Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. szeptember 4. Állandó olvasójaként megjelenése napján vettem kézbe a "Féligazság" című borítóval megjelent Magyar Narancs számot, melynek cikke egyes elemeiben érinti a Műsorszolgáltatási Alap szerepét és tevékenységét a pályáztatási folyamatokban.

Az Országgyűlés 2003-ban fogadta el a Nemzeti Civil Alapprogramról (NCA) szóló törvényt, amelynek fő célja a civil szervezetek pályázati támogatása, a civil szektor fejlődésének elősegítése volt. Az NCA-ból támogatásban részesülhetnek mindazok a magyarországi civil szervezetek, amelyek legalább egy éve ténylegesen működnek; a támogatási összegek felosztásáról a civil szervezetek képviselői közül választott kollégiumok döntenek. A rendszer működésének alapvetéseit az NCA elvi irányító testülete, a többségében szintén civil képviselőkből álló tanács határozza meg. Az NCA háromévente választja meg a jelentkező szervezetek képviselőiből a tanácsot, amely mellett ebben a ciklusban 11 pénzosztó kollégium működik (hét területi, egy országos és három szakmai - utóbbiak közkeletű nevükön az önszerveződési, a nemzetközi és a szolgáltató kollégium). 2004-től évente úgy 7 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás jutott el a pályázó alapítványokhoz, egyesületekhez: a mai napig mindösszesen 35 milliárd forintról beszélünk. Ennyi állami támogatást kaptak öt év alatt a pályázók. Németh C. Kötöny

A méretek egyszerűen észbontóak, ahogyan az ember kipillant a 420 méter magas Dzsinmaó-torony tetejéről. A sanghaji pénzügyi negyed, a Pudong tizenöt évvel ezelőtt még nem létezett, ma pedig majdnem akkora, mint Chicago.

Szinte mindenkinek vannak személyes emlékei róla. Számomra például egy szovjet Skolnyik, később egy félverseny Favorit volt az egyéni mobilitás első eszköze. Élveztem a szabadságot, a függetlenséget, a sebességet, a felfedezést. Ez az érzés soha nem múlt el, de nem vált mindennapjaim részévé sem: nem jártam bringával suliba, munkába, a kerékpár csak mint sport- és turisztikai eszköz volt az életem része egészen 25 éves koromig.

Magyar Narancs, 2008. augusztus 28. Kedves Narancs! Néhány apró adalék a Jud Süss korabeli magyarországi recepciójához.

Magyar Narancs, 2008. augusztus 14. A méltatással egyetértve ki kell egészíteni a beszámolót, mert nem derül ki se az, hogy a cikkben csak a fesztivál egyik részéről - a Rondino Fesztiválról - van szó, se az, hogy a teljes rendezvény - a Hegymagasi Zenei Napok - többéves múltra tekint vissza. E napokat 2001-ben, Csalog Gábor zongoraművész és Csermák Éva hegedűművész hozták létre azzal a céllal, hogy a helyi templomban egyrészt a legmagasabb - valószínűtlenül magas - színvonalú kamarazenei előadások hangozzanak el, ugyanakkor más művészeti ágak képviselői is bemutatkozzanak.

A szabad demokraták Rácalmás után anabázisukat a múlt hét péntekén Velencén folytatták, a Velencei Vezérelvekkel, más néven a Velencei Vicceltünkkel. A hét elején még a "szakértői kormány vagy előre hozott választások" mondásnál tartottak a liberálisok, a vége meg mi lett.

A múlt héten kirobbant adatgyűjtési ügynek két szála van: a Nemzetbiztonsági Hivatal számítógépére (vagy -gépeire) telepített kémprogram, meg a kormányzati informatikai rendszer elleni támadások ügye, illetve az a megfigyelési (lehallgatási) "botrány", amelynek nevesített (és az ügybe már belebukott) politikai szereplői is vannak. Nagyobb visszhangot egyelőre az utóbbi kapott, holott az előbbi aggasztóbb.

A magyar politikában időről időre felbukkannak olyan nyelvi lelemények, amelyekre a politikatudomány - lássuk be, igencsak méltánytalanul - eleddig nem fordított kellő figyelmet. A szavakkal való kreatív játszadozás így csinál egy egyszerű népszavazásból "alkotmányos népítéletet", a kisebbségi kabinetből "felhatalmazás nélküli bábkormányt", és egy átlagos, fél évvel a csúnyán elbukott parlamenti választás után tartott önkormányzati választásból "harmadik fordulót", "a kormányfőről szóló népszavazást".

Magyar Narancs, 2008. szeptember 4. Tisztelt Hraskó Úr! Az egyik alapelvem, hogy nem harcolok, hanem teszek, és nem valami ellen, hanem valamiért.

Az egri "kórházvédők" a végsőkig kitartanak, jelenleg éppen afféle váltósztrájkokkal védik szeretett munkahelyüket az azt köztudomásúlag lerombolni igyekvő Hospinvesttel szemben. Három orvos és egy nővér már megkezdte az éhségsztrájkot, és nem csak munkaidőben koplalnak, de meló után, ha betérnek a Dobó téren felállított sátorba, ott sem esznek egy árva katonát sem. A későbbiekben társaikkal kiegészülve felváltva ülnek majd a megyei közgyűlés szocialista elnökének irodája előtt is, majd ha ez sem lenne elég, akkor hol egyikük, hol másikuk hagy fel időlegesen a munkavégzéssel. Legalábbis így tájékoztatta a sajtót az egyik orvos, civilben a Hun Fokos Szövetség elnöke, aki pedig korábban már a makói gázmezőt is segített rövid úton visszajuttatni a Szent Korona birtokába.

Miközben a politika csúcsain háború dúl az ellenzéki és a még ellenzékibb és a kormánypárt között, sőt a kormánypárt és a kormánypárt között is, megnyugtató, hogy alsóbb szinteken az ügyintézés zavartalanul folyik, és a fejlődés hiánytalanul kiköveteli magának azt, ami jár neki.

Lehet cikket írni a 18 és a 16 százalékos társasági adó különbségéről, az adóalapról, amire mindez rávetül, foglalkozzunk most mégis inkább a miniszterelnök dolgozatának azzal a harminc-egynéhány oldalával, amelyben megpróbál elméleti hátteret adni az adómódosításoknak.