A tetőtől talpig fitt Orbán Viktor: hiteltelen portéka

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 18.

Narancsblog

Ezt legfeljebb a rajongótábornak lehet eladni, ám a népszerűség csökkenését ma már nem lehet efféle trükkökkel megakadályozni.

Tudta ön, hogy Kubatov Gábor tíz kilót adott le? És azt, hogy Kósa Lajos tizenötöt? A Fidesz alelnöke olyat is szólt, „húszból huszonketten” azt hiszik, hogy halálos beteg. „Szeretnék mindenkit megnyugtatni, semmi bajom nincs, csak vettem egy nagy levegőt a választások után, és belevágtam az edzésbe” – üzente Kósa a bulvársajtón keresztül, ám azt tagadta, hogy ehhez Orbán Viktornak köze lett volna. „Örömmel láttam, hogy a főnök is elkezdett fogyókúrázni. Nem hangoltuk össze, igaz, egyszer régen beszéltük egymás között, hogy nem halhatunk meg addig, amíg nem mentünk fel gyalog a Mont Blanc tetejére, amihez nem lehetünk kövérek” – jegyezte meg a debreceni hegymászó. De mondhatott volna ennél is meghökkentőbb dolgokat, készülődhetne a Mount Everestre is készülődhetne, Kósa fogyókúrája csupán apró semmiség Orbán Viktor életmód-váltásához képest, aki szeptember 7-én, Kötcsén ugyancsak a meglepetés erejével váltotta ki közvetlen alattvalói hódolatát. „Valahogy megváltozott, mintha slankabb lenne, mint eddig volt – erről sutyorogtak a kötcsei piknik vendégei szombaton” – írta a Blikk, megtudván azt is, hogy a miniszterelnök „kemény tréningezéssel és az étkezési szokásai megváltoztatásával adott le pár kilót”.

E csodálatos alakváltozás azért is lehetett meglepő, mert Orbán mostanáig szinte minden gesztusával szembement azzal, ami az ún. egészséges életmóddal hozható összefüggésbe. Sokat emlegetett mondása – „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok” – e tekintetben is helytállónak bizonyult: beszédeiben előszeretettel nevezte magát sportembernek, de utána az egészségtelen táplálkozás hazai apostolaként lépett fel rosszul szabott öltönyben, slamposan, és láthatóan nem zavarta az egyre jelentősebb súlyfelesleg. Ahogy nem izgatták a gyászos népegészségügyi mutatók sem. Úton-útfélen hirdette, hogy „a magyar sportnemzet” bár a fogalom pontos meghatározásával máig az adósunk maradt. Megnyilvánulásai alapján „sportnemzet” alatt olyan csoportosulást értett – szurkolótábort –, amelynek tagjai legfeljebb nézik bizonyos honfitársaikat. Akik mindenekelőtt a sportnemzet géniuszaiként állnak rajthoz, győzelmük esetén pedig a büszkeség és az önbizalom sem csak nekik jár, hanem mindenkinek. Ugyanolyan önáltatás ez Orbán Viktor rendszerében, mint az átírt történelem vagy a kilúgozott statisztikák. A sportnemzet nem egyéb gyermeteg illúziónál, a győzelmi mámor mögött nem valódi teljesítmény áll, hanem a félreértelmezett hazaszeretet, a nemzeti öntudat, olykor elfogyasztott szeszes italok is.

Ehhez mérten Orbán edzésmunkája, Kósa és Kubatov fogyókúrája a megtestesült paradigmaváltás lehetne, az ezzel kapcsolatos visszafogottság hiánya azonban leginkább arra utal, hogy csak a propagandagépezetet állították át. Talán mérésekkel is igazolták, hogy Orbán Tusványoson elmondott beszéde a „slim fit szerkós, latte-avokádós, mindenmentes öntetszelgő politikusokról” épp az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit vártak,

ezért kellett egyet fordítani a meneten, és jobb híján most a miniszterelnökre próbálnák ráigazítani a slim fit szerkót.

Ami a ugyanúgy önáltatás, mint sportnemzet fogalma, ám az nagy különbség, hogy Orbán új alakja mögött már nem a cinikus magabiztosság áll, hanem a teljes tanácstalanság. Ezért mozgósítják a bulvársajtót, és hozatják Magyarországra Arnold Schwarzeneggert, hogy a veterán testépítővel is a sportkedvelőből ismét sportolóvá lett miniszterelnököt reklámozzák. Csakhogy a súlyzókkal zsonglőrködő, tetőtől talpig fitt Orbán Viktor olyan hiteltelen portéka, amit legfeljebb a rajongótábornak lehet eladni, ám a csökkenő népszerűséget ma már nem lehet efféle trükkökkel megakadályozni. Legalábbis erre utal, hogy miután az aktuális konditermi bohóckodást fel kellett függeszteni az árvíz miatt, a miniszterelnök ahelyett, hogy nekiállt volna homokzsákot tölteni edzés gyanánt, inkább a megszokott szerepben és külsővel parádézott a nemzet gátőreként.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.