"Tényleg itt most nekem az a feladatom, hogy azt mondjam, hogy nagyon, nagyon sajnálom, elnézést kérek, hogy ha valakit ezzel megbántottam." Hivatalos közleményén túl az ATV-ben e szavakkal kért elnézést, és vonta vissza a cigánybűnözésre vonatkozó megállapításait Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.
Már ha ez visszavonásnak és elnézéskérésnek minősíthető - szerintünk nem. A feltételes módban letudott bocsánatkérés ("ha valakit megbántottam, akkor attól...") nem az őszinte megbánásról tanúskodik, inkább a "megbántottak" túlérzékenysége miatti sértettségről. Ha fáj, hogy orrba túrtalak, akkor ne haragudj. Szamárvezetőnek ide írjuk, hogyan kellett volna ennek hangzania: "A Figyelőnetnek adott nyilatkozatomban arról beszéltem, hogy a bűnelkövetés bizonyos alakzatai kizárólag a cigánysághoz köthetők. Ebben az összefüggésben 'szinte törzsi csoportról' beszéltem, amelyet szembeállítottam a 'magyar társadalommal'. Ezzel akaratlanul is azt a képzetet keltettem, hogy a cigányság nem része a magyar társadalomnak; a 'kollektív elkövetés' kifejezés használata pedig azt sugallta, hogy a mondott népcsoport minden tagja valamilyen módon hajlamos a bűnözés bizonyos formáira. Ezért a súlyos tévedésemért bocsánatot kérek. Arra hivatkoztam, hogy a többségi csoport figyelmét fel kell hívni az ebből fakadó veszélyekre - ám belátom, hogy ez ma Magyarországon felszólítás a hétköznapi diszkriminációra, az erőszakra és az önbíráskodásra. Különösen fájlalom azt, hogy mindezzel azoknak az agresszív, kirekesztő eszméknek és törekvéseknek adtam támogatást és legitimációt, amelyektől éppenséggel megvédeni lenne a feladatom az ország roma és nem roma népességét."
Ez jó alap lehetett volna a system reboothoz, de Szabó nem ezt mondta, ellenkezőleg. A feltételes elnézéskérés után még rá is tett egy lapáttal a tévéinterjúban: és ezt már bajosan minősíthetnénk valamiféle kommunikációs esetlenségnek. Ha van cigányzene - fejtegette -, és elfogadjuk, hogy egy etnikai csoportnak sajátos tradíciói és normái vannak, akkor lehetnek sajátos devianciái is. Ez a megállapítás arról tanúskodik, hogy Szabó fejében a faji kulturális determináció elmélete a kívánatosnál mélyebb gyökeret eresztett. Szabó ezek után a bírálói figyelmébe ajánlotta eddigi tudományos munkásságát, melyből kiviláglik őszinte antirasszista meggyőződése és tisztelete az emberi jogok iránt. Biztos kiviláglik.
De akkor is megette a fene.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának az Alkotmány szerint az a "feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen". Feltáró munkájának semmilyen konkrét, közvetlen jogkövetkezménye nincs, ezért az intézmény sikeres működésének a záloga leginkább a nyilvánosság ereje lehet. Meg a közbizalom. A "nép ügyvédjéhez" az ország minden állampolgára bizalommal fordulhat; és ha ő felemeli szavát, akkor ott a szó fel van emelve. Oda van rá figyelve; a gonoszok kushadnak, az elesettek és megszomorítottak pedig vigaszt és jogorvoslatot nyernek.
Mármost hány roma polgártársunk óhajtana majd valamely sérelmével épp őhozzá fordulni, ha azokat a mondatokat és azt az érvelést hallja tőle vissza, amelyek őt, a folyamodót eleve megbélyegzik, és amelyeket a rasszista szélsőjobb tukmál szívósan és nem kevés sikerrel a közgondolkodásra? Ha azt hallja, hogy őt az etnikai ("törzsi", az égre, "törzsi"!!!) hovatartozása úgyszólván predesztinálja a bűnözésre? És hogy a többségnek erről tájékozódva kell lennie, hogy meg tudja magát védeni - tőle, a jogorvoslatot és vigaszt kérelmezőtől is?
Szabó Máté eredeti nyilatkozatával és a feltételes bocsánatkéréssel, a belátás teljes hiányával az intézmény mindkét fegyverét leharcolta. Mintha a házőrző kutya, a demokrácia watchdogja a rablókat kalauzolná a nappaliban. Nem jó magyarázat, hogy kiragadott mondatokat idéztek tőle, és mondanivalóját "eltorzították". Fogalmazzon pontosan, egyértelműen, közérthetően. Nem mentség a korábbi tudományos munkássága. Az övé jelen idős tevékenység, ahol az számít, amit most mond.
Szabó Máté kifejtette azt is: nem érzi, hogy le kéne mondania. Ne érezze. Az ombudsmant az államfő javaslatára hat évre választja az országgyűlés. Felmentését (tisztségétől való megfosztását) "az arra alapot adó okok vizsgálatát követően az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottsága indítványozhatja". Esetleg érdemes lenne megpróbálni - sok sikert nem jósolunk, de legalább regisztrálhatnánk, hogy akadt néhány jóérzésű képviselő.
S van még egy lehetőség a kár helyreütésére.
Szabó felbukkanásakor senki nem tudta pontosan, ki ő. Sólyom László a szokásos módján, a pártokkal nem egyeztetve választotta ki: szakmailag alkalmas, politikailag elfogulatlan, egész életében a civil társadalommal és a civil szerveződésekkel foglalkozott. Príma szószóló lesz. Az államfő természetesen nem felelős Szabó mondataiért - de a köztársaság első embereként, a demokratikus államrend őreként nem hagyhatja szó nélkül az elmúlt hetek ámokfutását. Még akkor sem, ha ez avval a kínos következménnyel jár, hogy saját kiválasztottját kell távozásra felszólítania. Ezért elfogadhatatlan, hogy a köztársasági elnök főosztályvezetőjén keresztül csupán annyit "üzent": Sólyom László még a héten találkozót kezdeményez a biztossal, de az ombudsman a parlamentnek felelős.
Sólyom Lászlót, amikor változatos posztokra kiszemelt jelöltjeiről nem egyeztetett a pártokkal, egyáltalán nem zavarta, hogy az ombudsman vagy a főbíró a parlamentnek lesz felelős - és hogy a felelősséget az illetőért a parlamentnek kell vállalnia. Ebben szerintünk nem járt el helyesen. De ha már így tett, most legyen legalább következetes.
Nem dobhatja le magáról a felelősséget.
