Alig egy éve, hogy a parlament sürgős eljárásban megszavazta a nyerőgépek betiltását. A villámintézkedést Lázár János „súlyos nemzetbiztonsági kockázatokkal” indokolta, míg a törvény előterjesztője, Navracsics Tibor azzal jött, hogy „a függőség miatt a társadalom számottevő részében gyakoribbak egyes köznyugalom, élet és testi épség, valamint vagyon elleni, illetve gazdasági bűncselekmények”. Elhangzott az is, hogy a kaszinózás csak a „jómódúak szórakozása lehet”.
Azóta Magyarországon csupán három kaszinó működik: Andy Vajnáé és a Szerencsejáték Zrt.-é Budapesten, egy pedig Sopronban, osztrák többségi tulajdonossal.
Tavasszal Vaszil Kálmán, az E-Casino Szakmai Szövetség, vagyis a betiltott nyerőgépesek elnöke azt nyilatkozta a Világgazdaságnak, hogy „A legnagyobb magyarországi játékterem-üzemeltető cégek többsége felszámolás alatt áll, néhányan még tartják magukat, hátha valamilyen csoda folytán új koncessziós pályázatot ír ki az állam”.
Lássatok csodát!
Pénteken két Fidesz-robot, Puskás Imre és Ékes József olyan törvényjavaslatot nyújtott be, mely szerint „akit a kormány megbízhatónak minősít, pályázat nélkül is megkaphatja a koncessziós jogot a kaszinónyitásra”. Így mindjárt más! Igaz, hogy a tavalyi törvény indoklásában még az szerepelt, hogy „a pénzügyi kiadások mellett a játékgépezés sokaknál egészségügyi, pszichés zavarokat és károkat okoz, ebből adódóan költségvetési többletkiadással is jár az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben”, most viszont már azzal jönnek, hogy a nyerőgépek tiltása miatt milliárdos adóbevételtől esett el az állam.
Akkor most mi a több? A bevétel hiánya vagy a szerencsejáték-függőkkel kapcsolatos állami kiadások?
De érdekel ez egyetlen Fidesz-képviselőt? Épp elég vastag bőr van a képükön, hogy meg se érezzék, hogyan köpik le saját magukat. El tudják képzelni például Lázár Jánost, ahogy megesik a szíve egy szerencsejáték-függőn, és minden követ megmozgat, hogy segítsen legyőzni káros szenvedélyét? Pláne, ha egy újabb, a trafikmutyihoz hasonlítható méretes disznóság van készülőben. Noha a törvényjavaslatot benyújtó Ékes és Puskás konkrét definícióval szolgál, ki számít majd „megbízható szerencsejáték-szervezőnek” (legalább tíz éve szerencsejáték-szervezéssel foglalkozik Magyarországon, sosem büntették meg ötmillió forintnál nagyobb összegre, és nincs adótartozása), nincs kétségünk afelől, hogy ezt az illetékesek képesek lesznek rugalmasan kezelni. Eleinte persze biztosan ügyelnek a látszatra, és csak azoknak áll a zászló, akik a csodavárás jegyében nem számolták fel a cégüket, de ki tudja, mi lehet a következő lépés? Például az, hogy megbízható szerencsejáték-szervezővé nyilváníttatnak azok a derék kocsmárosok és/vagy lottózótulajok, akik nemcsak sörcsapolásban vagy kaparós sorsjegy eladásában, de kopogtatócédula-gyűjtésben is jeleskednek.
Ne feledjük, jövőre mozgósítás lesz, és egy háborúban bármi megtörténhet.
