Publicisztika

Brüsszel legbejáratottabb közhelye, hogy az Európai Uniónak jót tesz egy kis válság: először összeesik, mert a soktagú, sokérdekű közösségnek nincsen erős központi irányítása, aztán, tanulva a krízisből, új intézményeket növeszt, hogy a legközelebbire már okosabban reagáljon. Így vezettek a hetvenes évek gazdasági válságai az egységes piachoz; a balkáni háborúk a közös kül- és biztonságpolitikához; a bővítés az alkotmányos szerződéshez. Maga az unió a világháború káoszából született. Minden válság új alkalom a fejlődésre.

Népszavazási szabályozásunk semmire se jó, hacsaknem arra, hogy időnként megmutassa, a parlamenti politikai elit mit gondol a t. választópolgárról. Így van ez most is, amikor Seres Mária az országgyűlési képviselők költségtérítésének számlához kötöttségét szeretné megszavaztatni - ha már a parlamenti képviselők képtelenek arra, hogy e lakosságirritáló gyakorlaton a törvényhozás szokott keretei között, jogállami módon változtassanak. Az aláírások - több mint 600 ezer - összegyűltek, a parlamentnek nincs más lehetősége, csak elrendelni a népszavazást.

Magyarországon beköszöntött 1979. Nem mintha egy újabb Termelési-regény jelent volna meg, nem született minisztertanácsi határozat a cigány lakosság helyzetének javításával kapcsolatban, és a magyar miniszterelnök sem tárgyal már Kuvaitban légügyi, egészségügyi és tájékoztatásügyi egyezményekről.

Tíz évvel ezelőtt a magyar a kelet-európai népség legelején volt. Azon gondolkoztunk, hogy ha rendesen szembenézünk a lehetőségekkel, akkor nem az a kilátás, hogy olyanok leszünk, mint Ausztria. Az bénázás lett volna. Finnország, Írország volt a példa. A Győr-Székesfehérvár-Budapest háromszög éppen az Isztambul és München közötti térség központja kezdett lenni. Pezsgés, gazdagodás, jólét. Akkor még azon gondolkoztunk, milyen gáz, hogy nehezen megy át a momentum a keleti felébe az országnak. Ha!

"Tényleg itt most nekem az a feladatom, hogy azt mondjam, hogy nagyon, nagyon sajnálom, elnézést kérek, hogy ha valakit ezzel megbántottam." Hivatalos közleményén túl az ATV-ben e szavakkal kért elnézést, és vonta vissza a cigánybűnözésre vonatkozó megállapításait Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.

A március végi lázas miniszterelnökjelölt-keresés közepette csekély visszhangot keltett, hogy Matolcsy György, az Orbán-kormány gazdasági minisztere egykori munkahelyi főnöke társaságában bemutatta a Cséfalvay Zoltánnal közösen szerkesztett Jövőkép című tanulmánykötetet. A langyos fogadtatás azért is meglepő, mert mégiscsak a Fidesz gazdasági alapprogramjáról van szó.

Elég régen kellett ahhoz születni - és a csapás e sorok íróját is ér-te -, hogy találkozzunk aratócsapattal. Meg cséplőbandával. Gyerekkoromban, a negyvenes évek vége felé Mikes nagyanyám kuncsorbai tanyáján töltöttem a nyarakat. Ott láttam a kaszásokat, a marokszedőket, amint gyalogosan vonszolták magukat a dűlőn, motyójukat a vállukra akasztva - kivétel nélkül mezítláb. Munkájuk végeztével rakodták a szekeret, és hordták a szérűre a keresztbe rakott búzát. Aztán húzta a dűlőn a traktor a cséplőgépet. Beálltak a hegynyi asztag mellé, felrakták a gépekre a hosszú szíjat, s kezdődött a cséplés. A népes csapat tagjai délben sebtében bekapták az ebédjüket, s eldőltek a kazal árnyékában, pár percet aludni. Holtfáradtan. A búza zöme pedig elvándorolt Fegyvernekre: beszolgáltatás. Kun István

