutóbb az államvasutak igazgatója röpült, tegnap a prágai Nemzeti Színház igazgatója – ilyet, mondjuk, láttunk már, de ami rá következett, az nálunk lehetetlen. Sajnálhatjuk.

Hogy az idei minden eddiginél tragikomikusabbra sikerült a kívülállók előtt, nos, az egyfelől tény, másfelől nyilván sokan – sorry, alapvetően az érintettek – kikérik maguknak.