Sem el-, sem bérbe nem adják – "ketyegő bomba" a siófoki kézilabdacsarnok

Kis-Magyarország

Október közepétől ellehetetlenül a siófoki kézilabdacsarnok működése, miután az önkormányzat visszautasította az üzemeltető klub telekvételi szándékát és a továbbiakban bérbe sem kívánja adni a területet. 

Siófok 2013-ban még a fideszes Balázs Árpád polgármestersége idején kötött szerződést a Siófoki Kézilabda és Tenisz Clubbal, hogy az egyesület pályázati és taopénzből építsen sportcsarnokot a város telkére, cserébe 15 év fenntartási időszak után átmegy a város tulajdonába a létesítmény. A csarnokot 2018 márciusában átadták, viszont az eredeti szerződésben szereplő 15 év csak az épület földhivatali feltüntetésétől kegyeg, amit viszont csak tavaly tettek meg.

A csarnok ügye még mindig tisztázatlan, a most már Lengyel Róbert által vezetett képviselő-testület idén szeptember végén arról döntött, hogy nem adja el a földterületet, amelyre a sportcsarnok épült, de a mellette levő parkolót sem kapja bérbe a sportklub. Az előterjesztésnek nem volt tárgya a további üzemelés, de így a csarnok teljesen ellehetetlenül, mivel a működés feltétele az alapterületnek megfelelő számú parkoló használati jogosultságának igazolása.

Az önkormányzati tévé felvételén látható, amint a napirendi pontnál kisebb purparlé alakult ki, amikor Tóth Gergely, a Fidesz frakcióvezetője felvetette, hogy Völgyi Lajos, a polgármester frakciójának tagja jelen volt a szerződésről szóló 2013-as és 2014-es szavazásnál is, még Balázs Árpád idején, amikor is azt ellenvetés nélkül megszavazta. „Amiről most azt mondjuk, hogy egy óriási elhibázott koncepció és tévedés, és most kényszerhelyzetben vagyunk. A mi képviselői felelősségünk az, hogy a lehető legalaposabban megvizsgáljuk az ügyeket, hogy utólag, tíz év múlva ne mutogasson ránk senki, hogy akkor miért nem jártunk el körültekintőbben” – mondta Tóth. Mire Völgyi (korábban MSZP) azzal válaszolt, hogy ő „nem jogász, mezei képviselőként” kénytelen a jogi szakvéleményekre, jogi irodák, ügyvédek és nem utolsósorban a jegyző törvényességi felügyeletének meglétére hagyatkozni. Eszerint szavazott, mert az előterjesztések jogászi véleménnyel alá voltak támasztva.

Tóth Gergely és Völgyi Lakos pengeváltása között Lengyel Róbert polgármester előadta, hogy „jogászként áttanulmányoztam én magam is ezt a bizonyos szerződést, meg hát az általunk megbízott jogászok is, szóval az a helyzet jogász szemmel nézve is, hogy olyan rafinált megfogalmazások vannak abban a szerződésben, hogy egész egyszerűen úgy egyébként jó értelemben véve egy mezei képviselőtől nem is várható el, hogy olyan részletekre adott esetben felfigyeljen (...), ami mondjuk hát egy ketyegő bombaként van abban benne. Azzal viszont teljesen egyetértek (...), hogy ettől függetlenül a felelősség sajnos ott van és az nem lehet mentség senkinek, hogy nem jogász. Viszont itt meg az előterjesztőnek és az előterjesztést ellenjegyző jogászoknak a felelőssége is erőteljesen felvetődik. Egy ilyen szerződést, ami ennyire egyoldalú és ennyi garanciát ad az egyik félnek és semmi garanciát a másiknak, azért ez betyáros volt, meg kell mondjam.”

 
A siófoki kézilabdacsarnok és az előtte található furcsa szobor
Fotó: A szerző felvétele
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.