Körülbelül fél év van a magyarországi parlamenti választásokig. Október 23-án voltaképpen el is indult a választási kampány, bár ezt így kimondani nem túl méltóságteljes, hiszen ez az ország körülbelül 1989. június 16-a délelőttje óta gyakorlatilag folyamatos választási kampányban ég. Gyakran mint a rongy.
A 2014-es vetélkedés a törvényhozási helyekért mindezzel együtt teljesen előzmény nélküli a rendszerváltás utáni történelemben. Először vág neki egy párt kétharmados kormányzásból, először van úgy, hogy egy párt minden különösebb skrupulus és különösebb zokszó nélkül a saját képére formálta a választási törvényt: először lejt ennyire a pálya. S nyilvánvaló, hogy ki áll a lejtő alján. Ehhez képest a lejtő tetején katonák sorfala előtt fúj toborzót a vezér, beszél hadra foghatókról és csatasorba állíthatókról, s onnan fenyegeti meg a lemaradókat. Miközben a lejtő alján azon megy a vita, hogy betartsák-e a vesztes csapaton ne változtass híres aranyszabályát.
2013. október 23-án a baloldal közös tüntetésére a Műegyetem elé kiment egy csomó ember. A határozottabb becslésekkel ugyan adós maradt a sajtó is meg az ilyen dolgokban nemrég még oly szerfelett aktív belügy is, de láthatta mindenki, hogy nincsenek kevesen. Sokan vannak, még akkor is sokan, ha a kormány a rendelkezésére álló jóval nagyobb lehetőségek felhasználásával több embert tudott összeterelni Orbán Viktor elé. Adott esetben kétszer annyit, nem kétszer, hanem tízszer-hússzor nagyobb ráfordítással – most azt hagyjuk is, hogy kinek a pénzéből, mert mindegy, hiszen nem várhattunk mást. A baloldal tüntetésén tehát számosan a résztvevők közül mindenféle kis zászlócskákkal, transzparensfélékkel jelentek meg, volt, akinek MSZP-s, DK-s vagy akár Együtt feliratú ilyen kis micsodácskáját lengette a szélcsend. S lehet, hogy ez megtévesztett sokakat, mely tévesztésnek épp ezekben a napokban körvonalazódnak az esetleges következményei. Ami azt illeti, elég súlyos következményei.
| ||
Mert ezek a zászlócskák ugyan szépek voltak, s főként különbözők, s úgy sejtethették, hogy akik ott megjelentek, mennyire különböző emberek, de ők mégis alapvetően egy dolog miatt mentek ki oda a Műegyetem elé, azért, mert mélységesen elegük van Orbán Viktor immár három és fél éves ámokfutásából. Különben nagyon szeretik a demokratikus baloldal nekik legkedvesebb aktorait, de a legnagyobb örömöt nyilván Orbán kellő időben bekövetkező eltávolítása jelentené nekik. Ráadásul ők is úgy tudják, hogy erre ugyancsak korlátosak az esélyek. A tüntetők döntő többsége igenis pontosan tudta, hogy a lejtő aljára áll ki szerdán – és ezért különös tiszteletet érdemelnek. Érdemelnének. S még nagyobb tisztelet járna nekik azért, hogy azon meggyőződésükért, mely szerint árt Magyarországnak Orbán Viktor kormányzása, nos, azért még olyan teljesen jelentéktelen, jövőtlen politikusokat is szimpátiával hallgattak végig, mint… mindenki tudja a neveket, mindenki már az ünnep előtt tisztában volt azzal, hogy mennyire kivattázzák a szervezők ezt a parádét.
Nos tehát, akit illet, annak ideje lenne számot vetni e tisztelt megjelentek óhajtásával. És elfogadni a baloldalon és országszerte elfogadhatatlant, hogy Gyurcsány Ferencnek – az elmúlt három év során, micsoda gyalázat: megint – igaza van. Akárhogy is adta elő (rémesen, mint szokta). Rohadtul nem téved abban, hogy most kell rendezni a baloldali sorokat, s nem pedig közvetlenül a választások előtt. Azt a baloldali egységet, amivel egyébként minden szereplő oly nagy kedvvel öblöget, ha most nem hozzák tető alá, innentől minden egymás elleni gesztus, aminek láthatóan bővében vagyunk, valódi jelentőségénél is jobban erodálja a baloldalt, míg jobbon már csak alaki gyakorlatok, rendezett sorokban összehozott fel-alá masírozás várható: napi rendszerességű hadgyakorlatozás a rezsiharcra.
Ja, és nyilván rohadt nehéz lehet feldolgozni, hogy az mondja a tutit, akin korábban a fél ország röhögött, de tessék már körülnézni, melyik baloldali formáció vezetőjének vannak itt például személyes követői? Bajnai-fanok, Mesterházy-rajongók? Mit mondott Mesterházy Attila eddig érdemben az Orbán-kormányzásról? Milyen pályát futott Bajnai Gordon az épp egy esztendeje abszolvált kambekkje óta?
Gyurcsány Ferenc, anélkül, hogy különösen inszinuálni akarnánk, feltehetően nem mondja egészen komolyan, hogy a baloldal általa is hőn áhított egységéért még a képviselőségről is lemondana, de ebbéli kijelentése olyan tárgyalási alapot jelent nyilvánvalóan, amit nem feltétlenül sajtóbeli üzengetéssel kell lesöpörni. Az nem nagy okosság, hogy az ő két-három-négy-akárhány megszerzett százaléka rettenetesen fájna tavasszal, nem is elsősorban ezért van szükség a mai baloldali kiegyezésre. Hanem azért, mert eddig nem merült fel jobb lehetőség. Minden egyes mozzanat, amiből ennek elmaradására lehet következtetni, apasztja a szavazótábort, apasztja a szavazókedvet. Abban pedig szinte korlátlanok a lehetőségek. Még innen is van mit veszteni.
