A Műsorszolgáltatási Alap (MA) elkülönített pénzalap, mely az ORTT kezelése alatt áll. Formáját tekintve önálló jogi személy, szerepe szerint döntés-előkészítő, végrehajtó és ellenőrző szerv, mely feladatai körében a pályázatok előkészítését, lebonyolítását és ellenőrzését végzi el, majd az ezzel kapcsolatos döntési javaslatokat a testület elé terjeszti.
Az irányításom alatt működő szakapparátus több mint egy évtizedes tapasztalattal, gyakorlattal rendelkezik, nem csak a testület irányában ellátandó feladatok körében, hanem a (potenciális) támogatotti kör igényeinek, észrevételeinek feldolgozásában és tolmácsolásában a döntéshozó szerv irányába.
E feladat jegyében, mind magam, mind elődeim különös hangsúlyt fektettünk arra, hogy az alap tevékenységét átláthatóan végezze és a feladatait szigorúan a rá vonatkozó szakmai és jogi előírásoknak megfelelően lássa el.
Varró Szilvia írása szerint az alapnál ülésező bírálóbizottságokkal kapcsolatban "míg áprilisban még jogunk lett volna hangfelvételről végighallgatni a bírálók érveit.... májustól már a hangfelvételt is titkosították". Ez az állítás alapvetően téves. Az alap Pályáztatási szabályzatának módosítását a testület május 13-i ülésén hagyta jóvá. A bírálóbizottsági ülések jegyzőkönyvével kapcsolatosan az új szabályzat egyetlen - technikai - módosítást tett, nevezetesen, hogy ekkortól az alap munkatársai már csak kérés, igény esetén kötelesek leiratot készíteni a sokszor többórás, írásbeli terjedelmét tekintve ülésenként akár 80-100 oldal terjedelmű ülésekről. Sem az ORTT-t, sem az MA-t semmilyen jogszabály vagy más előírás nem kötelezi az ülésen elhangzottak rögzítésére, így ha - az írás vélelme szerint - a titkolózásra irányulna szándék, az hangfelvétel mellőzésével is elérhető lett volna. Erre azonban semmilyen törekvés nem irányult. Remélem, ennek fényében belátható, hogy ezen - eredeti szándékunktól eltérő fényben feltüntetett - technikai módosítás, inkább a munkafolyamat racionalizálása volt, megtakarítva felesleges munkaidő- és anyagráfordítást egy olyan eljárási mozzanattal kapcsolatban, amelyre az elmúlt évek során alig volt igény.
Meggyőződésem és tapasztalatom szerint az ellenőrzés és a tájékozódás lehetőségét tartja fenn az arra jogosultaknak, és kitekintve más testületek vagy pályázattal foglalkozó intézmények gyakorlatára (példaszerűen) ismereteim szerint sem az OVB, sem az Alkotmánybíróság, sem az NFÜ, sem az OFA, vagy Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács üléseinek, pályázatainak, döntés-előkészítési anyagainak sincs nagyobb nyilvánossága, mint amit a Műsorszolgáltatási Alap számára a jelenlegi szabályozás előír.
A fentiek fényében - és ez talán nem csak megfogalmazásbeli különbség - az alap nem "titkolózik", hanem szabályai nem teszik lehetővé a nagyobb mértékű betekintést, mint bármely hasonló szervezet esetében.
A hivatkozott írás beidézi, hogy 3 évvel ezelőtt, szinte pontosan megbízatásom kezdete előtt, az Állami Számvevőszék ellenőrzése során azt találta, hogy "az ORTT és a Műsorszolgáltatási Alap szervezeti és működési rendje a közpénzek felelős kezelése szempontjából nem megfelelő".
Az Alap és az ORTT a jelentés nyomán - az ÁSZ-szal egyeztetve - a feltárt problémák kiküszöbölése érdekében intézkedési tervet állított össze, melyet a Számvevőszék által visszaigazoltan maradéktalanul végrehajtott. Ennek is köszönhető, hogy az ÁSZ 2007-ben elvégzett újabb vizsgálata során a Műsorszolgáltatási Alapot illetően semmilyen aggály vagy további intézkedés szükségessége nem merült fel. A cikk tehát - tévesen - egy meghaladott állapotot vetít a mai állapotokra.
