Időközben lényegesen toleránsabb lettem, megtanultam tisztelni mások - az enyémtől eltérő - véleményét, meggyőződését. Így aztán először is köszönetet mondok Önnek, amiért ezt az igen hosszú lélegzetű cikket megírta, a Magyar Narancsnak meg azért, amiért közkinccsé tette. Akik az Ön írását elolvassák, ha eddig a homeopátia hívei voltak, nem valószínű, hogy eltántorodnak ettől. Akik ellenzői, nyilván nem válnak a híveivé. Viszont, ha más nem történik, csak annyi, hogy az eddig közömbösök figyelmét erre a témára irányítja, bárhogyan is foglaljanak állást, önmagában a tény, hogy valamerre elmozdulnak, pozitívnak tekinthető.
Ön megosztotta gondolatait az olvasókkal, magam is így tennék, és aztán mindenki dönt saját belátása, és főként saját tapasztalata szerint.
Következzen tehát, felsorolás-szerűen, a teljesség igénye nélkül, a cikk olvasása közben felmerült néhány gondolat:
Szemére vetjük-e az aranynak vagy a platinának, hogy nem kopnak el, hogy időtállóak? Nem erénye-e ez inkább a homeopátiának is? Amíg a hagyományos, vagy más néven akadémikus orvoslás fegyvertára sorra-rendre kicserélődik (hatástalanná válik valamely antibiotikum, vagy bebizonyosodik egy eddig nem ismert, súlyos mellékhatás, esetleg éppen a gyógyszergyárak versengenek egymással stb.), addig a homeopátia Hahnemann által bevizsgált szerei megmaradnak, működnek, sőt számuk a 212 év előtti néhány százról több ezerre gyarapodik.
Nem biztos, hogy Hahnemann ma ötösre vizsgázna, ugyanis köszönhetően a nagy kortárs homeopátiás mestereknek - például az alternatív Nobel-díjas George Vithoulkasnak, az indiai Rajan Sankarannak, a holland Jan Scholtennek -, a homeopátia napjainkban is dinamikusan fejlődik. A klasszikus homeopátia talajáról induló, de a gyógyszerválasztást megkönnyítő, a homeopátiás gyógyszereket gyógyszercsaládokba rendszerező modern irányzatok igen figyelemre méltóak. Ennek alapján az oktatás anyaga és a vizsgáztatás elvei is nagymértékben kitágultak. Azt a brüsszeli székhelyű Európai Homeopátiás Bizottság által kiadott Európai Homeopátiás Diplomát, amelyet az elsők között és idén először vehettek át a Magyar Homeopata Orvosi Egyesületnél vizsgát tett orvosok, azért reméljük, Hahnemann is megkapná.
Hatásos-e a homeopátia? - teszszük fel a kérdést. Ön is tudja, hogy erről igen sok és neves szakmai lapban jelent meg cikk, mondván, hogy a placebo adásánál szignifikánsan hatásosabb. És persze az ellenkezőjéről is tudósítanak. Úgy tűnik, elég szubjektív, hogy kit mi győz meg. Azonban ha valaki, akkor Ön biztosan tudja, hogy a statisztikák esetenként nem teljesen objektívek, mert manipulálhatók, és ezért időnként bizony nem teljesen megbízhatók.
Tudományos bizonyításra várunk arról, hogy milyen mechanizmus alapján hat a homeopátia. Kétségkívüli, hogy a mi nyugati, racionális gondolkodásunk végképp ettől nyugodna meg. Mi mindig a miért és hogyan kérdéseket tesszük fel mindennel kapcsolatban. A helyzet azonban az, hogy a történelem során - és ez az orvoslás történetére is vonatkozik - az empirikus út, a megtapasztalás igen gyakran járt a tudományos magyarázatok, bizonyítási eljárások előtt. Sőt, sokszor éppen a megtapasztalások indították be a tudósok agyát, gondolkodását. Az is tény, hogy jó néhány objektív természeti törvény létezik, akár ismerjük, akár nem, akár elfogadjuk, akár nem. Mi ilyennek tartjuk a homeopátia egyes számú alaptörvényét, a hasonlósági szabályt, amelynek létezése és ismerete messze megelőzte Hahnemann munkásságát. Ezt ő sem tagadta. A több ezer éves Védák könyve is ír erről, Hippokratész pedig evidenciaként szól róla, mint a gyógyítás egyik lehetséges útjának, a homeopátiának az alaptörvényéről. Megemlíti mellette egyenrangúként a másik utat is, az allopátiát (ez a mai akadémikus orvoslásnak feleltethető meg), amely az ellentétesség elvét használja. Tehát nem tesz különbséget, nem tartja az egyiket jobbnak vagy rosszabbnak, mint a másikat. Nem vitatja egyik létjogosultságát sem. És ha már Hippokratészre hivatkozunk, ne feledjük orvosi eskünket. Az orvos páciense számára azt a gyógymódot kell válassza, amely az adott esetben a leghatékonyabb, és a legkevésbé ártó. Az orvos köteles új és új gyógymódokkal megismerkedni, hogy ha az egyik nem működik, akkor páciense gyógyulása érdekében másikat próbálhasson. Nagy elődeink, így Hippokratész, Paracelsus úgy tartották, hogy nem az orvos gyógyít, hanem a természet. Az orvos munkájával csak ezt támogatja. S a homeopátiával pont ezt tesszük: aktiváljuk a szervezet öngyógyító erőit.
