Hasznos tudnivalók a „magánegészségügy és az állami egészségügy” szétválasztásáról

  • Haskó László
  • 2018. november 18.

Publicisztika

Továbbá az egyetemek autonómiájáról.

Nemzeti kormányunk az autonóm működés különleges formáit szereti. Természetesen azt a formát, amely valójában még az államosított helyzetnél is kevésbé autonóm, és kevésbé hatékony. Két ilyen hebehurgya átalakítás zajlik, szokás szerint suba alatt, mindenféle gondolkodás és egyeztetés nélkül.

Az első ilyen ígéret-gumicsont az összekuszálódott köz-, illetve magánfinanszírozott betegellátás úgymond „szétválasztása”. Ők a „magánegészségügy és az állami egészségügy” szétválasztásáról hablatyolnak, ami – mutatván teljes amatőrségüket – fogalmi képtelenség.

Egészségügy ugyanis (egy országban) csak egy van.

Teljesen mindegy, hogy a szolgáltatást kinek a tulajdonában (állam, önkormányzat, egyház, karitatív egyesület vagy magánszemély) lévő intézmény végzi. A kérdés az, hogy a szolgáltató számláját ki fizeti. Az sajnos tény, hogy az olyan szovjet típusú „szocialista” egészségügyben, ahol a magánszolgáltatás is megtűrt, a keveredés nem szüntethető meg. Márpedig nálunk teljes a visszatérés a szovjetrendszerhez, 2010 óta. Mindenféle ostoba politikai beavatkozás – és valami nagyon ilyesmi érik – csak tovább ronthat az egyébként is vészesen pocsék helyzeten. Tisztességes megoldás csak kettő van.

Az első, hogy az államilag finanszírozott rendszert megfelelően látjuk el anyagiakkal. Ez nagyjából a jelenlegi ráfordítás négy-ötszörösét követelné meg.

A második megoldás, hogy az ellátás (bizonyos részeinek) finanszírozását üzleti (biztosítói) alapon is szorgalmazzuk. Mindkét esetben kontrollálható a korrupció, mert nincs keveredés, és minden pontosan dokumentálható, és adóztatható. A magán és állami tulajdonú szolgáltatók között még egészséges verseny is kialakulna. Persze, tudom, nem ez a cél.

A másik készülő unortodox parasztvakítás sem kutya.

A kurzus kezdetén megszüntetni tervezett, mostanra pedig a legjobb magyar egyetemmé kikiáltott Közgázt teszik autonómmá. Mindenféle gazdasági és jogi trükkökkel a MOL befolyása alá helyezik az egyetemet. Ezt természetesen kikéri magának a papagáj-kommandó. Szerintük minden rendben van. Igen, ahogyan egész kormányzásuk, pont annyira. A keveredés itt is fő szempont.

A MOL (ismét az Interpol látóterében sütkérező) elnöke becsücsül a Kari Tanácsba, az egyetem rektora, az ország második legunortodoxabb elméje pedig az olajcég vezetőségébe.

Ez aztán a nemzeti autonómiai együttműködés. Hogy „az utca embere” bő negyven év létezett szocializmus után nem tudja, hogy az egyetem attól egyetem, hogy autonóm, az megérthető. Azonban a jelenlegi kurzus nagyjai kivétel nélkül megtanulták (Soros pénzen!) Oxfordban, vagy a pesti CEU-n, hogy miként működik jól – a „nemzet épülésére” egy egyetem. Az autonóm egyetem egyetlen bevételi forrása a tandíj. Tevékenységét csak az iránta megmutatkozó érdeklődés determinálja. Az már megint csak édes mindegy, ki fizeti a tandíjat. Fizetheti a MOL is, a kormány is, még a (körözését váró) elnök is. A tandíjnak nincs szaga. Az alapítványi finanszírozás viszont bűzlik.

A szerző sebész

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.