Reggel, délben este tolják a papagájok, hogy az új választási törvény ugyanolyan demokratikus, sőt sokkalta demokratikusabb, mint a korábbi, aki mást mond, hazudik. Közben mélyen hallgatnak arról, hogy még így is csaltak Baján a kamuvideó előtt. És persze azokat az aljasságokat sem verik nagydobra, amik csak „csillag alatti” részek az új választási törvényben. Annyira magabiztosak, hogy fel sem ötlik bennük, hogy a szánalmas machinációik szemet szúrnak bárkinek, de azért rettegnek attól, hogy mégsem ők nyernek – mert ezek ennyire gyávák.
A TASZ most egy ilyen „apró betűs” rész miatt fordult az Alkotmánybírósághoz, de nem tennénk tűzbe a kezünket azért, hogy a kezdeményezésnek lesz bármi következménye is. Pedig kellene, hogy legyen, sőt ez kellene legyen a minimum. Arról van szó ugyanis, hogy a hazai lakcímmel rendelkező, ám tartósan külföldön tartózkodó honfitársaink – ellentétben a nem magyarországi magyarokkal – nem szavazhatnak levélben (amúgy pont ez a levelezés a legszebb az új választási törvényben), csak személyesen, az illetékes külképviseleten adhatják le voksukat. Vagyis, ha szavazni akarnak, sokuknak utazniuk kell, akár száz kilométereket is.
De mi az üzenete ennek a megkülönböztetésnek?
Hát az, kedves külföldön boldogulni próbáló honfitársaink, hogy Orbánék eleve abból indultak ki, hogy ti – kábé 335 ezren – nem a gazdára fogtok szavazni. Emiatt alacsonyabb rendű magyaroknak számítotok, a nemzeti együttműködés rendszerétől elforduló bitangoknak, ellentétben a határon túli „testvérekkel”, akik persze más elbírálás alá esnek. És mivel egyelőre azt nem merik mondani, hogy ti, a disszidensek, az árulók nem szavazhattok, evidens, hogy akkor legalább szívjatok. Ne is jusson eszetekbe szavazni. Maradjatok a seggeteken, tartózkodjatok.
Ha pedig mégis úgy döntötök, hogy jövőre szavazni mentek, legyen nálatok nyugtató. Ide a nagy kést, hogy ebből az aljas, kisstílű komédiából a kormány részéről csak egyvalami lesz nagyon komolyan véve.
A külképviseletek nyitva tartási ideje.
