Halálos ítéletről, kegyelemdöfésről vizionált néhány közismert politikai elemző a Magyar Demokrata Fórum azon döntése miatt, hogy európai parlamenti listája élére a párt Bokros Lajost választotta. Szerintük az egykori pénzügyminiszter jelölésével felszínre tört feszültségek végképp szétfeszítik az MDF-et. A frakció megszűnése, vezető fórumos politikusok kilépése persze nem tesz jót a pártnak. De az MDF-nél ez nem új jelenség. Amióta a párt vezetése eldöntötte, hogy a Fidesz-light szerepkörnél többre vágyik, ezért önálló politizálásba kezd, a "családi perpatvarok" mindennaposak. És egyiket sem sikerült békésen megoldani. Lezsák Sándor 2004-ben tagja volt a Gémesi György vezette EP-választási kampánystábnak, de a siker nem tette boldoggá, és társaival együtt elhagyta a pártot. A következő távozó Gémesi György volt. A gödöllői polgármester nagyszerű médiaszereplőként komoly érdemeket szerzett mind az EP-választás, mind a kétkérdéses népszavazás kampányában (utóbbiban az MDF kiállt amellett, hogy az egészségügynek szüksége van a magántőkére). A külön utas politika hosszú távú sikerében azonban nem bízott, és - eltaktikázva magát - 2006-ban a partvonalra szorult, sőt a két forduló közötti Dávid Ibolya-ellenes kirohanása miatt a parlamenti mandátumát is elveszítette. A következő "kicsi indiánt", Almássy Kornélt elnöki ambíciók fűtötték, és máig nem tisztázott körülmények között bukott el. Ez volt talán a legdicstelenebb fejezet az önálló MDF történetében, amely - megfejelve a ferencvárosi botránnyal - a pártot a biztos kiesőjelöltek közé száműzte. Az országgyűlési frakció mostani fölbomlása ehhez képest nem ront az MDF esélyein. Nem veszít már jelentős szavazótábort Boross Péter folyamatos rosszallása, a sokáig Dávid-támogató Hock Zoltán visszavonulása, a bulvármédiában otthonosan mozgó Pettkó András hátralépése vagy Katona Kálmán frappáns kritikai megnyilatkozásai miatt sem.
*
Az MDF esélyei Bokros Lajos színre lépéséig ugyanis roppant csekélyek voltak. A gazdasági világválság meghatározta politikai kommunikációs térben nem volt hallható mondandója a pártnak. Ez a hiány nem új keletű. A Fidesszel való szakítás óta a népszerűség-növekedés legnagyobb gátja a komolyan vehető gazdaságpolitikai mondanivaló és az ezt hitelesen tolmácsolni képes médiaszereplő hiánya volt. Dávid Ibolya médiapolitikusi képességeihez nem fér kétség, ugyanakkor a párt által áhított neokonzervatív gazdaságpolitikai üzenetek életszerű, a közhelyeken túlmutató képviseletére nem vállalkozhatott sikerrel. A maszatolt elképzeléseket megfűszerezte egy kis korrupcióellenességgel, a két nagy párt populizmusát elítélő populista korholással, az egykulcsos adó bevezetésének, a haláladó eltörlésének a követelésével - ami 2004-ben és 2006-ban működött is. Ám 2009-ben, amikor még a bulvárlapok is a világgazdasági válsággal foglalkoznak, mindez kevés már. Nem sikerült gazdaságpolitikai tartalommal megtölteni a 2006-os választások után kitalált középosztályszlogent sem, pedig elég nagy rémületet keltett a politikai palettán, amikor úgy tűnt, hogy ebből akár egy sikeres és izgalmas politikai márkaépítés lehet.
