Ismerik azt, hogy Václav Havel és volt felesége feljutnak a mennyországba? No, ha nem ismerik, telefonáljanak a szlovák viccmesélőnek, de ne lepődjenek meg, ha a vonal végén nem automata hang jelentkezik, hanem egy mókás kedvű miniszterelnök. Vlado Meciart kissé megviselte kenyeres pajtása, Václav Klaus bukása. Arról, hogy a szlovák miniszterelnök mit csinált a múlt héten, talán még ő maga sem tudna számot adni. (A kelet-európai vezető politikusoknak amúgy is elég hülye hetük volt: szerdán például Jelcin Stockholmban kért bocsánatot az 1941-es téli háborúért, pedig azt a finnek ellen vívták. Mintha Pesten sírta volna el magát Besszarábia elfoglalásáért! És ha ez nem lett volna elég a jóból, megígérte, hogy leszerelik szinte az egész orosz hadsereget, valamint kilátásba helyezte, hogy Németországtól majd jól elveszik az atombombáját. Ezután letámolygott a pulpitusról. Pedig állítólag még csak részeg sem volt: összekevert néhány államot meg évszámot, ennyi az egész.)
Vladónak különösen a csütörtök volt zűrös napja. A parlamentben egy bizonyos Blazená Martinková nevű asszonyságról faggatták, akit a kormányfő diplomáciai tárgyalásaira is magával visz mostanában. Meciart annyira felidegesítették az új macát csesztető ellenzéki képviselők, hogy ordibált csöppet, aztán szamárfület mutatott nekik, és kirohant a teremből. Zaklatott idegeit pártja nagygyűlésén nyugtatta eztán, ahol először Václav Klaust biztosította támogatásáról, a cseh kormányfő bukását puccsnak nevezte, majd néhány disznó viccel szórakoztatta híveit; az egyiknek az volt a poénja, hogy a cseh pénz egyik felén Havel látható a nejével az ágyban, a másikon Klaus a seggében a cseh koronával. Ez utóbbi egyébként feltehetőleg nem véletlenül bukott ki Meciar tudatalattijából: Csehország és Szlovákia között vámunió van, ha a cseh korona és a cseh gazdaság megfekszik, akkor attól Vlado is prüszköl. Az európai és mindenféle csatlakozás szempontjából harmadlagos frissességű Szlovákiát és a NATO- meg EU-konform Csehországot sokkal kevesebb dolog különbözteti meg egymástól, mint azt vélnénk, de hát ez már egy másik történet.
És Szlovákia miniszterelnöke ettől még, sajnos, komplett őrült marad. De nem az az ártatlan, kedves bolond ő. Van hadserege, titkosrendőrsége, hű sajtója, nagy szövetségese (élén avval a Jelcinnel, aki szerint Németországnak van atomfegyvere), kezes házifasisztái, jól kézre eső, tetszés szerint elnyomható kisebbsége, meg egy folyója, amibe ha belepisál, mi isszuk meg a hugyát. Mármost azt kéne belátni, hogy evvel az emberrel nem és nem és nem szabad egyezkedni sem a Dunáról, sem másról. Vannak helyzetek, amikor tárgyalni rosszabb, mint nem tárgyalni, és csak várni, hogy jöjjön valaki, akivel lehet tárgyalni. Mert a végén még a szlovák miniszterelnök egyik napirend előttijéből értesülünk arról, hogy mi a címe annak a festménynek, ami Nemcsók Jánost és Julius Bindert ábrázolja, félreérthetetlen pozícióban.
(Horn Gyula Szlovákiában)