Ma nekem, holnap neked - hogyan támogat az ORTT?

  • .
  • 2008. szeptember 18.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. szeptember 4. Állandó olvasójaként megjelenése napján vettem kézbe a "Féligazság" című borítóval megjelent Magyar Narancs számot, melynek cikke egyes elemeiben érinti a Műsorszolgáltatási Alap szerepét és tevékenységét a pályáztatási folyamatokban.
A cikkben ezzel kapcsolatos téves avagy félreérthető megállapításokra szeretnék itt röviden reagálni:

A Műsorszolgáltatási Alap (MA) elkülönített pénzalap, mely az ORTT kezelése alatt áll. Formáját tekintve önálló jogi személy, szerepe szerint döntés-előkészítő, végrehajtó és ellenőrző szerv, mely feladatai körében a pályázatok előkészítését, lebonyolítását és ellenőrzését végzi el, majd az ezzel kapcsolatos döntési javaslatokat a testület elé terjeszti.

Az irányításom alatt működő szakapparátus több mint egy évtizedes tapasztalattal, gyakorlattal rendelkezik, nem csak a testület irányában ellátandó feladatok körében, hanem a (potenciális) támogatotti kör igényeinek, észrevételeinek feldolgozásában és tolmácsolásában a döntéshozó szerv irányába.

E feladat jegyében, mind magam, mind elődeim különös hangsúlyt fektettünk arra, hogy az alap tevékenységét átláthatóan végezze és a feladatait szigorúan a rá vonatkozó szakmai és jogi előírásoknak megfelelően lássa el.

Varró Szilvia írása szerint az alapnál ülésező bírálóbizottságokkal kapcsolatban "míg áprilisban még jogunk lett volna hangfelvételről végighallgatni a bírálók érveit.... májustól már a hangfelvételt is titkosították". Ez az állítás alapvetően téves. Az alap Pályáztatási szabályzatának módosítását a testület május 13-i ülésén hagyta jóvá. A bírálóbizottsági ülések jegyzőkönyvével kapcsolatosan az új szabályzat egyetlen - technikai - módosítást tett, nevezetesen, hogy ekkortól az alap munkatársai már csak kérés, igény esetén kötelesek leiratot készíteni a sokszor többórás, írásbeli terjedelmét tekintve ülésenként akár 80-100 oldal terjedelmű ülésekről. Sem az ORTT-t, sem az MA-t semmilyen jogszabály vagy más előírás nem kötelezi az ülésen elhangzottak rögzítésére, így ha - az írás vélelme szerint - a titkolózásra irányulna szándék, az hangfelvétel mellőzésével is elérhető lett volna. Erre azonban semmilyen törekvés nem irányult. Remélem, ennek fényében belátható, hogy ezen - eredeti szándékunktól eltérő fényben feltüntetett - technikai módosítás, inkább a munkafolyamat racionalizálása volt, megtakarítva felesleges munkaidő- és anyagráfordítást egy olyan eljárási mozzanattal kapcsolatban, amelyre az elmúlt évek során alig volt igény.

Meggyőződésem és tapasztalatom szerint az ellenőrzés és a tájékozódás lehetőségét tartja fenn az arra jogosultaknak, és kitekintve más testületek vagy pályázattal foglalkozó intézmények gyakorlatára (példaszerűen) ismereteim szerint sem az OVB, sem az Alkotmánybíróság, sem az NFÜ, sem az OFA, vagy Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács üléseinek, pályázatainak, döntés-előkészítési anyagainak sincs nagyobb nyilvánossága, mint amit a Műsorszolgáltatási Alap számára a jelenlegi szabályozás előír.

A fentiek fényében - és ez talán nem csak megfogalmazásbeli különbség - az alap nem "titkolózik", hanem szabályai nem teszik lehetővé a nagyobb mértékű betekintést, mint bármely hasonló szervezet esetében.

A hivatkozott írás beidézi, hogy 3 évvel ezelőtt, szinte pontosan megbízatásom kezdete előtt, az Állami Számvevőszék ellenőrzése során azt találta, hogy "az ORTT és a Műsorszolgáltatási Alap szervezeti és működési rendje a közpénzek felelős kezelése szempontjából nem megfelelő".

