Megint békemenet – Zarándoklat Orbán szószékéhez

  • narancsblog
  • 2013. október 23.

Narancsblog

Voltak lyukas zászlók és csőrös Csepel teherautók is, de ez a mostani békemenet sem volt ünnepi megemlékezés. Az apropó az ominózus szobordöntés volt, ezt nagyították fel a Fidesz-sajtóirodában, ezt sulykolta reggel, délben, este a köztévé és a többi Fidesz-sajtótermék. Most a „betakarítás” ideje jött el, a bizonyíték felmutatása, hogy sikerült a hisztériakeltés.

Noha hivatalosan úgy hirdette meg a Civil Összefogás Fóruma, hogy „méltósággal kíván megemlékezni az 1956-os szabadságharc hőseiről és mártírjairól, civilizált választ kívánunk adni mindazoknak, akik a társadalmi békét agresszív módon támadják”, egy pillanatra sem lehetett kétségünk afelől, hogy nettó kampányeseményről, erőfitogtatásról van szó. Kimondatlanul is az lehetett a legfőbb cél, hogy bizonyítsák, többen kíváncsiak Orbán beszédére, mint az ellenzékre. Azt viszont többször is kimondták, sőt kifejezetten erre épült a show, hogy az ellenzék gyűlöletet szít, erőszakkal akarja elfoglalni az országot.

„Aki agresszív fél. Mi nem félünk!” – állt a molinón, amit az első sor, Széles Gábor, Bayer Zsolt, Bencsik András, Fricz Tamás és a többi ún. szervező vitt büszkén, de ez a kívülálló számára is evidensnek tűnt. Mert mitől is kellene félniük? A villanyszámlástól? A rendőrtől? Juhász Pétertől? Vagy a Dobermantól és a Pislogótól, ahogy Széles Gábor nagy nevetések közepette Dopemant és Bajnait nevezte? Nyilvánvaló, ha valakitől, hát Orbán Viktortól kell félniük ezeknek a fazonoknak is, akiknek az eddigi munkássága szinte kizárólag az agresszivitásra épült. Persze most is. A fizikai értelemben valóban békés békemenet vegytiszta agresszió, de egyúttal átlátszó manipuláció.

Mert mi másnak mondhatnánk azt a minden ízében álságos és hazug teljesítményt, amivel az ennél sokkal többet érdemlő tömegeket sikerült teleportálni egy másik, még csak párhuzamosnak sem mondható univerzumba, egy olyan világba, ahol vannak ők, a jók, akik egyúttal felsőbbrendűek is, és akik kifejezetten spirituális teljesítménnyel söprik el a söpredéket. Ugye milyen jó lehet egy ilyen közösségi élmény részesének lenni? Főleg olyannak, aki eddig még soha, semmivel nem tudott kitűnni. Ne feledjük: a menet rajtjánál Széles Gábor azzal jött, hogy az itt látható tömeg nem akarja, hogy a csőcselék jusson hatalomra. Vagyis mindenki, aki nem Orbán Viktor mellett áll, csőcseléknek minősíttetett. Emlékeink szerint valami hasonlót beszéltek 1956-ban is. Igaz, csak november 4-e, a ruszki tankok bevonulása után.

Különösen nyomasztó videónk a békemenetről ide kattintva tekinthető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.