Április nyolcadika óta azon rágódunk, hogyan történhetett meg, ami megtörtént. De nincsenek tanulságok, nincsenek következtetések, nincs jövőkép. A tisztességes véleményformálók arcul csapva érzik magukat, és sértődöttségük (csalódottságuk) ön- és közbénító hatású.
Pedig egyértelművé vált a helyzet. Aki április nyolcadika után sem veszi észre, hogy Orbán rendszere csak (és kizárólag!) a korrupcióról szól, az túl jóhiszemű. Sokan tudták, sokan mondták, hogy nagy a korrupció. Meg hogy rendszerszintű. Nem erről van szó. Az orbáni önkény a kasszafúrás törvényesítése és semmi más! Minden más csak süket duma, igény szerint (szavazatszerzés, pávatánc) változik. És mi ezen a süket dumán rágódunk 2010 óta.
Hazugság, csalás, lopás. Ezek azért nem egészen tisztességes dolgok.
Aki elfogadja, hogy az élete erről szóljon, az vagy ostoba, vagy szem a láncban. Mert „vétkesek közt cinkos aki néma”. A híres magyar gödör két oldalának ma már nem jobb és bal oldala van, hanem tisztességes és tisztességtelen. Értelemszerűen a két oldal között nem lehet kiegyezést remélni. A tisztességtelenséggel csak kollaborálni lehet. És lehet azt hazudni (magunknak is), hogy valójában a tisztességesek a tisztességtelenek. A kör itt zárul be. Nem pártokról vagy mozgalmakról beszélek, hanem emberekről, választópolgárokról.
A Nemzeti Korrupció Rendszere vidéken már kiépült.
A választási eredményekből látható a rendszertől való függés mértéke. Közigazgatásban már Budapest is elbukott. Rossz modorú főpolgármesterünk nem kollaboráns, hanem a rendszer alapeleme, kerületi társaival együtt. A nem fideszes polgármesterek a fideszes többségű testületek rabjai, kényszerkollaboránsok. Hangsúlyozni szeretném: nem politikai együttműködők, hanem bűnpártolók. Budapesten azonban (még) van információ a „süket dumán” kívül is. A fővárosban leadott szavazatok minősített többsége szerint a lakosok nem szeretik a hazudós-lopós diktátort, aki örök idegen a városias civilizációban (és kultúrában). Szeret ártani nekünk. El akarja foglalni a városunkat. Százezrek szívből tüntettek ellene.
Az ő igazságérzetükkel éltek vissza a megmozdulások szervezői, akik elfeledkeztek célt megjelölni.
Pedig ezzel az igazságérzettel ki lehetne söprűzni a trónbitorlókat a budai várból. Először is a tisztességeseknek meg kellene szüntetni mindenféle együttműködést az NKR-rel. Például nem szervezünk konferenciát a korrupció jelképének, az új fővárosi kormánymegbízottnak (államtitkár), mondván, hátha igazat mond. Ugyan miért tenné? Aki egy 20 milliárdosra tervezett beruházást szemrebbenés nélkül tornázott fel 300 milliárdosra, amely tíz nap szolgálat után a legjobb úton van az enyészet felé, attól mire számítunk? Egy kis csúszópénzre. Ez a választók félrevezetése.
Aztán válaszút elé kell állítani a főpolgármestert: vagy megszervez egy érdemi és tisztességes budapesti „nemzeti konzultációt” egy új önkormányzati törvény megalkotásáról, vagy azonnal lemond. Ha maradni akar, ki kell nyilvánítania az új „budapesti államtitkárság” alkotmányellenességét. Ez valóban a Magyar Korrupt Királyság megdöntésének előkészületeire utaló jelzés lenne.
A szerző sebész.
