Fő a bizalom – a nyerőgép visszatér

  • narancsblog
  • 2013. október 27.

Narancsblog

Alig egy éve, hogy a parlament sürgős eljárásban megszavazta a nyerőgépek betiltását. A villámintézkedést Lázár János „súlyos nemzetbiztonsági kockázatokkal” indokolta, míg a törvény előterjesztője, Navracsics Tibor azzal jött, hogy „a függőség miatt a társadalom számottevő részében gyakoribbak egyes köznyugalom, élet és testi épség, valamint vagyon elleni, illetve gazdasági bűncselekmények”. Elhangzott az is, hogy a kaszinózás csak a „jómódúak szórakozása lehet”.

Azóta Magyarországon csupán három kaszinó működik: Andy Vajnáé és a Szerencsejáték Zrt.-é Budapesten, egy pedig Sopronban, osztrák többségi tulajdonossal.

Tavasszal Vaszil Kálmán, az E-Casino Szakmai Szövetség, vagyis a betiltott nyerőgépesek elnöke azt nyilatkozta a Világgazdaságnak, hogy „A legnagyobb magyarországi játékterem-üzemeltető cégek többsége felszámolás alatt áll, néhányan még tartják magukat, hátha valamilyen csoda folytán új koncessziós pályázatot ír ki az állam”.

Lássatok csodát!

Pénteken két Fidesz-robot, Puskás Imre és Ékes József olyan törvényjavaslatot nyújtott be, mely szerint „akit a kormány megbízhatónak minősít, pályázat nélkül is megkaphatja a koncessziós jogot a kaszinónyitásra”. Így mindjárt más! Igaz, hogy a tavalyi törvény indoklásában még az szerepelt, hogy „a pénzügyi kiadások mellett a játékgépezés sokaknál egészségügyi, pszichés zavarokat és károkat okoz, ebből adódóan költségvetési többletkiadással is jár az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben”, most viszont már azzal jönnek, hogy a nyerőgépek tiltása miatt milliárdos adóbevételtől esett el az állam.

Akkor most mi a több? A bevétel hiánya vagy a szerencsejáték-függőkkel kapcsolatos állami kiadások?

De érdekel ez egyetlen Fidesz-képviselőt? Épp elég vastag bőr van a képükön, hogy meg se érezzék, hogyan köpik le saját magukat. El tudják képzelni például Lázár Jánost, ahogy megesik a szíve egy szerencsejáték-függőn, és minden követ megmozgat, hogy segítsen legyőzni káros szenvedélyét? Pláne, ha egy újabb, a trafikmutyihoz hasonlítható méretes disznóság van készülőben. Noha a törvényjavaslatot benyújtó Ékes és Puskás konkrét definícióval szolgál, ki számít majd „megbízható szerencsejáték-szervezőnek” (legalább tíz éve szerencsejáték-szervezéssel foglalkozik Magyarországon, sosem büntették meg ötmillió forintnál nagyobb összegre, és nincs adótartozása), nincs kétségünk afelől, hogy ezt az illetékesek képesek lesznek  rugalmasan kezelni. Eleinte persze biztosan ügyelnek a látszatra, és csak azoknak áll a zászló, akik a csodavárás jegyében nem számolták fel a cégüket, de ki tudja, mi lehet a következő lépés? Például az, hogy megbízható szerencsejáték-szervezővé nyilváníttatnak azok a derék kocsmárosok és/vagy lottózótulajok, akik nemcsak sörcsapolásban vagy kaparós sorsjegy eladásában, de kopogtatócédula-gyűjtésben is jeleskednek.

Ne feledjük, jövőre mozgósítás lesz, és egy háborúban bármi megtörténhet.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.