Agymosott német gyerekek Magyarország ellen

  • narancsblog
  • 2013. március 22.

Narancsblog

Újabb támadás érte nemzetünket. A vörösiszap-tározót bombázó NATO-gépek után, a nemzetközi pénzvilág rezsicsökkentés elleni háborúja közben már a gyerekeket is hadba küldik Magyarország ellen. De Orbán Viktor mindenkit megvéd.

Meg nem erősített információink szerint Pintér Sándor – tanulva a korábbi, igaz, nem jelentős hibából – már tegnap kihirdette a katasztrófahelyzetet. A magyar tankok megindultak a magyar iskolák felé, hogy a magyar iskolakapuk előtt védjék meg a magyar gyerekeket. Összehangolt támadás készülődik ugyanis ellenük, mint azt Orbán Viktor ma reggeli rádióinterjújából megtudtuk (bár, tegyük a szívünkre a kezünket, a lelkünk mélyén sejtettük mi ezt korábban is). Az EU, Amerika és csatlósaik nem akarják hagyni, hogy a kormány az alkotmánymódosítással és a rezsicsökkentéssel megvédje a magyar családot, amelynek ugyebár „alapja a gyerek”. De nem csak nemzetközi körök támadják a gyermekeinket: a hajléktalanok is. Mert azok olyanok, azok egyfolytában ott sündörögnek az iskolák körül! Orbán szerint azért kellett az alkotmánymódosítás, hogy azt tudja mondani egy önkormányzat: „Na de uraim, az mégsem megy, hogy egy iskola mellett vagy egy gyerekintézmény mellett, vagy éppen a kerület egyik fontos műemléke mellett életvitelszerűen élnek emberek!”

Van azonban egy másik veszély, amelyről tényleg nem tudtunk eddig, de csak azért nem, mert Orbán Viktor védő karja mindeddig távol tartotta tőle a magyar gyerekeket.

 

Ekkora nagy támadás volt! - Orbán a rádióban


Ekkora nagy támadás volt! – Orbán a rádióban

Fotó: Kovács Attila/MTI

Történt ugyanis, hogy a német közszolgálati tévé gyerekhíradója másfél perces animációs filmben mutatta be a magyar helyzetet, mármint hogy „sokan úgy gondolják”: kormányunk nem tartja be az EU egyes szabályait. Az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítése mellett a sajtó veszélyeztetett szerepét emelték ki: „Az újságírók például nem mindig tudósíthatnak szabadon az eseményekről”; „A kormány azt szeretné elérni, hogy az emberek az újságokban, rádióban, tévében csak jó híreket kapjanak róluk.” Még egyszer: egy gyerekműsor másfél perces animációjáról beszélünk. Ezzel szállt szembe személyesen Kumin Ferenc, valamint a Külügyminisztérium és maga Orbán Viktor. Tényleg már csak Kövér és Áder hiányzik, esetleg a nagykövetünket lehetne visszahívni. Egyszerűen nem értjük – fogalmazott ehhez képest mértéktartóan Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár, aki szerint a gusztustalan és hazug műsor a gyerekeket Magyarországgal szembeni fals véleményalkotásra készteti. „Ezért a kormányzat keresi a lehetőségét, hogy a lehető leghatározottabban, akár jogi eszközökkel is fellépjen az ügyben” – számolt be Kumin haragjáról a Hír24. Orbán empatikusabb, ugyanakkor jobban érzi a probléma súlyát. Ezt mondta a Kossuth 180 perc című műsorában: „Sajnálom a német gyerekeket. Magyarországon ez elképzelhetetlen lenne, hogy hazugságokat és valótlan tényeket gyermekműsorrá alakítsanak. Ha ez előfordulna a magyar televízióban, itt mindenki repülne. Egyetlen perc alatt. Ugyanis a gyerekek nem arra valók, hogy mindenféle politikai agymosásnak vessük őket alá. És szerintem a német gyerekek se erre valók.”

Nem szeretnénk elképzelni, mire valók Orbán szerint a gyerekek, de örülünk, hogy megvédi őket a rájuk szabott, számukra is érthető politikai tájékoztatástól. A nagy megkönnyebbülésben csak arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a kormány a maga sajátos, csavaros magyar iróniájával pont azt igazolja vissza, amire az elutasított kritika vonatkozott. Egy teljesen súlytalan bírálat miatt is jogi lépésekkel fenyegetőzik, és maga a miniszterelnök jelenti ki, hogy nálunk a köztévében mindenkit kirúgna, ha ilyet merészelne csinálni.

Az iróniát értjük, azt viszont nem egészen, hogy minden idők legerősebb, rendíthetetlen magyar kormánya miért lát olyan erős fenyegetésnek egy külföldi gyerekműsort, hogy a Külügyminisztérium és a miniszterelnök is kényszert érez kiállni „a magyar nemzeti szuverenitás” védelmében.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.