Publicisztika
Labancra várva - A magyar mezőgazdaság múltja, jelene és jövője
Elég régen kellett ahhoz születni - és a csapás e sorok íróját is ér-te -, hogy találkozzunk aratócsapattal. Meg cséplőbandával. Gyerekkoromban, a negyvenes évek vége felé Mikes nagyanyám kuncsorbai tanyáján töltöttem a nyarakat. Ott láttam a kaszásokat, a marokszedőket, amint gyalogosan vonszolták magukat a dűlőn, motyójukat a vállukra akasztva - kivétel nélkül mezítláb. Munkájuk végeztével rakodták a szekeret, és hordták a szérűre a keresztbe rakott búzát. Aztán húzta a dűlőn a traktor a cséplőgépet. Beálltak a hegynyi asztag mellé, felrakták a gépekre a hosszú szíjat, s kezdődött a cséplés. A népes csapat tagjai délben sebtében bekapták az ebédjüket, s eldőltek a kazal árnyékában, pár percet aludni. Holtfáradtan. A búza zöme pedig elvándorolt Fegyvernekre: beszolgáltatás. Kun István