Helyre legény, talál gyorsan nőt is (Victoria!), aki bár nem királylány, dalolni-szőni csak tud (popipar és divatüzlet), hogy szép családot alapítsanak, sok (4) gyermekkel. Előbb-utóbb persze kinövi az unalmas várost (Manchester), hogy először a spanyol király udvarában (Madrid), majd az "perencián túl (Los Angeles) próbáljon szerencsét. Kiáll minden próbát, és amikor eljő az idő, stílusosan a fények városában (Párizs) lép le a színről. Íme, David Robert Joseph Beckham igaz története.
Jön Becks
Az 1975 májusában, London külvárosában születő gyerek két fontos dolgot örökölt szüleitől. A konyhai kisegítő apa a labdarúgás és a Manchester United iránti rajongását plántálta belé, míg fodrász édesanyjától - furcsa, de fontos momentum - a megjelenés, a stílus, a divat iránti érzékenységet és érzéket kapta. Bár játszott a Spurs akadémiáján is, alkalmasint egy út volt előtte: 14 évesen került a United utánpótláscsapatába, 16 évesen kötötte első hivatásos szerződését, s 1992-ben már a felnőttek közt is bemutatkozott. A Manchester United legendás 92-es osztályának tagjaként - többek közt Ryan Giggs, Paul Scholes, Gary és Phill Neville, Nicky Butt oldalán - 12 év alatt 265 mérkőzésen 61 gólt rúgott, és majdnem mindent megnyert, amit csak lehet: Bajnokok Ligáját, hatszor angol bajnokságot, kétszer FA-kupát, négyszer Community Shieldet és egy FA-utánpótláskupát. Épp csak világ- és Európa-bajnok nem volt.
2003-ban igazolt a Real Madridhoz, ahol spanyol bajnoki címet és Szuperkupát nyert, de a 2007-es idény már a Los Angeles Galaxynél találja, velük öt év alatt kétszer lesz MLS-bajnok úgy, hogy mellesleg az AC Milannal is játszik két részidényt. Pályafutását a napokban a Paris Saint-Germainben fejezte be, természetesen francia bajnokként. Az angol válogatottban 1996 és 2009 között 115 mérkőzésen 17 gólt szerzett.
Karrierje szorosan összefonódott a folyamattal, amely során a világszerte népszerű labdarúgósportból kifejlesztett látványfutball a világ első számú (sport)szórakoztatásává vált. Ez az átalakulás emelte őt a szórakoztatóipar világsztárjai közé - de neki is sokat köszönhet a globális futball.
Volt pár jobb játékos nála - lám, a menedzseri munkát vele egy időben befejező Sir Alex Ferguson 26 évére összeállított "álom Manchester Unitedek" kezdő tizenegyébe sehol se nagyon fér be -, de kiváló futballista volt, akit a védjegyévé vált rúgótechnikája emelt nemzetközi klasszissá.
A futballikon
Egy elemzés szerint legalábbis fizikai doktorátusra van szükség, ha valaki tudatos számítások alapján rúgná úgy a labdát, ahogyan ő fénykorában. Az 1996-ban a Wimbledon ellen a saját térfeléről ívelt gól, a United-szurkolók számára - és ellenkező előjellel, de a Bayern-drukkereknek is - feledhetetlen, 1999-es BL-döntőn a két Manchester-gólt előkészítő szöglete, a görög válogatottnak az utolsó percekben lőtt, vb-szereplést érő szabadrúgásgólja 2001 októberéből csak a három legismertebb példa.
A szakmai kiválóság szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy valaki nemzetközi sztár legyen. Életbevágó a média által vezérelt közvélemény hatékony kezelése is. Sok nagyszerű labdarúgó játszott a manchesteri csapatban - legendás 7-es mezét George Best, Bryan Robson és Eric Cantona után örökölte -, de a televízión keresztül, különösen a hölgy nézők számára David Beckham volt a legvonzóbb. Jóképű, jó kiállású fiatalember, akinek van stílusa, divatos, trendi, ráadásul sikeres és gazdag. Pont annyira balhés, hogy meg lehessen neki bocsátani, még akkor is, ha az 1998-as világbajnokság után (az argentinok ellen kiállítják) és a 2000-es Eb után (bemutat az őt szidalmazó szurkolóknak) rövid időre közellenség lesz. A sztársághoz fontosak a társadalmi gesztusok, és Beckham ezeket is bőven gyakorolta: UNICEF-nagykövet és a 2012-es londoni olimpiai pályázat arca; Párizsban a fizetését egy gyermekkórháznak utaltatja, de arra is van szeme, hogy "véletlenül" a tiltakozó United-szurkolók zöld-sárga sálát kanyarítsa a nyakába, amikor a Milannal újra az Old Traffordon jár. (Az esetről lásd: Zöld, sárga, vörös, Magyar Narancs, 2010. április 1.) Az indiai és az angol focistalány barátságáról szóló Csavard be, mint Beckham! (Bend It Like Beckham) című népszerű és dúsan díjazott film egyszerre tette ikonná a játékost, védjeggyé a rúgótechnikát, és helyezte a szociális érzékenység kontextusába a róla kialakuló képet.
