Az ember, aki jön

  • D. M.
  • 2011. augusztus 25.

Publicisztika

És ha egy szájból kiröppen: adják, hordják egyre többen, félénksége egyre csökken, erre szökken, arra szökken; Orbán Viktor augusztus 22-i hatállyal kinevezte Ókovács Szilvesztert az Állami Operaház kormánybiztosának. Kinevezéséhez mindent megkapott, ami kell; munkáltatói jog, főigazgatói jogkörök, ő felügyeli eztán, hogy mire verik a pénzt az Opera vagyonkezelésében működő ingatlanok környékén, rajta lesz a szeme az Erkel Színház építésén, átdolgozza a főváros zenei struktúráját és kidolgozza a magyar zenekultúra fejlesztésének egyetlen igaz és hatékony módszerét, mert ennek amúgy is zászlóshajója az Andrássy úti dalszínház. És egyáltalán, megoldja a dolgokat, amik régen csak arra várnak, hogy végre kézbe vegye őket valaki.

És ha egy szájból kiröppen: adják, hordják egyre többen, félénksége egyre csökken, erre szökken, arra szökken; Orbán Viktor augusztus 22-i hatállyal kinevezte "kovács Szilvesztert az Állami Operaház kormánybiztosának. Kinevezéséhez mindent megkapott, ami kell; munkáltatói jog, főigazgatói jogkörök, ő felügyeli eztán, hogy mire verik a pénzt az Opera vagyonkezelésében működő ingatlanok környékén, rajta lesz a szeme az Erkel Színház építésén, átdolgozza a főváros zenei struktúráját és kidolgozza a magyar zenekultúra fejlesztésének egyetlen igaz és hatékony módszerét, mert ennek amúgy is zászlóshajója az Andrássy úti dalszínház. És egyáltalán, megoldja a dolgokat, amik régen csak arra várnak, hogy végre kézbe vegye őket valaki.

Megoldja, még szép, ha egyszer ide állította a Párt. Megoldotta volna ő a Duna tévé dolgait is bizonyára, de az Operában most jobban elkél a segítség, ott a helye. Az élvonalban, a barikádon. Nyilván az is megérne egy külön misézést, hogy mire volt elég, mi a francokat végezhetett el az alatt a pár hónap alatt a Dunánál e nagy tudású direktor. Hacsak azt nem, hogy kirugdalta a megfelelő személyeket. Erre feltehetően az Operában is lesz módja, ha a gyakorlata már megvan hozzá.

Ha most azt mondjuk: Salve, Incitate!, akkor nyilván udvariatlanok vagyunk a kinevezettel, pedig a helyzet alig is különbözik Caligula sallangmentes káderpolitikájától. Ennél még az is komolyabb volt, amikor a szakmájára nézve hentesi fokozatú bukott belügyminisztert a Szegedi Szalámigyár élére rakta Kádár János, mert okkal feltételezte, hogy húst legalább látott már Piros László. Ám ahogy Orbán gyakorolja a munkáltatói jogokat, az ennél sokkal cifrább, hisz csak addig áll az analógia, hogy "kovács is végzett énekes.

De arra emlékeznek, mivel indult az idei nyár? A Nefmi közleményével. "A kormány keddi ülésén Orbán Viktor miniszterelnök feladatul tűzte Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszternek, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatáról ne hozzon döntést ..." Ez milyen már, hogy a feladatául tűzte ki, hogy ne csináljon meg valamit. Megvilágítja persze e kapitális baromság hátterét az az ugyancsak nem lebecsülendő tényállás, hogy e közleményhez csak esemény után (!) lehetett szerencséje az ország közvéleményének, amikor már - tán szerdán - Réthelyi (az a címeres ökör, hisz tudván tudta, hogy az a feladata, hogy ne csinálja!) kinevezte Horváth Ádámot az Opera direktorának. Így aztán lett jaj, vissza az egész, Réthelyi bátran retirált, s mi megtudhattuk, hogy az ország vezetőedzője Ioan Holendert, egy kétségtelen világklasszist, a bécsi Staatsoper volt igazgatóját igazolná le a posztra. A kiszemelt csillag azonban nem röstellt beinteni a mágusnak. Ebben maradtak, jött a nyaralás.

S a pihenésre szánt szép napok elmúltával most itt az újabb ló, aki egyben helyettes szamár is. Ha derogál idejönni a világsztárnak, kinevezem a kedvenc tévés műsorvezetőmet, az is meg tudja oldani, s feltehetően nem is pofázik vissza.

Ahhoz már hozzászoktunk az elmúlt időszakban, hogy Magyarországon még a notredámi peronőrt is Orbán Viktornak kell kineveznie, mert különben összedől a peron.

Ám ez minden eddiginél nagyobb disznóság, ugyanis pontosan megmutatja, hogy mit is gondol Orbán Viktor az Operáról, a magyar kultúráról, meg úgy az egész világról. Az Operáról speciel azt gondolja, hogy a Hír televízió kedvence is vidáman eligazgatja, vagy bárki más. Tehát Holender sem azért kellett volna, mert valószínűleg világszínvonalú dalszínházat fabrikált volna Pestre, hanem azért, hogy valaki a hajtókájára tűzhesse, hogy öcsém, az én operaházamat a Holender irányíccsa, aztán a tiedét kicsoda? Nem jött Holender, s a homokozóban épp az Operaházzal játszogató Viktorka megsértődött, nem kell már, fujj, odaadom a csacsinak, beee! S fogta plüssállatkáját, nesze, csacsi, itt az Opera! Mert mi az eligazgatni a csacsinak, meg se kottyan neki. Olyan lesz, amilyen lesz. Amilyen elnök Schmitt Pál, amilyen miniszter Matolcsy.

Így most már tényleg csak azt kell figyelnünk - míg meg nem esz a fene körülöttünk mindent -, hogy hova fogja kinevezni a lovát ez a szerencsétlen.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.