Ha majd megy a Fidesz, visz mindent, ami mozdítható, ahogy azt a VIII. kerületi képviselőjük tette

Narancsblog

Aztán persze azt mondják, minden jogszerűen történt.

Bizonyára a VIII. kerület momentumos alpolgármestere, Sátly Balázs is meglepődött, amikor először látta meg a kerület egyik frissen üressé vált önkormányzati lakását: az ingatlan a legrosszabb albérlőkről szóló legendákat mintegy életre keltve konkrétan lakhatatlan állapotban volt. Bútor nem maradt benne, és semmi mozdítható: se egy ajtófélfa, villanykapcsoló vagy konnektor, de még a beépített konyhabútort is magával vitte az előző lakó. Persze a VIII. kerület eddig is híres volt a hasonló történetekről; főleg annak fényében nem volt meglepő az eset, hogy a kiköltözött lakó már jó régen használta illegálisan a lakást – először öt éve kellett volna kiköltöznie. A problémás lakó klasszikus alakja. Ami különleges a sztoriban az az, hogy a kirúghatatlan bérlő nem drogdíler, strici vagy lakbérekkel ügyeskedő egyéb bűnöző volt, hanem a kerület fideszes képviselője, Kecskeméti László.

Kecskeméti ügye önmagában nem is kapott volna sok figyelmet: a képviselő 2019-ig volt a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ (JGK) névre hallgató önkormányzati cég vezetője a városrész fideszes vezetése idején, és persze a kecóért ezalatt kedvezményes bérleti díjat fizetett. Ám a szolgálati lakás megszűnt szolgálati lenni, miután az ellenzék átvette Józsefvárost Pikó András vezetésével, ugyanis Kecskeméti közös megegyezéssel háromhavi végkielégítésért cserébe távozott a posztjáról, és még egy évig maradhatott a lakásban.

Kecskemétinek 2020. október 31-ig kellett volna elhagynia az ingatlant, ehelyett inkább évekig harcolt, magát valamiféle politikai áldozatnak láttatva, akit üldöz a gonosz polgármester.

Ragaszkododott a történethez akkor is, amikor a jogerős bírósági ítélet megszületett arról, hogy el kell hagynia a lakást. S a kiköltözés továbbra sem történt meg arra hivatkozva, hogy feleségével egyéves gyereküket nevelik a lakásban, illetve azért, mert senki sem ellenőrizte még az ott található ingóságokat, illetve kétséges, hogy azok az ő vagy az önkormányzat tulajdonát képzik. A kerület már méltatlansági eljárást is kezdeményezett Kecskemétivel szemben, amire végül belement a költözésbe, de a Facebookon még kiírta az érzéseit „imádott otthonuk” elhagyására emlékezvén: „Miközben dobozoltunk, átfutott a fejemen, Laci, nincs ez rendjén, hát fizettétek a lakás rezsijét közel 10 évig, felújítottátok a lakást, tisztán tartottátok, fészket raktatok, a szomszédaitok szeretnek titeket, de hát akkor, hogy történhetett ez?! Tudom, FIDESZ-káder vagyok, megérdemlem” – írta, kiemelve, hogy „sajnos kisbabával nem egyszerű a lakásbérlés”, ráadásul nekik szétszakad a családjuk egy időre, mert a felesége a mamájához költözött ideiglenesen, ő pedig az apjához.

Az ember szinte meg is sajnálná Kecskemétit, ha nem derült volna ki elég gyorsan, hogy ez a nagyszerű ember, az ellenzéki terror áldozata úgy fizette a nyomott árú lakbért, hogy havi bruttó 1,8 millió forintot keresett, nem is akárhonnan:

a fővárosi kormányhivatal tanácsadóként havi 1,1 milliót, az önkormányzati munkájáért pedig 650 ezret, a Józsefváros Közbiztonságáért Közalapítvány felügyelőbizottsági tagjaként pedig még bruttó 50 ezer forintot kap. Ez az a fizetés, amelyből öt év alatt nem sikerült találni három ember számára megfizethető bérleményt, hogy esetleg olyan lakó költözhessen be, aki tényleg rászorulónak számít. Ez a rászoruló lakó bizonyára még egy darabig várhat a lakásra: hiszen valakinek azt újra lakható állapotba kell hoznia, miután Kecskeméti teljesen kibelezte.

„Arra szeretném a JGK-val egyetemben kérni a képviselő urat, hogy a magával vitt villanykapcsolókat, konnektorokat, ajtófélfákat és a konyhabútort legyen szíves hozza vissza, és állítsa helyre ezt a lakást úgy, hogy lakható állapotba kerüljön, más be tudjon költözni az ingatlanba” – mondta videóüzenetében Sátly Balázs, talán nem is sejtve, hogy önmagán túlmutató történetbe keveredett bele. A Fidesz ugyanis az egész országgal ezt fogja csinálni távozásakor: visz minden mozdíthatót, hogy aztán a szerencsétlen hátramaradottak reménytelen tekintettel próbálják visszaszerezni legalább az ajtófélfát. S válaszul majd ők is papírokat lobogtatnak majd, hogy minden jogszerűen történt.

(Címlapképünkön: Kecskeméti László józsefvárosi fideszes képviselő. Forás: Kecskeméti László Facebook)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.