Publicisztika

Ott folytatjuk, ahol az imént abbahagytuk, a feljebb taglalt Nagy Bejelentés finisében. A kis sajtótájékoztatón az [origo] kérdésére, hogy tényleg azt mondotta-e külföldi diplomatáknak 2006-ban, hogy "hagyják figyelmen kívül, amit mondok!" - tudniillik azt a fűt-fát, amit a választási kampányban összeígérgetett az ő népének -, azt válaszolta Magyarország miniszterelnöke, hogy: "A külföldi diplomatáknak ma is azt mondom, hogy ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit csinálok."

Néhány hete ismét a Nagy Gazdaságpolitikai Bejelentés lázában égünk. Átélhettünk már ilyet idén február-márciusban is, amikor a történelmi esemény időpontjáról csak annyit lehetett tudni, hogy az bizonyosan nem aznap lesz, amikorra beharangozták. Volt persze pötyögés erről-arról, és türelmetlenségükben aztán sokan egy-egy szokványos sajtótájékoztatót ki is neveztek a Nagy Bejelentésnek; talán az zavarta meg őket, hogy - a magyar focihoz hasonlóan - szóvirágokban kifejezetten erős Orbánék gazdaságpolitikája: szabadságharc, háború, ilyenek. E lírai gazdaságpolitika alapvetően kettős célt szolgált: először annak elfedését, hogy kormányon képtelenség megvalósítani azt, amit Orbán Viktor és a Fidesz ellenzékben ígért (vagy még inkább annak az elfedését, hogy Orbánék ellenzékben is pontosan tudták azt, hogy kormányra kerülve alig valamit teljesíthetnek ígéreteikből), utóbb pedig annak a ki nem mondását, hogy a megváltónak hirdetett gazdaságpolitika teljes kudarcba fulladt.

A készülő közoktatási törvény, úgy tűnik, megemelné a tanárok kötelező óraszámát és iskolai munkaidejét. Bár a törvény gazdái nem beszélnek nyíltan - és a törvénytervezet publikus, 2010. decemberi változata 19-22 kötelező tanórát foglal írásba -, rosszat sejthetünk: a hírek egy ideje már heti 28 kötelező tanítási órát és 32 óra kötelező iskolai bent tartózkodást emlegetnek, ami a teljes munkaidő 80 százaléka. Ez utóbbi nemcsak a magyar hagyományokban, de világviszonylatban is szinte ismeretlen elképzelés.

Fölösleges eltűnődni azon, milyen lesz a következő színházi évad Magyarországon: majd Vidnyánszky Attila megmondja. A miniszter ugyanis kinevezte az alaposan megmódosított - és jobbára szakma-, művészet- és függetlenségellenessé tett - színházi törvényéhez csatolt mindenható bizottságát, és a névsor arcátlan, gátlástalan, egyértelmű.

"16 rendkívül sikeres év után Várszegi Gábor és a Fotex-csoport új tulajdonosoknak adta át az MTK-t" - jelent meg 2011. augusztus 23-án az MTK Budapest Zrt. által működtetett futballcsapat hivatalos honlapján. Várszegi Gábor, az MTK veszteségeit az elmúlt másfél évtizedben jórészt cégein keresztül finanszírozó vállalkozó távozik, úgymond "kivonul" a magyar labdarúgásból. Úgy megy, ahogy jött: ő maga a hírekben, a csapat az NB II-ben.

Egy budapesti szakközépiskola tizenegyedikes diákjaival beszélgetek; az öt fiú egy osztályba jár, jó barátok, mert hasonlóan gondolkoznak a világ dolgairól. Szívesen megosztják velem a nézeteiket, örülnek, hogy elmondhatják a véleményüket. Amikor a Magyarországon élő külföldiekről kérdezem őket, mindenkinek a cigányok jutnak először az eszébe. Kétkedve fogadják a felvilágosítást, hogy a romák is magyar állampolgárok. Végül azzal nyugtatják meg egymást, hogy lehet, hogy magyar állampolgárok, de akkor is bevándorlók.

