Családias hangulatban – A CBA-levélről

  • narancsblog
  • 2013. november 12.

Narancsblog

No, csak óvatosan azzal a felhördüléssel! Még hogy „Itt van május elseje!”. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy az lenne itt. Meglehet, valami más ez, valami rosszabb. Nem sokkal rosszabb, csak egy kicsit aljasabb, csak egy kicsit nagyobb benne a hazugság. S nem fogják elhinni, a szándék, amiben fogant, még gonoszabb is.

Október 23-a alkalmából Lázár Vilmos és Baldauf László (címoldali képünkön), mindketten szigorúan magánemberi minőségükben (amire azóta is szerfelett kényesek) levelet intéztek a „CBA-dolgozók összetartó nagycsaládjához”, ami valószínűleg egy különlegesen hamis szókép lehet, hisz’ valójában a kereskedelmi lánc boltvezetőinek ment a leirat. Nevezett magánemberekről pedig mindenki, így feltehetően a CBA nagycsaládjának tagjai, a fater, a mutter, a sok kisonoka, a tánti és a nagybratyó, mindközönségesen tehát a dolgozók is pontosan tudják, hogy kik. Az egyik a CBA felügyelőbizottságának elnöke (alig mellesleg a goj motorosoké is, igaz, azoknak csak tiszteletbeli, hangozzék ez mégoly eufemisztikusan is), a másik meg a CBA igazgatóságának elnöke (aki feltehetően nem tud motorozni).

Nos, ez a két CBA-s ügyekben tökéletesen magánember azzal a kéréssel fordult a mondott nagycsaládhoz, hogy szerencsés lenne talán az ünnep alkalmából felvonulniuk egy kicsit a békemenettel, mert csak így lehet valamit tenni a liberális hazaárulókkal szemben, s a mélyen tisztelt és hőn szeretett miniszterelnökünk védelmében. Oszt jónapot! A levelet a Népszava felplankolta, s e sorok apropója épp az lenne, hogy nevezettek megmagyarázták a Népszavának, hogy ők tényleg magánemberek, hiszen a levélre nem írták oda a CBA nagy családjában viselt sarzsijukat. Nos, elég ütődött egy család az, ahol még a családfőt sem ismerik, legyen belőle – mint itt – akár kettő is. Ha pedig a családfőket sem ismerik, a házibarátról pláne dunsztjuk sincs, mégis menni kellett nekik megvédeni őt huszonharmadikán. Az ilyen magyarázatokban persze az a jó, hogy nem kell rájuk sok szót vesztegetni, mert oly messziről bűzlenek, hogy semmi szükség melléjük megfejtést is adni.

Sokkal érdekesebb a levél tónusa, az a hang, amin ez a két állami kitüntetésekkel sűrűn dekorált derék magánember megszólítja az ő nagycsaládját. Az már valami, méghozzá olyasvalami, amiért vigyázni kell ezzel a május elsejézéssel.

Próbáljuk meg ugyanis elképzelni egy szocialista nagyvállalat vezetőjének levelét dolgozóihoz május 1. tárgyában. „Október 23-án az 56-os forradalom hőseire és mártírjaira emlékezünk” – így a magánemberek. Ez sima ügy: „Május 1. a munkásosztály legnagyobb ünnepe.” Tovább: „Mindezen ünnep ugyanakkor jó alkalmat ad arra is, hogy nemzeti kormányunk iránt érzett szimpátiánkat is kifejezzük.” Tiszta sor, a „nemzetit” kell kicserélni szocialistára, s mehet is. De már a harmadik mondatnál megáll az ütő.

„Fontos a megerősítés, az összetartás, hiszen csak összefogva tudunk gátat szabni és kategorikusan elutasítani a posztkommunista, liberális gazemberek mesterkedését, akik lépten-nyomon elárulják hazánkat, külföldi multiérdekeket szolgálnak ki, mindezt úgy, hogy a magyar emberek boldogulását, fejlődését is beáldozzák.” Tovább már nem is érdekes, ugyan még a meleg szarig benyalnak párszor Orbán Viktornak, de hát az ilyesmi magánembereknél természetes.

Viszont mondja már meg valaki, hogy a Rákosi-kort vagy az 56-os megtorlás korai szakaszát leszámítva merészelt-e így beszélni honfitársairól ebben az országban egy vállalatvezető, aki valami koszos felvonulásra igyekezett megnyerni a beosztottait. Nos, aligha.

S mindez nem azért van, s nem azért ilyen, mert Orbán Viktor szellemi, gazdasági hátországa csupa retardált gazemberből állna, hanem azért, mert ez az úzus. Ez megy kormányoldalon, nyakló nélkül. Legközelebb már nem csak a CBA dolgozói gondolják meg, hogy tán mégis jó lesz kimenni arra a békemenetre. Ez Orbán Viktor politikai stratégiája. A Fidesz újabb három esztendeje alatt többször mondták ki a hazaáruló szót, mint összesen a magyar történelemben, állami vezetők éppúgy, mint a lakájaik. S nem minden esetben csupán igazodásból, félelemből, volt, amikor láthatóan jól is esett nekik.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.