Az Alap és az ORTT a jelentés nyomán - az ÁSZ-szal egyeztetve - a feltárt problémák kiküszöbölése érdekében intézkedési tervet állított össze, melyet a Számvevőszék által visszaigazoltan maradéktalanul végrehajtott. Ennek is köszönhető, hogy az ÁSZ 2007-ben elvégzett újabb vizsgálata során a Műsorszolgáltatási Alapot illetően semmilyen aggály vagy további intézkedés szükségessége nem merült fel. A cikk tehát - tévesen - egy meghaladott állapotot vetít a mai állapotokra.

Végezetül reagálni kívánok egy - előrebocsátom -szubjektív megállapításra. Varró Szilvia írása az Alap honlapját nehezen áttekinthetőnek érzi. Gustibus non discutandum est - tartja a mondás, amiért mégis fájlalom a minősítést, az az, hogy munkatársainkkal az elmúlt év folyamán nagy energiákat fordítottunk arra, hogy az alap honlapja informatív és áttekinthető legyen. A honlap szerkezete és az ott megjelentetett információk a pályázókkal, támogatottakkal folytatott egyeztetési folyamat eredményeként nyerte el mai formáját. Tematikáját, felépítését ennek megfelelően ahhoz igazítottuk, hogy eljárási fázisonként az érintettek vagy érdeklődők nyomon tudják követni, informálódjanak, mely pályázatokon indulhatnak, ha már beadtak pályázatot, mikor várható a döntés, ha már volt döntés, mi várható a szerződéskötéskor, és ha már szerződtek, milyen teendőik lehetnek az ellenőrzés, beszámolás kapcsán.

Ez a felépítés bizonyára nem a monitor elé ülő, egyes, részinformációkra kíváncsi újságíró szemléletéhez igazodik, de a honlap szerkezetét elsősorban a funkcionalitás, az eljárási szakaszok szerint hozzáférhető/letöltendő dokumentumok határozták meg - eddigi visszajelzéseink szerint sikerrel. Minden más esetre készséggel állunk a sajtó rendelkezésére, ahogyan tettem ezt a hivatkozott cikk elkészítése idején is.

Dr. Dömény Péter,

a Műsorszolgáltatási Alap igazgatója

Titkolódzik az ORTT - továbbra is fenntartom cikkem alapállítását. Bár a szervezetnek joga van ahhoz, hogy a döntés-előkészítés alapjául szolgáló adatokat eltitkolja, a döntés meghozatala után csak akkor hajthatja el az újságírót, ha a nyilvánosságra hozatal a szerv működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének ellátását veszélyezteti. Persze az alap vezetője dönti el, melyek a veszélyeztető tényezők, de úgy is foglalhat állást, hogy hozzáférhetővé teszi az előzményeket. Nem arról van szó tehát, hogy az ORTT rettenetesen kívánja a nyilvánosságot, csak épp a fránya törvények nem teszik azt lehetővé, hanem hogy a szervezet a törvény azon passzusába kapaszkodik, amely az átláthatóságot és számon kérhetőséget lehetetleníti el, azt azonban elegánsan figyelmen kívül hagyja, hogy komoly bizonyítási teher van rajta. Konkrétan: amikor a nyugatos pályázat nyerteseként beejtőernyőzött Markó Bélá-s pályázat melletti érveket szerettem volna megtudni, nem küldhetnek el sommásan azzal, hogy azok a döntésmegalapozást szolgálják, punktum. Az lenne a nyilvánosságpárti hozzáállás, ha érdemben bizonyítanák be, miért nem tudhatja meg a Magyar Narancs olvasója, hogy hogyan került egy gyékényre a politikus Móriczcal, Babitscsal és Adyval.

Dömény Péter szerint a rendszer "az ellenőrzés és a tájékozódás lehetőségét tartja fenn az arra jogosultaknak". Másképp ülünk a lovon: az igazgató számára gondolom a bizottsági tagok, esetleg a pályázók az arra jogosultak, míg véleményem szerint a nyilvánosság egésze jogosult hiteles információkhoz jutni a közpénzek elosztását megalapozó szakmai érvekről. Dömény állításával szemben az OVB ülései nyilvánosak, az Alkotmánybíróság hosszan indokol, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács esetében pedig érthetően nagyobb súllyal esnek latba az állam üzleti érdekei. Tény ugyan, hogy az ORTT és az alap sem roszszabb nyilvánosságpártiság terén, mint a többi magyar szerv. De ezt azért ne tekintsük érvnek.

Varró Szilvia

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.