Nehéz a boldogságtól... – Mitől magyar a popzene?

  • narancsblog
  • 2013. március 18.

Narancsblog

A múlt hét történelemkönyvek lapjaira kívánkozó fejleményei mellett úgyszólván elsikkadt egy fontos esemény. Az Országgyűlés többsége egy héttel ezelőtt úgy döntött, hogy nem támogatja azon erőfeszítéseket, amelyek jóval kevésbé szűkkeblűen szabnák meg a magyar (énekelt) zene definícióját. A háttérhez tudnunk kell, hogy a magyar médiatörvény kötelező magyar zenei kvótát szab meg, amely kereskedelmi rádiók esetén 35 százalék, ám a közösségi rádióknak rögtön 50. Lehet persze vitatkozni, hogy az efféle kulturális pozitív diszkrimináció mennyire jogos: mennyire korlátozza például a műsorkészítők, a dj-k szabadságát és a rádióhallgatók új zenékhez való hozzájutásának lehetőségeit. A másik szempont kétségtelenül a honi zene támogatása, ami nemes cél, s bár az EU általában nem szokta értékelni az efféle, patrióta protekcionizmust, a kultúrában néha kivételt tesz.

Ha alkalmazóit nézzük, a modell kétségtelenül európai. A mintát szolgáltató, a módszert már a 80-as években bevezető franciák nyomán (náluk a kereskedelmieknél 40, a fiataloknak szóló és az egyéb közösségi rádióknál 35 százalék a kvóta) számos országban adnak ily módon pluszesélyt a hazai zenei terméknek (így például Belgium flamand felén, Írországban, Szlovéniában, Lettországban, Spanyolországon belül pedig két autonóm tartományban, Katalóniában és Galíciában). Arra, mondjuk, nem nagyon találunk példát, hogy az efféle szabályozást kifejezetten arra használnák, hogy a közösségi rádiók működését ellehetetlenítsék, mint minálunk. Hiszen a törvény amúgy is aggályos adatszolgáltatási paragrafusaival (némelyiket már megsemmisítette az AB – de sajnos maradt még benne ilyen) alaposan visszaélve az NMHH hetente több tízezernyi, a lejátszott műsorszámokra vonatkozó rubrikát töltet ki azon kis, zenés-kulturális profilú rádiókkal, ahol nem programozott gép játssza a zenét, hanem eleven dj-k.

A honi szabályozás ráadásul a többi európai példánál jóval problematikusabb. A kormányzat ugyanis – arra való hivatkozással, hogy származás vagy nemzetiség alapján nem tehet különbséget előadó és előadó között – az egyaránt magyarok által előadott dalok között diszkriminál az alapján, hogy magyarul szól-e az adott szám vagy sem. (Igazából a hon más bevett, őshonos nemzetiségeinek nyelvén is támogatott a megszólalás, de jól tudjuk: a siker érdekében viszonylag kevés magyar rocker váltana angolról ruszinra vagy szlovákra.)

Erre a fals helyzetre előbb hatvanöt zenész, előadó reagált – közöttük olyanok is, akiket amúgy nem hozna hátrányos helyzetbe a médiatörvény eme szakasza, hogy csak Bródy Jánost, Kiss Tibit vagy Lovasi Andrást említsük. Logikus érvelésük szerint a magyarországi szabályozás életszerűtlen, a nyelvi korlát a zene működésének félreértéséből fakad. Ha ez a pusztító logika máshol is érvényesülne, akkor ­– őket idézve – az ABBA nem volna svéd, Björk nem volna izlandi, és így tovább.

A kezdeményezést felkarolta Karácsony Gergely (momentán független, amúgy Párbeszéd Magyarországért párti) képviselő, és érveinek hatására az országgyűlés kulturális bizottsága is támogatta a szabályozás, a szűkkeblű definíció enyhítését, ám az Országgyűlés hétfőn már egészen másként határozott. Az elutasításban információink szerint szerepet játszott az is, hogy a kormánypártnak még nem sikerült valamiféle határozott álláspontot kialakítani a kérdésben – de a fordulathoz alighanem hozzájárult, hogy egy némileg önjelöltnek tűnő (mások mellett Pataky Attila, Vilmányi Gábor és Vörös István által alapított, de tagjai sorában javarészt csak nímandokat felvonultató) zenész-érdekvédelmi szervezet a maga részéről körlevelet intézett a kulturális bizottság tagjaihoz, amelyben az eddigi szabályozás fenntartását kérték, s közben megpróbálták érvekkel is alátámasztani, miért is kéne a magyar nyelvű számokat előnyben részesíteni a nem magyar nyelvű, de általuk is elismert módon szintén magyar zeneszámokkal szemben. Miközben az argumentumok között a lehető legabszurdabb felvetések kerülnek elő (a kedvencünk: minthogy az angol nyelven éneklők külföldi sikerre törnek, ezért majd nem is itthon fognak adózni), azért hamar kibújik a szög a zsákból. Csökken a lemezeladások száma, és akkor nem marad más jövedelmi forrás, mint a jogdíj (ami rendszeres rádiós lejátszás esetén jól kalkulálható bevétel) meg a koncertek haszna – márpedig fellépni is azt hívják, akiknek a számai pörögnek a rádióban.

A médiatörvény eme kvótákról szóló passzusa eredetileg – nagy jóindulattal – a magyar zene pozitív diszkriminációjának eszköze lett volna, ám sokak számára mindez csupán okot szolgáltat a nyers kenyérharcra a szűkös erőforrásokért, a kvóta által lehetővé tett médiaszereplésért – s itt nincs az a hamis érv, amit be ne lehetne vetni. Úgy hisszük, ennél bizony nem létezik rosszabb reklám a kulturális pozitív diszkrimináció gyakorlata számára – ráadásul a médiatörvény esetében már az eredeti jóindulatot sem igen tudjuk feltételezni. De ha már egyszer bevetjük ezt az eszközt a magyar előadók védelmében, akkor nem volna szabad engedni, hogy ezt a független médiaszolgáltatók revolverezésére, illetve az alkalmasint biodíszletként is felhasználható, NER-közeli zenészbrancs jóllakatására használják fel.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.