Az Országgyűlés 2003-ban fogadta el a Nemzeti Civil Alapprogramról (NCA) szóló törvényt, amelynek fő célja a civil szervezetek pályázati támogatása, a civil szektor fejlődésének elősegítése volt. Az NCA-ból támogatásban részesülhetnek mindazok a magyarországi civil szervezetek, amelyek legalább egy éve ténylegesen működnek; a támogatási összegek felosztásáról a civil szervezetek képviselői közül választott kollégiumok döntenek. A rendszer működésének alapvetéseit az NCA elvi irányító testülete, a többségében szintén civil képviselőkből álló tanács határozza meg. Az NCA háromévente választja meg a jelentkező szervezetek képviselőiből a tanácsot, amely mellett ebben a ciklusban 11 pénzosztó kollégium működik (hét területi, egy országos és három szakmai - utóbbiak közkeletű nevükön az önszerveződési, a nemzetközi és a szolgáltató kollégium). 2004-től évente úgy 7 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás jutott el a pályázó alapítványokhoz, egyesületekhez: a mai napig mindösszesen 35 milliárd forintról beszélünk. Ennyi állami támogatást kaptak öt év alatt a pályázók.
*
Az NCA 2007-es, nyilvános pályázati eredményei alapján kiderül, hogy a mi választott, döntéshozó civiljeink keze erősen a saját szervezetük felé hajlik - mind a nyertes pályázatok száma, mind a megítélt összeg, mind az egy szervezetre jutó támogatás tekintetében. Az eredményekből készült statisztika, amiből a továbbiakban szemezgetni fogunk, egy darabig fent volt az NCA honlapján - de már nincs. A következőkben azokat a civil szervezeteket, amelyek legalább egy tisztviselője tehát a pénzosztó kollégiumoknak is tagja, "érintettnek" fogjuk hívni.
Az összesített adatok tanúsága szerint átlagosan a beérkezett pályázatok hattizede nyert, míg ugyanez az arány az érintett pályázatok esetében több mint nyolctized. Kirívó az országos, a közép-dunántúli, nyugat-dunántúli, az észak-magyarországi kollégium és a dél-alföldi kollégium, ahol nem volt olyan érintett pályázat, amely ne nyert volna. A szakmai kollégiumok nem kivétel nélkül ítélték győztesnek "saját" pályázataikat, de 40-60 százaléknyi előnyt biztosítottak ezeknek (az átlagos nyertes arányokhoz képest). Azaz a szakmai kollégiumoknál úgy háromszor annyi esélye van nyerni az érintett szervezeteknek, mint az "utcáról betévedteknek". (Tény, hogy a közép-magyarországi és az észak-alföldi kollégiumnál ez az arány csaknem egyenlő.)
A nyertes pályázatok esetében érdemes szemügyre venni a megítélt és igényelt összeg arányát. Itt egyetlen 100 százalékos kollégiumot találunk, az önszerveződésit: az érintett szervezetek közül - ha már nyert - mindegyik annyit kapott, amennyit kért. (Ez esetben a nem érintettek aránya is csaknem 98 százalék, ami vélhetően a kollégium speciális szabályai miatt van így - ez a testület csak különleges esetekben adott 80 százalék alatti támogatást, és ezt a kiírásokban is világossá tette.) Egyes kollégiumoknál viszont nagy a különbség az érintett és a mezei szervezetek pénzszerző potenciálja között. Az észak-alföldi, észak-magyarországi és közép-dunántúli kollégium esetében a nem érintett szervezetek 23-23 százalékkal nyertek kevesebbet az igényelthez képest, mint az érintettek. A dél-alföldi, az országos és a közép-magyarországi kollégiumnál ez az arány még kirívóbb (28, 36 és 59 százalék).
Az egy szervezetre jutó átlagos támogatás tekintetében az önszerveződési kollégiumnál alig látható különbség - ugyanakkor az összes pályázónak csak harmada, míg az érintett szervezetek több mint kilencven százaléka nyert. Legalább kétszeres a különbség az érintett szervezetek javára a nemzetközi és a nyugat-dunántúli, háromszoros az országos, a közép-dunántúli és a dél-dunántúli, legalább négyszeres az észak-alföldi, a dél-alföldi és a közép-magyarországi, ötszörös az észak-magyarországi kollégiumnál. Azaz e régiókban az érintett szervezetek ennyiszer több pénzt kaptak az átlagnál - de még a szolgáltató kollégiumnál is csaknem dupla akkora összegre számíthatnak az érintettek, mint az átlag.
Országos szinten pedig a következő a helyzet. Míg egy szervezet átlagosan 63 százalékos eséllyel nyer, addig egy érintett 86 százalékos eséllyel számíthat pénzesőre. Míg átlagosan a kért és a nyert összeg aránya 39 százalék, addig ez az érintett szervezeteknél 68. Az átlagos támogatás 619 000 forint; az érintettek átlaga 1 867 000 forint. A kollégiumok általában azt a stratégiát követik, hogy az érintett szervezeteket többszörösen "jutalmazzák". Kivétel ez alól az önszerveződési kollégium, amely már a nyerésnél "szelektál", illetve vannak olyan kollégiumok, amelyek mind a nyerteseknél, mind az összegnél erős differenciálást alkalmaznak.
*
Ókori jogelv, hogy senki nem lehet bíró a saját ügyében. A történelem során sokszor bebizonyosodott, hogy szigorúan elválasztandó az érdekelt fél és a döntéshozó szerepe. Kétségkívül furcsa lenne, ha egy bokszmeccs bírója az egyik öklöző lenne, ha a táncversenyen az egyik táncos lenne a zsűrielnök, és ha az év menedzsere díjat a bírálóbizottság egyik tagja kapná. A döntéshozói és döntés-előkészítői posztok másfajta előnyt is jelentenek. Az információ is versenyelőny, hisz annak megszerzése a nem kedvezményezett helyzetben lévő szervezeteknek költség - idő, energia, pénz. És miképp a nonprofit szektor nem jelentheti a pénztelenséget, nem jelentheti a verseny hiányát sem. A civilek is versenyeznek: az önkéntesek idejéért és figyelméért, a szűkös anyagi forrásokért, a szakértők szakértelméért, a médiavisszhangért. Mindaddig, amíg ezek az erőforrások (jelen esetben a pályázati pénzek) szűkösebbek, mint az azt igénybe venni kívánók szükséglete, addig a mesterséges (azaz nem a tudáson, hatékonyságon, eredményességen, teljesítményen alapuló) versenyelőny kárhozatos.
Meglehet, azért alakult így mindez, mert a kollégiumokba a jól, sőt legjobban dolgozó, elismert, sőt legelismertebb civil szervezetek vezetőit választották meg; a küldő szervezetek talán ezért szerepelnek jól a pályázatokon. Csak olyan nehéz ezt elhinni. Érdemes lenne tehát megfontolni a pályázatok elbírálására vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok szigorítását; színtisztán szakértői kollégiumok felállítását, esetleg az érintett szervezetek nyereményének limitálását. A civil szféra szereplőinek önmérsékletére a fentiek szerint aligha számíthatunk - és a végén még az fog kisülni, hogy szigorúan politikamentes civiljeink semmivel sem különbek azoknál, akikhez képest oly gyakran hangoztatják ártatlanságukat és önzetlenségüket. Az meg kinek lenne jó?
A szerző civil.