Végezetül reagálni kívánok egy - előrebocsátom -szubjektív megállapításra. Varró Szilvia írása az Alap honlapját nehezen áttekinthetőnek érzi. Gustibus non discutandum est - tartja a mondás, amiért mégis fájlalom a minősítést, az az, hogy munkatársainkkal az elmúlt év folyamán nagy energiákat fordítottunk arra, hogy az alap honlapja informatív és áttekinthető legyen. A honlap szerkezete és az ott megjelentetett információk a pályázókkal, támogatottakkal folytatott egyeztetési folyamat eredményeként nyerte el mai formáját. Tematikáját, felépítését ennek megfelelően ahhoz igazítottuk, hogy eljárási fázisonként az érintettek vagy érdeklődők nyomon tudják követni, informálódjanak, mely pályázatokon indulhatnak, ha már beadtak pályázatot, mikor várható a döntés, ha már volt döntés, mi várható a szerződéskötéskor, és ha már szerződtek, milyen teendőik lehetnek az ellenőrzés, beszámolás kapcsán.
Ez a felépítés bizonyára nem a monitor elé ülő, egyes, részinformációkra kíváncsi újságíró szemléletéhez igazodik, de a honlap szerkezetét elsősorban a funkcionalitás, az eljárási szakaszok szerint hozzáférhető/letöltendő dokumentumok határozták meg - eddigi visszajelzéseink szerint sikerrel. Minden más esetre készséggel állunk a sajtó rendelkezésére, ahogyan tettem ezt a hivatkozott cikk elkészítése idején is.
Dr. Dömény Péter,
a Műsorszolgáltatási Alap igazgatója
Titkolódzik az ORTT - továbbra is fenntartom cikkem alapállítását. Bár a szervezetnek joga van ahhoz, hogy a döntés-előkészítés alapjául szolgáló adatokat eltitkolja, a döntés meghozatala után csak akkor hajthatja el az újságírót, ha a nyilvánosságra hozatal a szerv működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének ellátását veszélyezteti. Persze az alap vezetője dönti el, melyek a veszélyeztető tényezők, de úgy is foglalhat állást, hogy hozzáférhetővé teszi az előzményeket. Nem arról van szó tehát, hogy az ORTT rettenetesen kívánja a nyilvánosságot, csak épp a fránya törvények nem teszik azt lehetővé, hanem hogy a szervezet a törvény azon passzusába kapaszkodik, amely az átláthatóságot és számon kérhetőséget lehetetleníti el, azt azonban elegánsan figyelmen kívül hagyja, hogy komoly bizonyítási teher van rajta. Konkrétan: amikor a nyugatos pályázat nyerteseként beejtőernyőzött Markó Bélá-s pályázat melletti érveket szerettem volna megtudni, nem küldhetnek el sommásan azzal, hogy azok a döntésmegalapozást szolgálják, punktum. Az lenne a nyilvánosságpárti hozzáállás, ha érdemben bizonyítanák be, miért nem tudhatja meg a Magyar Narancs olvasója, hogy hogyan került egy gyékényre a politikus Móriczcal, Babitscsal és Adyval.
Dömény Péter szerint a rendszer "az ellenőrzés és a tájékozódás lehetőségét tartja fenn az arra jogosultaknak". Másképp ülünk a lovon: az igazgató számára gondolom a bizottsági tagok, esetleg a pályázók az arra jogosultak, míg véleményem szerint a nyilvánosság egésze jogosult hiteles információkhoz jutni a közpénzek elosztását megalapozó szakmai érvekről. Dömény állításával szemben az OVB ülései nyilvánosak, az Alkotmánybíróság hosszan indokol, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács esetében pedig érthetően nagyobb súllyal esnek latba az állam üzleti érdekei. Tény ugyan, hogy az ORTT és az alap sem roszszabb nyilvánosságpártiság terén, mint a többi magyar szerv. De ezt azért ne tekintsük érvnek.
Varró Szilvia
