Ott folytatjuk, ahol az imént abbahagytuk, a feljebb taglalt Nagy Bejelentés finisében. A kis sajtótájékoztatón az [origo] kérdésére, hogy tényleg azt mondotta-e külföldi diplomatáknak 2006-ban, hogy "hagyják figyelmen kívül, amit mondok!" - tudniillik azt a fűt-fát, amit a választási kampányban összeígérgetett az ő népének -, azt válaszolta Magyarország miniszterelnöke, hogy: "A külföldi diplomatáknak ma is azt mondom, hogy ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit csinálok."
Mi készségesen elhisszük bárkinek, hogy ez első hallásra egy fokkal jobb válasz, mint amit egy másik WikiLeaks-kiszivárogtatás kapcsán Orbán szóvivője, Szijjártó Péter volt képes elővezetni, hogy aszondja a WikiLeaks "az amerikai szórakoztatóipar egy újabb fejezete". De csak első hallásra, lévén Szijjártó szövege pusztán vegytiszta baromság, nagyképű elkenése valami fontosnak, amiben speciel fenemód nem a WikiLeaks lenne az érdekes, hanem az, hogy a főnöke hányadán is áll az igazsággal. De legyen, Szijjártó már csak ilyen, egy kudarcos fejezet a magyar szórakoztatóipar történetében.
Ám amit Orbán Viktor mondott, az több is, mint beismerés, az maga az ígéret. Kedves külföldi diplomaták, nyugodjatok meg szépen, most is mást csinálok, és a jövőben is mást fogok csinálni, mint amit mondok. A 21. századi Rodolfó: ne a számat figyeljétek, hanem a kezemet! Itt jegyeznénk meg, hogy az eredeti változatban a bűvész még hozzátette: vigyázat, csalok! Oké, a kedves külföldi diplomaták nyugodtan tekinthetik ezt a nyilván ezer sebből vérző magyar szórakoztatóipar egy mérsékelten eredeti megújítási kísérletének - de mi a bánatot csináljunk vele mi, Magyarország szerencsétlen polgárai.
Van egy miniszterelnökünk, aki - minimum 2006 óta - tudatosan és szisztematikusan mást csinál, mint amit mond. Most hagyjuk azt, hogy hogyan nevezi a köznyelv azt az embert, aki mást csinál, mint amit mond. Nem érdemes foglakozni vele, a magyar köznyelv is biztosan az amerikai szórakoztatóipar része.
S mielőtt rátérnénk arra a sokkal fontosabb kérdésre, hogy mi is következik mindebből, vizsgáljuk másfelől is meg az egészet. Nehogy azt mondhassa bárki, hogy felültünk Orbán Viktor tréfájának, és simán elhittük, amit mond. Hogy is hihettük volna, hisz épp most mondta, hogy mást csinál, mint amit mond.
Nem, utánanéztünk, s valóban így volt, a Fidesz és Orbán Viktor gyakorlatilag színre lépésüktől fogva mást mondanak, mint amit csinálnak, sajnos nincsen hely mindennek a felsorolására. De azért azt a leginkább öblögetésre használt fordulatot, miszerint felemelik Magyarországot, mégis megemlítenénk. Akkor ezt most hogy is értsük? Úgy, ahogy a miniszterelnök tanította? Még szép, csak körül kell nézni.
Van tehát ennek az országnak egy miniszterelnöke, aki maga a klasszikus, két lábon járó paradoxon: azt mondja, hogy mást csinál, mint amit mond. Aki maga mondja, hogy egy szavát se higgyék el.
Tényleg, más sem hiányzott.
