Gyurcsánynak igaza van

  • narancsblog
  • 2013. október 26.

Narancsblog

Körülbelül fél év van a magyarországi parlamenti választásokig. Október 23-án voltaképpen el is indult a választási kampány, bár ezt így kimondani nem túl méltóságteljes, hiszen ez az ország körülbelül 1989. június 16-a délelőttje óta gyakorlatilag folyamatos választási kampányban ég. Gyakran mint a rongy.

A 2014-es vetélkedés a törvényhozási helyekért mindezzel együtt teljesen előzmény nélküli a rendszerváltás utáni történelemben. Először vág neki egy párt kétharmados kormányzásból, először van úgy, hogy egy párt minden különösebb skrupulus és különösebb zokszó nélkül a saját képére formálta a választási törvényt: először lejt ennyire a pálya. S nyilvánvaló, hogy ki áll a lejtő alján. Ehhez képest a lejtő tetején katonák sorfala előtt fúj toborzót a vezér, beszél hadra foghatókról és csatasorba állíthatókról, s onnan fenyegeti meg a lemaradókat. Miközben a lejtő alján azon megy a vita, hogy betartsák-e a vesztes csapaton ne változtass híres aranyszabályát.

2013. október 23-án a baloldal közös tüntetésére a Műegyetem elé kiment egy csomó ember. A határozottabb becslésekkel ugyan adós maradt a sajtó is meg az ilyen dolgokban nemrég még oly szerfelett aktív belügy is, de láthatta mindenki, hogy nincsenek kevesen. Sokan vannak, még akkor is sokan, ha a kormány a rendelkezésére álló jóval nagyobb lehetőségek felhasználásával több embert tudott összeterelni Orbán Viktor elé. Adott esetben kétszer annyit, nem kétszer, hanem tízszer-hússzor nagyobb ráfordítással – most azt hagyjuk is, hogy kinek a pénzéből, mert mindegy, hiszen nem várhattunk mást. A baloldal tüntetésén tehát számosan a résztvevők közül mindenféle kis zászlócskákkal, transzparensfélékkel jelentek meg, volt, akinek MSZP-s, DK-s vagy akár Együtt feliratú ilyen kis micsodácskáját lengette a szélcsend. S lehet, hogy ez megtévesztett sokakat, mely tévesztésnek épp ezekben a napokban körvonalazódnak az esetleges következményei. Ami azt illeti, elég súlyos következményei.

false

 

Fotó: MTI – Szigetváry Zsolt

Mert ezek a zászlócskák ugyan szépek voltak, s főként különbözők, s úgy sejtethették, hogy akik ott megjelentek, mennyire különböző emberek, de ők mégis alapvetően egy dolog miatt mentek ki oda a Műegyetem elé, azért, mert mélységesen elegük van Orbán Viktor immár három és fél éves ámokfutásából. Különben nagyon szeretik a demokratikus baloldal nekik legkedvesebb aktorait, de a legnagyobb örömöt nyilván Orbán kellő időben bekövetkező eltávolítása jelentené nekik. Ráadásul ők is úgy tudják, hogy erre ugyancsak korlátosak az esélyek. A tüntetők döntő többsége igenis pontosan tudta, hogy a lejtő aljára áll ki szerdán – és ezért különös tiszteletet érdemelnek. Érdemelnének. S még nagyobb tisztelet járna nekik azért, hogy azon meggyőződésükért, mely szerint árt Magyarországnak Orbán Viktor kormányzása, nos, azért még olyan teljesen jelentéktelen, jövőtlen politikusokat is szimpátiával hallgattak végig, mint… mindenki tudja a neveket, mindenki már az ünnep előtt tisztában volt azzal, hogy mennyire kivattázzák a szervezők ezt a parádét.

Nos tehát, akit illet, annak ideje lenne számot vetni e tisztelt megjelentek óhajtásával. És elfogadni a baloldalon és országszerte elfogadhatatlant, hogy Gyurcsány Ferencnek – az elmúlt három év során, micsoda gyalázat: megint – igaza van. Akárhogy is adta elő (rémesen, mint szokta). Rohadtul nem téved abban, hogy most kell rendezni a baloldali sorokat, s nem pedig közvetlenül a választások előtt. Azt a baloldali egységet, amivel egyébként minden szereplő oly nagy kedvvel öblöget, ha most nem hozzák tető alá, innentől minden egymás elleni gesztus, aminek láthatóan bővében vagyunk, valódi jelentőségénél is jobban erodálja a baloldalt, míg jobbon már csak alaki gyakorlatok, rendezett sorokban összehozott fel-alá masírozás várható: napi rendszerességű hadgyakorlatozás a rezsiharcra.

Ja, és nyilván rohadt nehéz lehet feldolgozni, hogy az mondja a tutit, akin korábban a fél ország röhögött, de tessék már körülnézni, melyik baloldali formáció vezetőjének vannak itt például személyes követői? Bajnai-fanok, Mesterházy-rajongók? Mit mondott Mesterházy Attila eddig érdemben az Orbán-kormányzásról? Milyen pályát futott Bajnai Gordon az épp egy esztendeje abszolvált kambekkje óta?

Gyurcsány Ferenc, anélkül, hogy különösen inszinuálni akarnánk, feltehetően nem mondja egészen komolyan, hogy a baloldal általa is hőn áhított egységéért még a képviselőségről is lemondana, de ebbéli kijelentése olyan tárgyalási alapot jelent nyilvánvalóan, amit nem feltétlenül sajtóbeli üzengetéssel kell lesöpörni. Az nem nagy okosság, hogy az ő két-három-négy-akárhány megszerzett százaléka rettenetesen fájna tavasszal, nem is elsősorban ezért van szükség a mai baloldali kiegyezésre. Hanem azért, mert eddig nem merült fel jobb lehetőség. Minden egyes mozzanat, amiből ennek elmaradására lehet következtetni, apasztja a szavazótábort, apasztja a szavazókedvet. Abban pedig szinte korlátlanok a lehetőségek. Még innen is van mit veszteni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.