Sem el-, sem bérbe nem adják – "ketyegő bomba" a siófoki kézilabdacsarnok

Kis-Magyarország

Október közepétől ellehetetlenül a siófoki kézilabdacsarnok működése, miután az önkormányzat visszautasította az üzemeltető klub telekvételi szándékát és a továbbiakban bérbe sem kívánja adni a területet. 

Siófok 2013-ban még a fideszes Balázs Árpád polgármestersége idején kötött szerződést a Siófoki Kézilabda és Tenisz Clubbal, hogy az egyesület pályázati és taopénzből építsen sportcsarnokot a város telkére, cserébe 15 év fenntartási időszak után átmegy a város tulajdonába a létesítmény. A csarnokot 2018 márciusában átadták, viszont az eredeti szerződésben szereplő 15 év csak az épület földhivatali feltüntetésétől kegyeg, amit viszont csak tavaly tettek meg.

A csarnok ügye még mindig tisztázatlan, a most már Lengyel Róbert által vezetett képviselő-testület idén szeptember végén arról döntött, hogy nem adja el a földterületet, amelyre a sportcsarnok épült, de a mellette levő parkolót sem kapja bérbe a sportklub. Az előterjesztésnek nem volt tárgya a további üzemelés, de így a csarnok teljesen ellehetetlenül, mivel a működés feltétele az alapterületnek megfelelő számú parkoló használati jogosultságának igazolása.

Az önkormányzati tévé felvételén látható, amint a napirendi pontnál kisebb purparlé alakult ki, amikor Tóth Gergely, a Fidesz frakcióvezetője felvetette, hogy Völgyi Lajos, a polgármester frakciójának tagja jelen volt a szerződésről szóló 2013-as és 2014-es szavazásnál is, még Balázs Árpád idején, amikor is azt ellenvetés nélkül megszavazta. „Amiről most azt mondjuk, hogy egy óriási elhibázott koncepció és tévedés, és most kényszerhelyzetben vagyunk. A mi képviselői felelősségünk az, hogy a lehető legalaposabban megvizsgáljuk az ügyeket, hogy utólag, tíz év múlva ne mutogasson ránk senki, hogy akkor miért nem jártunk el körültekintőbben” – mondta Tóth. Mire Völgyi (korábban MSZP) azzal válaszolt, hogy ő „nem jogász, mezei képviselőként” kénytelen a jogi szakvéleményekre, jogi irodák, ügyvédek és nem utolsósorban a jegyző törvényességi felügyeletének meglétére hagyatkozni. Eszerint szavazott, mert az előterjesztések jogászi véleménnyel alá voltak támasztva.

Tóth Gergely és Völgyi Lakos pengeváltása között Lengyel Róbert polgármester előadta, hogy „jogászként áttanulmányoztam én magam is ezt a bizonyos szerződést, meg hát az általunk megbízott jogászok is, szóval az a helyzet jogász szemmel nézve is, hogy olyan rafinált megfogalmazások vannak abban a szerződésben, hogy egész egyszerűen úgy egyébként jó értelemben véve egy mezei képviselőtől nem is várható el, hogy olyan részletekre adott esetben felfigyeljen (...), ami mondjuk hát egy ketyegő bombaként van abban benne. Azzal viszont teljesen egyetértek (...), hogy ettől függetlenül a felelősség sajnos ott van és az nem lehet mentség senkinek, hogy nem jogász. Viszont itt meg az előterjesztőnek és az előterjesztést ellenjegyző jogászoknak a felelőssége is erőteljesen felvetődik. Egy ilyen szerződést, ami ennyire egyoldalú és ennyi garanciát ad az egyik félnek és semmi garanciát a másiknak, azért ez betyáros volt, meg kell mondjam.”

 
A siófoki kézilabdacsarnok és az előtte található furcsa szobor
Fotó: A szerző felvétele
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.