A teremtett zsidó

  • .
  • 2008. szeptember 18.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. augusztus 28. Kedves Narancs! Néhány apró adalék a Jud Süss korabeli magyarországi recepciójához.
A filmet 1941. január 23-án mutatták be az Urániában, s több újság foglalkozott a "történelmi filmóriással" (Pesti Hírlap). A Függetlenség című szélsőjobbos lap (szerkesztője a későbbi könyvégető, Kolozsváry Borcsa Mihály) recenzense például így írt: "A mi Oppenheimerjeink még mindenesetre itt vannak. (...) A mi mozitrösztös zsidaink még mindig nem engedik, hogy ezt a művészi filmremeket lejátsszák minden moziban, minden kis vidéki faluban, hogy az igazság és a művészet ereje belesikoltson, hörögje a még mindig alvók fülébe: Magyarok! Ez a mi sorsunk is és minden nép sorsa, amely nem tudja kivetni magából az idegen mételyt."

A Magyar Nemzet tárgyilagos kritikája a közönség reakcióival is foglalkozott, a nézők például élénk tapsviharban törtek ki a zsidók kiűzésének elrendelését ábrázoló jelenetnél, illetve Süss akasztásának naturalisztikus képsorainál. Az antiszemita propagandaeszközre már az akkori nyilasok is rögvest rámozdultak. Az egyik nyilas újság a legemlékezetesebb jelenetekről várt nézői beszámolókat, egy másik rikkancsai pedig a vetítésekhez igazodva árusították lapjukat.

Üdv.

Liska Márton

Az írás minden lényeges megállapításával egyet lehet, egyet kell érteni. A tengernyi anyag felhasználásával írott áttekintő cikk ilyen formában - ezt most dicséretnek szánom - akár az általam régóta olvasott "Der Spiegel"-ben is állhatna. Csupán néhány nüansszal kapcsolatban lenne megjegyzésem:

1. Wilhelm Hauff, bár írt verseket, de nem a dalgyűjteményeiről híres. Szerkesztő-kiadója volt - részben anonimitásban maradva - néhány verseskötetnek, de szinte csak a prózája tette híressé. (Azon is van, aki csodálkozik, hogy miért.)

2. Lion Feuchtwanger regényeiben, így a "Jud Süss" című művében is, "nagyvonalúan" bánt a történelmi tényekkel és dokumentumokkal, mivel szerinte a lényeget nem az események könyvelői pontossággal történő feldolgozásával lehet ábrázolni. (Ebbe a hibába esnek az általa "professzorregényeknek" titulált nagyon akkurátus, de roppant unalmas történelmi regények.)

3. A J. R. George név szerzőként csupán egyetlen szöveg, a Veit Harlan-film forgatókönyvének "megregényesítésén" (hollywoodiul: "novelization"-en) olvasható. Az illető egyébként Hans Hömbergként alkotott és publikált már a harmincas években egészen a haláláig, 1982-ig. Ez egy ma már - nem véletlenül - alig ismert név.

4. A cikk nem írja, de úgy is lehetne érteni, hogy a Veit Harlan-film elején a zsidó szertartás közbülső jelenet nélkül átúszik a német szerelmespár duettjébe. Ez a hatásos megoldás, úgy tűnik, még Harlannak sem jutott eszébe. Viszont Goebbels cinikus ötletét, hogy a zsinagógabeli szertartás alakítására Lengyelországból hozatott a gettóból zsidókat, érdemes megemlíteni: míg a kamera elé állított civilek a - rövid ideig tartó gettóból való - kiszabadulásuknak örültek, és abban reménykedtek, hogy alakításukkal talán sikerül valamiféle szimpátiát vagy megértést kiváltaniuk a film majdani nézőiből, addig a készítők a filmes szakma dramaturgiai hatásmechanizmusait ellentétes tendenciával használták fel e szertartási jelenetek prezentálásánál.

5. A Süss ellen a perében és elítélésben felhasznált középkori rendelet, mely "halállal bünteti, ha zsidó férfi keresztény nővel hál", nem irritálta az alkotókat, hiszen rímelt az 1935-ös nürnbergi törvények 5(2) § paragrafusára, amely a házasságon kívüli szexuális kapcsolat létesítését - zsidók és nem zsidók között - a férfira nézve fegyházzal büntette. (És hogy ez mit jelentett konkrét esetben, azt nem nehéz kitalálni.) Így a film ezzel az elemmel is a hitleri birodalom intézkedéseit igyekezett legitimálni. (Vegyes házasságokat pedig eleve tiltottak a nürnbergi törvények.)

Üdvözlettel:

Dr. Kerekes Gábor, PhD, egyetemi docens

ELTE BTK Germanisztikai Intézet

Német Nyelvű Irodalmak Tanszéke

Figyelmébe ajánljuk