A folyamatos médianyilvánosságot azonban mégsem a futball, hanem a házassága biztosította. 1999-ben kelt egybe Victoria Adamsszel, a Spice Girls egyik tagjával (Posh Spice). A BL-hős futballista és a popdíva családja ettől fogva a bulvárlapok sztárja: a gyerek születése, az átigazolások körüli "női intrikák", a híresztelések David félrelépéseiről, a társasági fellépések rendre megtalálják az utat a legnagyobb tabloidok címlapjára. A 2006-os németországi világbajnokság alatt állítólag csak egy ember volt, aki mindennap valamelyik országos német napilap első oldalán szerepelt - Victoria Beckham. A partin, amit 2007-ben, Los Angelesbe településük örömére adtak, részt vett Hollywood krémje, a film- és popipar, a művészvilág hírességei - már az USA-ban is trendi labdarúgóval mutatkozni, az európai futballt befogadta a szórakoztatóipar.
A nagykövet
Beckham sikerében nagy szerepet játszott az amerikai ligák mintájára, európai környezetre alkalmazott angol Premier League (PL) létrehozása 1992-ben, pontosabban az iránta fontmilliárdos nagyságrendben mutatkozó médiaérdeklődés a szigetországban és szerte a világon. A nagy ázsiai televíziócsatornák a PL-t választották húzó sportközvetítési terméknek, az ázsiai futballszurkolók pedig azt látták, hogy Angliában a Manchester United mindent visz. A PL első tíz idényében hétszer ők lettek a bajnokok, s ahogy az lenni szokott, az új fogyasztók most is a bajnokkal azonosultak. Így lett a United a világ vezető sportvállalata a 2000-es évekre, a csapat meghatározó játékosa pedig az ázsiai szurkolók első számú kedvence.
A navarrai egyetem két kutatója szerint 2002-ben Beckham médiaértéke japán nyelvterületen volt a legnagyobb, aztán az angol, majd a kínai következett. A spanyol nyelvű világban viszont a Beckham-márka csak ötödét érte, mint Japánban - egyértelmű tehát, hogy a középpályás 2003-as madridi igazolásában a kereskedelmi szempontok játszották az elsődleges szerepet. A Real Madrid a játékos PR-értékét felhasználva a bevételeit és ázsiai pozícióit igyekezett erősíteni, Beckham pedig a vagyonát növelte, kihasználva a róla elnevezett (de nem miatta bevezetett) kedvező spanyol adózási lehetőségeket, no meg a brandben rejlő anyagi lehetőségeket (például a mezeladásokból esedékes részesedést).
Küldetését Madridban befejezve hasonló üzleti szempontok vezették Los Angelesbe. Az amerikai liga (MLS) a labdarúgás helyi megerősítését várta tőle, ezért is engedélyezte a Galaxynak, hogy az öt évre szóló 250 millió dolláros szerződéssel átlépje a felső fizetési határt. A számítások beváltak. Beckhamnek is köszönhetően az MLS a világ 7. legtöbb fizető nézőt megmozgató bajnoksága lett (mérkőzésenként átlagosan 18 807 szurkolóval), de fokozódott a televíziós érdeklődés és a média- és a reklámipar figyelme is.
Igen, ez színtiszta üzlet - de miért lenne baj? Hiszen mindenki csak nyert. Nemcsak a Beckham család lett gazdagabb, nemcsak a Madrid és a Galaxy növelte jelentősen a bevételeit, de nyertek a szurkolók és általában a labdarúgás is. A szurkolókat nem verték át, kíváncsiak voltak Beckhamre, megvették a mezét, kimentek a meccseire - ebből gazdagodott mindenki. Nyilván azért tették mindezt, mert örömet szerzett nekik, szerették és élvezték a játékát. Ráadásul Ázsia és Észak-Amerika esetében a világ két olyan régiójáról beszélünk, ahol komoly népesség és jelentős gazdasági erő összpontosul - a sportág felemelkedése ezeken a területeken a következő években tovább erősítheti a világ labdarúgását. (Hogy ebben nekünk, magyar futballrajongóknak mi a jó, abba most nem mennék bele.)
Szegénylegényként érkezett, királyként távozik. Hiszem, hogy hódolat illeti mindezért. Köszöntse hát énekszó: There's only one David Beckham, one David Beckham.
