Hasznos tudnivalók a „magánegészségügy és az állami egészségügy” szétválasztásáról

  • Haskó László
  • 2018. november 18.

Publicisztika

Továbbá az egyetemek autonómiájáról.

Nemzeti kormányunk az autonóm működés különleges formáit szereti. Természetesen azt a formát, amely valójában még az államosított helyzetnél is kevésbé autonóm, és kevésbé hatékony. Két ilyen hebehurgya átalakítás zajlik, szokás szerint suba alatt, mindenféle gondolkodás és egyeztetés nélkül.

Az első ilyen ígéret-gumicsont az összekuszálódott köz-, illetve magánfinanszírozott betegellátás úgymond „szétválasztása”. Ők a „magánegészségügy és az állami egészségügy” szétválasztásáról hablatyolnak, ami – mutatván teljes amatőrségüket – fogalmi képtelenség.

Egészségügy ugyanis (egy országban) csak egy van.

Teljesen mindegy, hogy a szolgáltatást kinek a tulajdonában (állam, önkormányzat, egyház, karitatív egyesület vagy magánszemély) lévő intézmény végzi. A kérdés az, hogy a szolgáltató számláját ki fizeti. Az sajnos tény, hogy az olyan szovjet típusú „szocialista” egészségügyben, ahol a magánszolgáltatás is megtűrt, a keveredés nem szüntethető meg. Márpedig nálunk teljes a visszatérés a szovjetrendszerhez, 2010 óta. Mindenféle ostoba politikai beavatkozás – és valami nagyon ilyesmi érik – csak tovább ronthat az egyébként is vészesen pocsék helyzeten. Tisztességes megoldás csak kettő van.

Az első, hogy az államilag finanszírozott rendszert megfelelően látjuk el anyagiakkal. Ez nagyjából a jelenlegi ráfordítás négy-ötszörösét követelné meg.

A második megoldás, hogy az ellátás (bizonyos részeinek) finanszírozását üzleti (biztosítói) alapon is szorgalmazzuk. Mindkét esetben kontrollálható a korrupció, mert nincs keveredés, és minden pontosan dokumentálható, és adóztatható. A magán és állami tulajdonú szolgáltatók között még egészséges verseny is kialakulna. Persze, tudom, nem ez a cél.

A másik készülő unortodox parasztvakítás sem kutya.

A kurzus kezdetén megszüntetni tervezett, mostanra pedig a legjobb magyar egyetemmé kikiáltott Közgázt teszik autonómmá. Mindenféle gazdasági és jogi trükkökkel a MOL befolyása alá helyezik az egyetemet. Ezt természetesen kikéri magának a papagáj-kommandó. Szerintük minden rendben van. Igen, ahogyan egész kormányzásuk, pont annyira. A keveredés itt is fő szempont.

A MOL (ismét az Interpol látóterében sütkérező) elnöke becsücsül a Kari Tanácsba, az egyetem rektora, az ország második legunortodoxabb elméje pedig az olajcég vezetőségébe.

Ez aztán a nemzeti autonómiai együttműködés. Hogy „az utca embere” bő negyven év létezett szocializmus után nem tudja, hogy az egyetem attól egyetem, hogy autonóm, az megérthető. Azonban a jelenlegi kurzus nagyjai kivétel nélkül megtanulták (Soros pénzen!) Oxfordban, vagy a pesti CEU-n, hogy miként működik jól – a „nemzet épülésére” egy egyetem. Az autonóm egyetem egyetlen bevételi forrása a tandíj. Tevékenységét csak az iránta megmutatkozó érdeklődés determinálja. Az már megint csak édes mindegy, ki fizeti a tandíjat. Fizetheti a MOL is, a kormány is, még a (körözését váró) elnök is. A tandíjnak nincs szaga. Az alapítványi finanszírozás viszont bűzlik.

A szerző sebész

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.