Lázár János két hónappal ezelőtt húzta elő cilinderéből azt az ún. 10 pontos vállalást, amelyben mindenféle sürgős intézkedéseket gyűjtött össze a hazai vasúttal kapcsolatosan. A nagy garral elővezetett miniszteri terv vélhetően azért készült, hogy az utazóközönség kissé megnyugodjon, és legalább lássa azt a jobbító szándékot, amely a minisztériumot és főleg Lázár Jánost vezérli. De szó sincs jobbító szándékról. Ez a lista valójában kapkodó tűzoltás, nem koncepció. A minisztériumban összehívtak egy értekezletet, ahol az volt a feladat, hogy mindenféle vasúti nyomorúságot gyűjtsenek össze a késésektől kezdve, a lerobbant mozdonyokon át a lerobbant állomásépületekig. És miután (gyorsan) összedobtak tíz ilyet, akkor találják ki azt is – ez már nem lehetett ennyire egyszerű –, hogy hogyan lehetne ezeket úgy elkezdőzni, hogy a nyilvánosság előtt már a probléma megoldásként tálalhassák. Ne feledjük: röviddel a bejelentés előtt Lázár János még arról beszélt a vasút kapcsán,, hogy szarból kell várat építenie.
Ha sorra vesszük a tíz pontot, láthatjuk, van itt minden: járműbeszerzés, Intercity-kocsik, legkondicionáló berendezés, és tiszta mellékhelyiségek, sőt találtak gyógyírt a késésekre is. Ám még csak a sorok között sem kell olvasni ahhoz, hogy kitűnjék, ezek látszatintézkedések, ráadásul hosszú távon nagyon sokba fognak kerülni a MÁV-nak, nekünk. A beígért „új” mozdonyok 20-30 éves bérlemények; az „új” Intercity-kocsik a járműelfekvőből előszedett veteránok; a „klímagarancia” annyit tesz, hogy a jegyvásárlás során feltüntetik, az adott jármű rendelkezik-e klímával (nem). Az sem vall nagyvonalúságra, hogy húsz perc késésen túl a jegy árának felét fizetik vissza, az meg egyenesen nevetséges, hogy a utasok többségét kitevő bérletesek következő bérletük árából – kérésre! – akkor kapnak 10 százalék kedvezményt, ha az adott hónapban legalább ötször késett 20 percnél többet a vonatuk. De Lázár leghangzatosabb ígérete az, hogy 2026 január elsejéig felújítják a vasútállomásokon és buszpályaudvarokon lévő összes mosdót. „Jelenleg 1000 mosdó van a MÁV-állomáson, ezek közül 700 majdnem használhatatlan” – mondta januárban a miniszter, de arról már nem ejtett szót, hogy mi lesz a lerobbant állomásépületekkel. Ott is felújítják a vécét, hogy aztán lebontsák?
Persze e megállapítások nem új keletűek. Attól aktuálisak ismét, hogy a napokban Hegyi Zsolt MÁV-vezér büszkén posztolta, hogy a tíz pont nem csupán ígéret, hanem hivatalos program, mert megjelent Magyarország kormányának hivatalos értesítőjében is, és a végrehajtásával Lázár őt bízta meg. „A 10 vállalás teljesítését az év legfontosabb feladatának tekintjük a MÁV-csoportnál” – írja Hegyi elszántan, ám ezzel leginkább azt sugallja, hogy pályafelújításra vagy egyéb, valóban korszerűsítésként értelmezhető eljárásra ne is számítsunk. Ehhez tegyük még hozzá, hogy a vezérigazgató korábbi posztjában úgy harangozta be a bérelt mozdonyok – köztük tizenöt 1981 és 1985 között gyártott dízel – eljövetelét mint „az elmúlt évtizedek legnagyobb mozdonyflotta bővítését”, Lázár János pedig a napokban a kelenföldi buszpályaudvar felújított vécéjéből jelentkezett be azzal, hogy „ilyen lesz az összes”, amiből az is egyértelmű vált, hogy az illetékesek beérik ennyivel, és eszük ágában sincs korszerű vasutat teremteni. De ennyit is csak azért tesznek meg, mert látják, hogy a MÁV-val szembeni elégedetlenség kritikussá vált, jövőre pedig választás lesz.