Bokros Lajos "örökbefogadása" az MDF számára nem kockázatos lépés, hanem az utolsó racionális és sikerrel kecsegtető lehetőség megragadása volt. Bokros segíthet Dávid Ibolyának abban, hogy az elnök asszony a magyar "vaslady" legyen, és hiteles neokonzervatív pártot építsen fel. A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója, illetve az angol szociovígjátékok óta tudjuk: a thatcheri politika nem szociális érzékenységéről híres. Számokat lát és nem embereket. Bokros Lajos imázsa tökéletesen illik a képbe. Õ volt az, aki a 2000 forintos tandíj bevezetésekor beszólt a tüntető diákoknak, hogy nem érti a tüntetést, hiszen a diákok a tandíjnál többet költenek cigire.
*
Bokros Lajos alkalmassága azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ennek a markáns, kíméletlen neokonzervatív politikának stabil, megnyerhető szavazótábora lenne Magyarországon. Annál azonban biztos többen vannak, mint amekkora szavazói kört az MDF képes volt megszólítani e politikával Bokros színre lépése előtt.
A siker nagyban múlik Bokros Lajos médiaszereplésein. Ez eddig számomra komoly csalódás: elsősorban önmagáról, saját politikai ambícióiról értekezik, ahelyett, hogy gazdaságpolitikai programjának részleteit, szükségszerűségét próbálná elmagyarázni a közvéleménynek. Sértett szupersztárként viselkedik, akit eddig méltánytalanul mellőztek, és a rivaldafény minden pillanatát élvezni akarja.
Sokan rebesgetik, hogy 2010-ben a Fidesszel szemben olasz példára megvalósulhat egy olajfa-koalíció. Pedig erről azért is korai beszélni, mert a liberális és a baloldal számára nem egyértelműen kedvező Bokros Lajos színre lépte. Az MSZP szavazókat veszíthet, hiszen Bokros színre lépésével szavazatokat elsősorban a legalább érettségivel rendelkező nagyvárosi polgároktól várhat a Fórum; azok közül, akik eddig jobb híján szavaztak az MSZP-re, illetve azok közül, akik a gyurcsányi gazdaságpolitikából kiábrándultak, és az SZDSZ-ben sem bíznak már. A kormánynak ugyanakkor kedvezhet, hogy a politikai palettán elfoglalhatják a fontolva haladó reformerek pozícióját - míg a bokrosi MDF csak a számokkal foglalkozik, a Fidesz meg továbbra is azt hajtogatja, amit az emberek hallani szeretnének, addig a kormány úgy próbálja orvosolni a gazdasági bajokat, hogy közben figyelembe veszi a szociális szempontokat is.
Bokros Lajos feltűnésének legnagyobb vesztese az ellenzéki szerepkörben teljesen lebénult SZDSZ, amely bele is halhat az MDF új politikájába. Gazdaságpolitikai hitelüket amúgy is alaposan kikezdte kormányzati szerepvállalásuk: a 100 napos program megszavazásától a valódi adócsökkenés örök ígérgetéséig sokat tettek azért, hogy ne higgyenek nekik a liberális, neokonzervatív gazdaságpolitika hívei. Hiteles arcaik is elfogytak. A gazdaságpolitikai kérdésekben nem meggyőző Fodor Gábor és a "pannon pumázással" örök stigmát szerző Kóka János is nehezen tud megszólítani választókat. Egyetlen lehetőségük a szabadságjogok melletti és a szélsőjobb, a kirekesztés, az előítéletek elleni látványos küzdelem, illetve a szimbolikus ügyek (például eutanázia) vállalása.
A Fidesz 2010-es választási győzelme egyre valószínűbb, és ezt Bokros Lajos szerepvállalása sem befolyásolja. Legföljebb azzal, hogy a nyilvánosságban a kormány és a Reformszövetség programjain kívül egy újabb kidolgozott és az előzőeknél radikálisabb reformterv is állandó képviseletet kapott, megnőhet a média és a választók igénye arra, hogy a Fidesz is konkrét, reális gazdaságpolitikai mondandóval álljon elő. Ámbár a Fidesz győzelmi esélyeit ennek az elmaradása sem ronthatja le végzetesen.
A szerző az Image Factory kreatív igazgatója.