Aztán itt van az a kérdés, hogy akkor most melyik tudományágtól várjuk a homeopátia hatásmechanizmusának tudományos bizonyítékait? Az világos, hogy egy CD-t nem tudunk lejátszani egy hagyományos mikrobarázdás lemezek számára készült lemezjátszón. Aligha várhatjuk, hogy a klasszikus fizikai vagy a biológiai kategóriák érvényesek lesznek a homeopátiára is. Ki kell mondani ugyanis, hogy a homeopátia nem materiális terápia, hanem egyike az informatikai-energetikai gyógymódoknak. Lehet, hogy a biofizika, a kibernetika vagy a kvantumfizika talál majd választ? Hogy lesz válasz, abban biztosak vagyunk. Amíg nincs kétségbevonhatatlan bizonyíték, addig ne alkalmazzuk ezt a szelíd gyógymódot? Az akadémikus orvoslás viszont adhat olyan szereket, amelyeknek nem ismerjük a pontos hatásmechanizmusát (ennek előfordulását Hraskó úr is elismerte), viszont a mellékhatásait annál inkább?
Placebo? Hát, ha ez volna az igazság, akkor könnyű dolgunk lenne. Bárkinek bármilyen szert adnánk, az hatna. Sőt elég lenne a valóban placebo cukorgolyócska is. A valóság azonban az, amellyel kezdő homeopata koromban gyakrabban, most már ritkábban, de sajnos még mindig találkozom: ha a páciens nem a megfelelő szert kapja, akkor a világon semmi nem történik. Ez bosszantó - gyógyító és páciens számára egyaránt. Aztán, ha rátalálunk a jó homeopátiás gyógyszerre, akkor "véletlenül" megindul a gyógyulás. Meg itt van az, hogy az állatok gyógyulnak, az újszülöttek, fiatal csecsemők szintén. Ez is placebohatás lenne? És igenis vannak (szaklapokban leközölt) homeopátiás kezelés mellett mérhető immunválaszok. Egyébként az Európai Homeopátiás Bizottság, amely az unió országai számára kidolgozta ajánlásait a homeopátia oktatását, illetve a vizsgáztatás követelményeit illetően, nagy hangsúlyt fektet a homeopátiás kutatásokra is. Ezenfelül a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga idei, Belgiumban tartott 63. kongresszusának fő témája is ez volt. Mindez annak bizonyítéka, hogy igen, a homeopátiás világ is keresi a kétséget kizáró válaszokat.
A feladat nézetem szerint az, hogy olyan orvosokat képezzünk, akik a gyógyítás - szerintem egységes - rendszerében otthon vannak, tehát ismerik a lehetséges terápiákat, és tudják, hogy a páciensnek mikor milyen gyógymódra van szüksége. Olyan orvosokat képezzünk, akik klienseiket korrektül tájékoztatják az ajánlott kezelés várható előnyeiről és mellékhatásairól egyaránt. Csak ilyen körülmények között lehetséges, hogy a beteg a megfelelő információk birtokában részt vehessen a kezelésével kapcsolatos döntésekben. Ezenfelül elvárás, hogy a homeopaták a homeopátiát felelősséggel alkalmazzák, ismerve a módszer lehetőségeit és határait, a homeopátián túllátva, a páciens érdekeit szem előtt tartva, őt szükség esetén más szakág megfelelő gyógyítóihoz irányítsák. Ezen dolgozunk hazánkban 1991 októbere, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület megalakulása óta.
Az orvostudomány pedig - részeként a homeopátia is - fejlődjön a betegek javára. Mert szükség van a szelíd gyógymódokra, de az egyre zseniálisabb műtéti technikákra, diagnosztikus eljárásokra, vagy az egyre hatékonyabb intenzív ellátási módszerekre is.
Dr. Kürti Katalin
gyermekgyógyász - homeopata,
a Magyar Homeopata
Orvosi Egyesület elnöke