"Leopárdok törnek a templomba és kiisszák az áldozati edényeket; ez mindegyre megismétlődik; végül már előre kiszámíthatóvá válik és része lesz a szertartásnak." Franz Kafka, mint ez a megállapítása is mutatja, antropológusnak sem volt utolsó. Ehhez nem kellett messzi tájakon terepmunkát végeznie, hiszen az előző századforduló Prágájában, vallási kultúrák metszéspontjában élt, ahol a judaizmus, a kereszténység, a modernizmus mitológiáinak különböző válfajait volt alkalma megtapasztalni. (Így például tucatnyi lakhelyének egyikéből az ablak közvetlenül a szomszédos templomba nyílott.) Egyszerre résztvevőként és kívülállóként érzékelte ceremóniáikat, így a rituálisan ismétlődő leopárdlátogatásokat is. Tillmann József

Kedves Olvasóink, büszkén tudatjuk önökkel, hogy kollégánk, Somlyódy Nóra a napokban Csengery Antal-díjban részesült. E díjat a Fővárosi Közgyűlés ítéli oda a főváros ügyeiről szóló "magas színvonalú, hiteles, pontos, tárgyilagos és gyors tájékoztatásért".

Magyar Narancs, 2009. március 12. Urfi Péter cikkében tévesen azonosítja egymással az intelligens tervezés és a kreacionizmus felfogását. Az intelligens tervezés egy nemzetközi, alternatív tudományos irányzat, melynek központi csoportját magasan kvalifikált természettudósok alkotják. Állításuk mindössze annyi, hogy a tudományos megfigyelésekből levont racionális következtetéseik szerint az élő szervezetek komplexitásának jellege és a génekben kódolt információ létrejötte egy közreműködő intelligencia feltételezésével magyarázható a legésszerűbben.

A morfondírozás, hogy vajon Bajnai Gordont megválasztja-e, nem-e, Gyurcsány Ferencet visszafogadja-e, nem-e, és ha igen, milyen posztra, az idő e pontján (kedd délután) teljességgel céltalannak tűnik. Vagy igen, vagy nem. Megválaszolhatatlan az a kérdés is, hogy Bajnai vajon rábírja-e villámmal a parlamenti többséget arra, amire az hetek, hónapok, évek óta nem hajlandó. Vagy igen, mert a félelem nagy úr, vagy nem, mert már maga az elképzelés is abszurd.

A harmadik köztársaság politikusai közül eddig ketten voltak, akiket egyben államférfinak is lehet minősíteni (hogy nagynak-e, azt majd a történelem eldönti, itt csak a típusról beszélünk): Antall József és Gyurcsány Ferenc.

"Magyarországon történelmileg úgy alakult, hogy egypártrendszer van, és az is marad" - jelentette ki Kádár János az MSZMP 1985-ös, XIII. kongresszusán. Ekkoriban már recsegtek-ropogtak a létező szocializmus eresztékei, de mégsem gondolta volna senki, hogy már csak néhány év van hátra annak a rendszernek az életéből, amely olyan sziklaszilárdnak és bevehetetlennek tűnt. Ironikus, hogy Kádár arra a történelemre hivatkozott, ami aztán könyörtelenül elsöpörte őt. Az ENSZ kábítószerügyi konferenciái gyakran idézik fel bennem ezeknek a kései pártkongresszusoknak a hangulatát. Az ásítóan üres frázisok és mantrák mögött bizonytalanság búvik meg: mintha egy elefánt lenne a szobában, amiről mindenki tud, de senki sem akar tudomást venni. Mindenki tudja, hogy a rendszer nem működik, de senki sem meri ezt kimondani. Egyesek óvatos reformokról beszélnek, azonban a változástól, az ismeretlentől való félelem visszatartja őket a cselekvéstől. Sárosi Péter

Halálos ítéletről, kegyelemdöfésről vizionált néhány közismert politikai elemző a Magyar Demokrata Fórum azon döntése miatt, hogy európai parlamenti listája élére a párt Bokros Lajost választotta. Szerintük az egykori pénzügyminiszter jelölésével felszínre tört feszültségek végképp szétfeszítik az MDF-et. A frakció megszűnése, vezető fórumos politikusok kilépése persze nem tesz jót a pártnak. De az MDF-nél ez nem új jelenség. Amióta a párt vezetése eldöntötte, hogy a Fidesz-light szerepkörnél többre vágyik, ezért önálló politizálásba kezd, a "családi perpatvarok" mindennaposak. És egyiket sem sikerült békésen megoldani. Bognár Ákos