A tetőtől talpig fitt Orbán Viktor: hiteltelen portéka

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 18.

Narancsblog

Ezt legfeljebb a rajongótábornak lehet eladni, ám a népszerűség csökkenését ma már nem lehet efféle trükkökkel megakadályozni.

Tudta ön, hogy Kubatov Gábor tíz kilót adott le? És azt, hogy Kósa Lajos tizenötöt? A Fidesz alelnöke olyat is szólt, „húszból huszonketten” azt hiszik, hogy halálos beteg. „Szeretnék mindenkit megnyugtatni, semmi bajom nincs, csak vettem egy nagy levegőt a választások után, és belevágtam az edzésbe” – üzente Kósa a bulvársajtón keresztül, ám azt tagadta, hogy ehhez Orbán Viktornak köze lett volna. „Örömmel láttam, hogy a főnök is elkezdett fogyókúrázni. Nem hangoltuk össze, igaz, egyszer régen beszéltük egymás között, hogy nem halhatunk meg addig, amíg nem mentünk fel gyalog a Mont Blanc tetejére, amihez nem lehetünk kövérek” – jegyezte meg a debreceni hegymászó. De mondhatott volna ennél is meghökkentőbb dolgokat, készülődhetne a Mount Everestre is készülődhetne, Kósa fogyókúrája csupán apró semmiség Orbán Viktor életmód-váltásához képest, aki szeptember 7-én, Kötcsén ugyancsak a meglepetés erejével váltotta ki közvetlen alattvalói hódolatát. „Valahogy megváltozott, mintha slankabb lenne, mint eddig volt – erről sutyorogtak a kötcsei piknik vendégei szombaton” – írta a Blikk, megtudván azt is, hogy a miniszterelnök „kemény tréningezéssel és az étkezési szokásai megváltoztatásával adott le pár kilót”.

E csodálatos alakváltozás azért is lehetett meglepő, mert Orbán mostanáig szinte minden gesztusával szembement azzal, ami az ún. egészséges életmóddal hozható összefüggésbe. Sokat emlegetett mondása – „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok” – e tekintetben is helytállónak bizonyult: beszédeiben előszeretettel nevezte magát sportembernek, de utána az egészségtelen táplálkozás hazai apostolaként lépett fel rosszul szabott öltönyben, slamposan, és láthatóan nem zavarta az egyre jelentősebb súlyfelesleg. Ahogy nem izgatták a gyászos népegészségügyi mutatók sem. Úton-útfélen hirdette, hogy „a magyar sportnemzet” bár a fogalom pontos meghatározásával máig az adósunk maradt. Megnyilvánulásai alapján „sportnemzet” alatt olyan csoportosulást értett – szurkolótábort –, amelynek tagjai legfeljebb nézik bizonyos honfitársaikat. Akik mindenekelőtt a sportnemzet géniuszaiként állnak rajthoz, győzelmük esetén pedig a büszkeség és az önbizalom sem csak nekik jár, hanem mindenkinek. Ugyanolyan önáltatás ez Orbán Viktor rendszerében, mint az átírt történelem vagy a kilúgozott statisztikák. A sportnemzet nem egyéb gyermeteg illúziónál, a győzelmi mámor mögött nem valódi teljesítmény áll, hanem a félreértelmezett hazaszeretet, a nemzeti öntudat, olykor elfogyasztott szeszes italok is.

Ehhez mérten Orbán edzésmunkája, Kósa és Kubatov fogyókúrája a megtestesült paradigmaváltás lehetne, az ezzel kapcsolatos visszafogottság hiánya azonban leginkább arra utal, hogy csak a propagandagépezetet állították át. Talán mérésekkel is igazolták, hogy Orbán Tusványoson elmondott beszéde a „slim fit szerkós, latte-avokádós, mindenmentes öntetszelgő politikusokról” épp az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit vártak,

ezért kellett egyet fordítani a meneten, és jobb híján most a miniszterelnökre próbálnák ráigazítani a slim fit szerkót.

Ami a ugyanúgy önáltatás, mint sportnemzet fogalma, ám az nagy különbség, hogy Orbán új alakja mögött már nem a cinikus magabiztosság áll, hanem a teljes tanácstalanság. Ezért mozgósítják a bulvársajtót, és hozatják Magyarországra Arnold Schwarzeneggert, hogy a veterán testépítővel is a sportkedvelőből ismét sportolóvá lett miniszterelnököt reklámozzák. Csakhogy a súlyzókkal zsonglőrködő, tetőtől talpig fitt Orbán Viktor olyan hiteltelen portéka, amit legfeljebb a rajongótábornak lehet eladni, ám a csökkenő népszerűséget ma már nem lehet efféle trükkökkel megakadályozni. Legalábbis erre utal, hogy miután az aktuális konditermi bohóckodást fel kellett függeszteni az árvíz miatt, a miniszterelnök ahelyett, hogy nekiállt volna homokzsákot tölteni edzés gyanánt, inkább a megszokott szerepben és külsővel parádézott a nemzet gátőreként.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.