Csak a külföldön élő magyarok csalhatnak – Korlátozza a jogokat és megszégyenít a Fidesz

  • narancsblog
  • 2013. november 10.

Narancsblog

Ha a külföldön élő magyar állampolgárok korábban sem szavazhattak levélben, akkor most miért szavazhatnának? Hát azért, mert ez most már lehetséges volna, korábban meg nem volt az.

Dehogy büntet a kormány, épp ellenkezőleg! Különben is, a külföldre költözők fele a gyurcsánybajnai alatt (miatt) hagyta el az országot, bolond, aki ellenséget lát bennünk.
Gulyás Gergely tegnapelőtt ezzel vágott vissza a külföldön élő magyarok szavazási lehetőségeit firtató kérdésünkre. Természetesen nem azt vártuk tőle, hogy egyetértsen a TASZ-szal
vagy éppen velünk, miszerint súlyosan diszkriminatív az a suttyomban becsempészett módosító, ami épp az ő nevéhez köthető. Mindazonáltal nem lett volna baj, hogy valamivel combosabb magyarázattal áll elő, miért is szavazhatnak a külhoni magyarok levélben, ellenben a külföldön elő, ám állandó hazai lakcímmel rendelkezők miért nem.
„Ha eltekintünk attól, hogy valakinek Magyarországon van állandó lakcíme, az azt jelentené, hogy lehetővé tesszük az itthon élő magyar szavazópolgároknak is a levélben történő szavazást” – mondta Gulyás, és elsőre logikusnak tűnhet ez a magyarázat. Mint ahogy az is igaz, hogy ha a külföldön élő magyar állampolgárok korábban sem szavazhattak levélben, most miért is szavazhatnának?
Hát azért, mert ez most már lehetséges volna, korábban meg nem volt az. Különben is, miért akarna bárki Magyarországon levélben szavazni? Legfeljebb lustaságból, hiszen egy szavazókör legfeljebb néhány kilométerre van a lakóhelyétől.
Nem úgy a külföldön élőknek, akiknek viszont a legközelebbi külképviseletre kell elmenniük, saját költségükön, és ez több száz kilométer is lehet. Így hát jogos a kérdés, ha létezik egy új rendszer, a levélben szavazás, akkor miért nem élhet vele egy magyar állampolgár? Indokolt esetben.
Nos, erre nem válaszolt Gulyás Gergely. Kaptunk helyette egy zavaros okfejtést arról, hogy ő személy szerint, no meg Kövér László is azt szerette volna, ha a határon túli magyarok is teljes jogú szavazók lennének, ám jött a Fidesz – figyelem! – „önmérsékletét bizonyító megoldása, amit a Velencei Bizottság külön is üdvözölt, hogy a külhoni magyar állampolgár csak listára szavazhat”.
Márpedig – mondja Gulyás – a listára adott szavazat „a modellszámítások szerint harminc százalékot ér, az egyéni jelöltre leadott pedig hetvenet, mivel azok jelentős része töredék szavazatként is hasznosul”.
És akkor mi van? Hogy jön ez ide? Ezért nem szavazhatnak levélben a külföldön élő magyarok? Vagy ez most afféle kiváltság a határon túliaknak? Hogy lássák, velük ellentétben, bezzeg a „hetvenszázalékos” magyarok nem mehetnek a postára?
S ha csak ennyiről lenne szó! De a módosítót benyújtó képviselő annak a kérdésnek a kapcsán jött elő e gondolatmenettel, ami így szólt: „Ön azzal is indokolta módosító indítványát, hogy ha a hazai állandó lakcímmel rendelkező, de külföldön élő jogosult is szavazhatna levélben, az visszaélésekre adna lehetőséget.” Gulyás kitért az egyenes válasz elől, hiszen azt nem magyarázta el, hogy miért csak annak volna „lehetősége visszaélésekre”, aki egyéni képviselőre szavaz.
Márpedig ez így nem jelent mást, mint hogy Gulyás szerint kizárólag a külföldön élő magyarok csalhatnak. Vagyis nem csak a levélben szavazás lehetőségétől fosztotta meg, de le is köpte őket.


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.