És ha egy szájból kiröppen: adják, hordják egyre többen, félénksége egyre csökken, erre szökken, arra szökken; Orbán Viktor augusztus 22-i hatállyal kinevezte "kovács Szilvesztert az Állami Operaház kormánybiztosának. Kinevezéséhez mindent megkapott, ami kell; munkáltatói jog, főigazgatói jogkörök, ő felügyeli eztán, hogy mire verik a pénzt az Opera vagyonkezelésében működő ingatlanok környékén, rajta lesz a szeme az Erkel Színház építésén, átdolgozza a főváros zenei struktúráját és kidolgozza a magyar zenekultúra fejlesztésének egyetlen igaz és hatékony módszerét, mert ennek amúgy is zászlóshajója az Andrássy úti dalszínház. És egyáltalán, megoldja a dolgokat, amik régen csak arra várnak, hogy végre kézbe vegye őket valaki.
Megoldja, még szép, ha egyszer ide állította a Párt. Megoldotta volna ő a Duna tévé dolgait is bizonyára, de az Operában most jobban elkél a segítség, ott a helye. Az élvonalban, a barikádon. Nyilván az is megérne egy külön misézést, hogy mire volt elég, mi a francokat végezhetett el az alatt a pár hónap alatt a Dunánál e nagy tudású direktor. Hacsak azt nem, hogy kirugdalta a megfelelő személyeket. Erre feltehetően az Operában is lesz módja, ha a gyakorlata már megvan hozzá.
Ha most azt mondjuk: Salve, Incitate!, akkor nyilván udvariatlanok vagyunk a kinevezettel, pedig a helyzet alig is különbözik Caligula sallangmentes káderpolitikájától. Ennél még az is komolyabb volt, amikor a szakmájára nézve hentesi fokozatú bukott belügyminisztert a Szegedi Szalámigyár élére rakta Kádár János, mert okkal feltételezte, hogy húst legalább látott már Piros László. Ám ahogy Orbán gyakorolja a munkáltatói jogokat, az ennél sokkal cifrább, hisz csak addig áll az analógia, hogy "kovács is végzett énekes.
De arra emlékeznek, mivel indult az idei nyár? A Nefmi közleményével. "A kormány keddi ülésén Orbán Viktor miniszterelnök feladatul tűzte Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszternek, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatáról ne hozzon döntést ..." Ez milyen már, hogy a feladatául tűzte ki, hogy ne csináljon meg valamit. Megvilágítja persze e kapitális baromság hátterét az az ugyancsak nem lebecsülendő tényállás, hogy e közleményhez csak esemény után (!) lehetett szerencséje az ország közvéleményének, amikor már - tán szerdán - Réthelyi (az a címeres ökör, hisz tudván tudta, hogy az a feladata, hogy ne csinálja!) kinevezte Horváth Ádámot az Opera direktorának. Így aztán lett jaj, vissza az egész, Réthelyi bátran retirált, s mi megtudhattuk, hogy az ország vezetőedzője Ioan Holendert, egy kétségtelen világklasszist, a bécsi Staatsoper volt igazgatóját igazolná le a posztra. A kiszemelt csillag azonban nem röstellt beinteni a mágusnak. Ebben maradtak, jött a nyaralás.
S a pihenésre szánt szép napok elmúltával most itt az újabb ló, aki egyben helyettes szamár is. Ha derogál idejönni a világsztárnak, kinevezem a kedvenc tévés műsorvezetőmet, az is meg tudja oldani, s feltehetően nem is pofázik vissza.
Ahhoz már hozzászoktunk az elmúlt időszakban, hogy Magyarországon még a notredámi peronőrt is Orbán Viktornak kell kineveznie, mert különben összedől a peron.
Ám ez minden eddiginél nagyobb disznóság, ugyanis pontosan megmutatja, hogy mit is gondol Orbán Viktor az Operáról, a magyar kultúráról, meg úgy az egész világról. Az Operáról speciel azt gondolja, hogy a Hír televízió kedvence is vidáman eligazgatja, vagy bárki más. Tehát Holender sem azért kellett volna, mert valószínűleg világszínvonalú dalszínházat fabrikált volna Pestre, hanem azért, hogy valaki a hajtókájára tűzhesse, hogy öcsém, az én operaházamat a Holender irányíccsa, aztán a tiedét kicsoda? Nem jött Holender, s a homokozóban épp az Operaházzal játszogató Viktorka megsértődött, nem kell már, fujj, odaadom a csacsinak, beee! S fogta plüssállatkáját, nesze, csacsi, itt az Opera! Mert mi az eligazgatni a csacsinak, meg se kottyan neki. Olyan lesz, amilyen lesz. Amilyen elnök Schmitt Pál, amilyen miniszter Matolcsy.
Így most már tényleg csak azt kell figyelnünk - míg meg nem esz a fene körülöttünk mindent -, hogy hova fogja kinevezni a lovát ez a szerencsétlen.
