A tetőtől talpig fitt Orbán Viktor: hiteltelen portéka

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 18.

Narancsblog

Ezt legfeljebb a rajongótábornak lehet eladni, ám a népszerűség csökkenését ma már nem lehet efféle trükkökkel megakadályozni.

Tudta ön, hogy Kubatov Gábor tíz kilót adott le? És azt, hogy Kósa Lajos tizenötöt? A Fidesz alelnöke olyat is szólt, „húszból huszonketten” azt hiszik, hogy halálos beteg. „Szeretnék mindenkit megnyugtatni, semmi bajom nincs, csak vettem egy nagy levegőt a választások után, és belevágtam az edzésbe” – üzente Kósa a bulvársajtón keresztül, ám azt tagadta, hogy ehhez Orbán Viktornak köze lett volna. „Örömmel láttam, hogy a főnök is elkezdett fogyókúrázni. Nem hangoltuk össze, igaz, egyszer régen beszéltük egymás között, hogy nem halhatunk meg addig, amíg nem mentünk fel gyalog a Mont Blanc tetejére, amihez nem lehetünk kövérek” – jegyezte meg a debreceni hegymászó. De mondhatott volna ennél is meghökkentőbb dolgokat, készülődhetne a Mount Everestre is készülődhetne, Kósa fogyókúrája csupán apró semmiség Orbán Viktor életmód-váltásához képest, aki szeptember 7-én, Kötcsén ugyancsak a meglepetés erejével váltotta ki közvetlen alattvalói hódolatát. „Valahogy megváltozott, mintha slankabb lenne, mint eddig volt – erről sutyorogtak a kötcsei piknik vendégei szombaton” – írta a Blikk, megtudván azt is, hogy a miniszterelnök „kemény tréningezéssel és az étkezési szokásai megváltoztatásával adott le pár kilót”.

E csodálatos alakváltozás azért is lehetett meglepő, mert Orbán mostanáig szinte minden gesztusával szembement azzal, ami az ún. egészséges életmóddal hozható összefüggésbe. Sokat emlegetett mondása – „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok” – e tekintetben is helytállónak bizonyult: beszédeiben előszeretettel nevezte magát sportembernek, de utána az egészségtelen táplálkozás hazai apostolaként lépett fel rosszul szabott öltönyben, slamposan, és láthatóan nem zavarta az egyre jelentősebb súlyfelesleg. Ahogy nem izgatták a gyászos népegészségügyi mutatók sem. Úton-útfélen hirdette, hogy „a magyar sportnemzet” bár a fogalom pontos meghatározásával máig az adósunk maradt. Megnyilvánulásai alapján „sportnemzet” alatt olyan csoportosulást értett – szurkolótábort –, amelynek tagjai legfeljebb nézik bizonyos honfitársaikat. Akik mindenekelőtt a sportnemzet géniuszaiként állnak rajthoz, győzelmük esetén pedig a büszkeség és az önbizalom sem csak nekik jár, hanem mindenkinek. Ugyanolyan önáltatás ez Orbán Viktor rendszerében, mint az átírt történelem vagy a kilúgozott statisztikák. A sportnemzet nem egyéb gyermeteg illúziónál, a győzelmi mámor mögött nem valódi teljesítmény áll, hanem a félreértelmezett hazaszeretet, a nemzeti öntudat, olykor elfogyasztott szeszes italok is.

Ehhez mérten Orbán edzésmunkája, Kósa és Kubatov fogyókúrája a megtestesült paradigmaváltás lehetne, az ezzel kapcsolatos visszafogottság hiánya azonban leginkább arra utal, hogy csak a propagandagépezetet állították át. Talán mérésekkel is igazolták, hogy Orbán Tusványoson elmondott beszéde a „slim fit szerkós, latte-avokádós, mindenmentes öntetszelgő politikusokról” épp az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit vártak,

ezért kellett egyet fordítani a meneten, és jobb híján most a miniszterelnökre próbálnák ráigazítani a slim fit szerkót.

Ami a ugyanúgy önáltatás, mint sportnemzet fogalma, ám az nagy különbség, hogy Orbán új alakja mögött már nem a cinikus magabiztosság áll, hanem a teljes tanácstalanság. Ezért mozgósítják a bulvársajtót, és hozatják Magyarországra Arnold Schwarzeneggert, hogy a veterán testépítővel is a sportkedvelőből ismét sportolóvá lett miniszterelnököt reklámozzák. Csakhogy a súlyzókkal zsonglőrködő, tetőtől talpig fitt Orbán Viktor olyan hiteltelen portéka, amit legfeljebb a rajongótábornak lehet eladni, ám a csökkenő népszerűséget ma már nem lehet efféle trükkökkel megakadályozni. Legalábbis erre utal, hogy miután az aktuális konditermi bohóckodást fel kellett függeszteni az árvíz miatt, a miniszterelnök ahelyett, hogy nekiállt volna homokzsákot tölteni edzés gyanánt, inkább a megszokott szerepben és külsővel parádézott a nemzet gátőreként.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk