A fény hozója – Szijjártó Afrikában

  • narancsblog
  • 2013. október 29.

Narancsblog

Legfrissebb hírek szerint Nigériába látogatott Szijjártó Péter, a NER utazó nagykövete – sag schon, mondaná az ember, legalább addig sincs itthon. Különben is: erre még telik az adóforintokból – legalábbis olcsóbb, mint egy újabb stadion. Mindezt csak azért tennénk hozzá, mivel Szijjártó – úgy is, mint gyakorló futsalos – felkereste az afrikai ország labdarúgó-szövetségét, melyet rögtön meglepett egy úgynevezett (Fenyő-féle) gyógyító fényággyal (a végén található leírás szerint epilepszia, bipoláris betegség mániás szakasza, szemnyomás, szívritmuszavarok, alkoholos és kábítószeres befolyásoltság, terhesség és túl sok tippmix-szelvény egyidejű birtoklása esetén ellenjavallt a használata).

Ráadásul Szijjártó – aki ezek szerint nemcsak pártunk és kormányunk kijárójaként, hanem a hazai alternatív gyógyászat porszívóügynökeként, afféle dilettáns orvoslátogatóként is ténykedik – előadást is tartott a fényágy előnyeiről. Ebben kifejtette, hogy az eszköz, mely a polarizált fény jótékony (bár a szkeptikusok által finoman szólva is erősen gyanakodva figyelt) hatására épül, elsőrangú szerepet játszott a magyar labdarúgó-válogatott üdvöskéinek felkészítésében.

Mintha fényágyból keltek volna

Mintha fényágyból keltek volna

 

Focistáink kiadós fényágyazással készülnek a nemzetközi meccsekre és tornákra – utóbbiakat szerencsére már itthon, fotelből, illetve fényágyból szokták követni. Most nyugodtan félretehetjük az iróniát és elfeledkezhetünk arról, hogy Amszterdamban nyilván a fényágy-túladagolás vakíthatta el labdarúgóinkat (valahogy így) – hiszen mi már csak tudjuk: minden tésztának két vége van.

Azt azonban nem hagynánk említés nélkül, hogy a magyar–nigériai labdarúgó-kapcsolatok megacélozására szánt fényágy tökéletesen betalált: a nigériai sportvezetők szerint válogatottjuk (amúgy az Afrika-kupa védői, akik az Etiópia ellen idegenben elért 2-1 után fél lábbal már Brazíliában vannak) remekül tudja majd használni az univerzális gyógyító- és regenerálóeszközt. A futballszerető nigériai emberek érdekében csak remélni tudjuk: bárhogy is, de ne úgy, mint a mieink.

A nigériai út, mondanunk sem kell, teljes sikerrel zárult. Szijjártó személyesen egy dedikált labdát és egy mezt kapott ajándékba – utóbbiból pedig Orbánnak is jutott egy (ahogy ismerjük, a labda további sorsában sem lennénk biztosak).

Egyes hírek szerint a nigériai újságíró kollégák még Szijjártót is visszavonult válogatott focistának nézték. Köztünk szólva, a magyar futball mostani állapotát tekintve ezen meg sem lepődünk: a következő meccsre akár ő és főnöke is kiállhatna.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.