Hoffmann Rózsa sokat szónokol. Nemrég oktatási bizottsági fegyverhordozója, Michl József tatai polgármester városában szólt a nemzet lelki egységéről olyan magasztosat, hogy földön járó elme fel sem foghatta. A tanévnyitó apropóján elmondott orációjának központi gondolata meg az volt, hogy ha nem lesz központi kerettanterv, akkor vége szakad az egységes magyar műveltségnek, mert például most sehol sincsen leírva, hogy Petőfi Sándort tanítani kéne.

Az Alkotmánybíróság (AB) kedden sem hozott határozatot a decemberben elfogadott nyugdíjtörvényt támadó beadványokról. Pedig számos jel mutatott arra, hogy fog. Mindenekelőtt az a sajtónak kiszivárogtatott anyag, amely szerint az AB két lényeges ponton a pénztártagok számára kedvezően íratná át a törvényt. Egyrészt törölné a jogszabály azon részét, hogy a magánnyugdíj-pénztárakban maradt tagok befizetéseik ellenére sem jogosultak decembertől az állami nyugdíjra, másrészt megsemmisítené a munkavállalói nyugdíjjárulék átnevezését "nyugdíj-hozzájárulásra". Az AB ezzel kinyilvánította volna, hogy a kormányzati szómágia ellenére is olyan járulék jellegű befizetésről van szó, ami járadékfizetést keletkeztet - a magányugdíj-pénztári tagoknak is.

A minap arról értesültünk, hogy a magyar gazdasági növekedés 2011. második negyedévében a várakozásokat alulmúlóan alacsony volt. Nincs emelkedés az első negyedévhez képest, 2010 második negyedévéhez képest pedig alig másfél százalékkal nőtt a GDP.

Valamivel több mint egy évvel ezelőtt született az akkor alakuló kormányzat oktatást érintő első igazán fontos szabályozása: Semjén Zsolt és Szászfalvi László képviselői indítványának köszönhetően ma már viszonylag könnyen lehet átadni önkormányzati iskolákat egyházi fenntartásba (lásd: Viszik, ha adják, Magyar Narancs, 2010. május 27.). Ezzel az elsőre aprónak tűnő módosítással csaknem száz önkormányzati iskola került egyházi kézbe.

Gyanúsítottként hallgatta ki a rendőrség Kocsis Istvánt, a BKV vezérigazgatóját. A Nemzeti Nyomozó Iroda detektívjei különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést valószínűsítenek.

És ha egy szájból kiröppen: adják, hordják egyre többen, félénksége egyre csökken, erre szökken, arra szökken; Orbán Viktor augusztus 22-i hatállyal kinevezte Ókovács Szilvesztert az Állami Operaház kormánybiztosának. Kinevezéséhez mindent megkapott, ami kell; munkáltatói jog, főigazgatói jogkörök, ő felügyeli eztán, hogy mire verik a pénzt az Opera vagyonkezelésében működő ingatlanok környékén, rajta lesz a szeme az Erkel Színház építésén, átdolgozza a főváros zenei struktúráját és kidolgozza a magyar zenekultúra fejlesztésének egyetlen igaz és hatékony módszerét, mert ennek amúgy is zászlóshajója az Andrássy úti dalszínház. És egyáltalán, megoldja a dolgokat, amik régen csak arra várnak, hogy végre kézbe vegye őket valaki.

A szegénység nem akadály c. cikkünkben

Az amerikai költségvetésideficitkorlátról a 24. órában létrejött megállapodást követően a Standard & Poor's, a három nagy hitelminősítő egyike egy teljes fokozattal, AA+-ra minősítette le az Egyesült Államok államadósságát. Az amerikai cég, ami kapott hideget is, meleget is Amerikában és az országon kívül, indoklásában alapvetően az államadósság csökkentése körüli politikai bizonytalanságot említette, amiért szerinte a következő években nem garantált a GDP-arányos államadósság további növekedésének megállítása.