Publicisztika

Majd én

Eddig sem nagyon lehetett ugrálni helyi szinteken, ezután majd még kevésbé. A jövő évi forrásszabályozásra vonatkozó kormányjavaslat értelmében az önkormányzatoknál maradó személyi jövedelemadó mértéke 13,3 százalékról az úgyszólván jelképes öt százalékra csökkenne. De nem kell beszarni! Az önkormányzatok az szja 40 százalékát kapják meg, csak a különbözetként fennálló harmincötöt "normatív módon" osztanák szét közöttük.
  • 1999. szeptember 23.

Kovács éva-Vajda Júlia: Zsidókérdés? Tetszettek volna akkor kérdezni!

A "zsidókérdés" kifejezés a Horthy-korszakban totálisan diszkvalifikálódott: aki ma ilyet mond, annak tisztában kell lennie azzal, hogy antiszemitául beszél. E szókapcsolat ugyanis mifelénk magában foglalja az Endlösungot, a soá borzalmainak igenlését is. Amikor tehát a titokminiszter vagy a miniszterelnöki főtanácsnok "zsidókérdésre" utal, akkor vagy azonosul az előbbiekkel, vagy meg kell(ett volna) magyaráznia, mit ért ezen - ahogy e szempontokat Szabó Miklós a Magyar Hírlap szeptember 1-ji számában szépen ki is fejtette.
  • 1999. szeptember 16.

Horbán lelke

Emlékszünk-e azokra az időkre, amikor Horn Gyula marhaságokat beszélt? Jött egy lakossági fórum, mint valami menetrenden kívüli gyorsított személy, a mozdony vezetőállásában Horn húzkodta a fogantyúkat, és elcsapott mindent, ami az útjába tévedt, józan észt, kormányprogramot, koalíciós partnert, saját frakciót. Az - akkor még - kormányfő elmélázott a halálbüntetés visszaállításán, a magyar FBI bevezetésén, a vagyonadón, a nyugdíjasok ingyenes utaztatásán, Nagy Sándor miniszteri kinevezésén meg egy ízben a romák bűnöző életformáján, hogy csak a legemlékezetesebbeket említsük. Horn és az őt az ötletei megvalósításában megakadályozók becsületére legyen mondva, ezen "felvetésekből" nemigen lett politika, ráadásul, így utólag visszagondolva, nagy részük ártatlan csibészkedés lett volna ahhoz képest, amit a mostani kormány nem mond, de tesz. És különben is, Horn, amikor rászóltak, hogy ne szeresse már annyira a lakosságot, rendszerint le is hasadt a hülyeségről. Vissza nem vont semmit, de nem járt tovább a szája.
  • 1999. szeptember 16.

Bodoky Tamás: A szupersztráda közművesítése

Ha távközlésről van szó, úgy tűnik, a közcél szentesíti az eszközt: a parlament július végén elfogadta a távközlési törvény módosítását, amely hatósági jogosítványokat juttat a szolgáltatóknak, vagyis házainkon, telkeinken a beleegyezésünk nélkül is épülhet átjátszótorony, egyéb műtárgy, ha az műszakilag megindokolható. Ez egyrészt nyilvánvalóan alkotmányellenes, másrészt pedig jól tükrözi azt a fajta kormányzati elkötelezettséget az információs infrastruktúra "közművesítése" mellett, amelynek első számú nyertese a fogyasztó, a "polgár" helyett a szolgáltató és a gyártó. Hasonló a helyzet informatikai téren is: ha multinacionális szoftveróriások bevételei forognak kockán, a magyar állam az adófizetők pénzén fenntartott erőszakszervezeteket bevetve, a törvény teljes szigorával sújt le a kisemberekre. Tétlenül nézi viszont, ha a monopolhelyzetben lévő telefontársaság némi jogi csűrés-csavarással rendszeresen megerőszakolja a versenyszabályokat, semmibe veszi a fogyasztók jogait és az ország érdekeit egyaránt.
  • 1999. szeptember 9.

Vad Lajos: Kik azok az államhivatalnokok, és hogyan szabaduljunk meg tőlük?

Az elmúlt hetekben ismét zsidókérdés hallalija verte fel a csalitot. Már vártuk, mondhatni: mióta, hogy az utolsó zsidókérdés volt, nem is emlékszünk, hónapok múlhattak el azóta, hogy Kövér miniszter úr rázendített, most meg ez a história a Cion bölcseinek jegyzőkönyvével (amiben egyébként egész jó ötletek vannak, ha hinni lehet azoknak, akik olvasták: az ember, ha nem csak csajozáskor találná meg a gyökereit -különösen fiatal, egzaltált szőkéknél jön be, akikből később nagyon nagy bajok lesznek -, hanem egyébként is, kitanulhatná belőle a világuralom megragadásának fortélyait, ahelyett, hogy folyton számláktól retteg).
  • 1999. szeptember 2.

Balekok és banditák

ÿØÿà  1  ü’ Aª@Ý-¢#ÍÿÑîI$’I$’Õ$“N©ržE Lž4LtLÓâžAP{A׺ªúÈ*£ ˆ)€•?Lx€µžJGyÒbœ|ÊbØj:£QÒ¥´Î>kÿÒîI$’I$’I$’I$’I$’€›hQx0ƒÀ2P ¥KL| ¤÷¢†uÕD̦$ðšƒ)ÇâžLyJÿÓîJRI$’I$’I$’.h ä¡4vî‹SXAÝ©ðSôôãI_ÿÔîL|´I$’I$’B"C+}mvž©ÚÓÛt:ÍŽþ¾ÄUK=őÓf.CÈ
  • 1999. szeptember 2.

Minden részvét mellett

Lassan mozdulnak minálunk a hivatalok. Ez lehet az oka annak, hogy bizonyos feljelentések, amelyek 1996 táján kezdték meg vándorútjukat az APEH-ből az azóta jobblétre szenderült Központi Bűnüldözési Igazgatóság azóta illegális hugyozáson kapott, majd emiatt ad acta helyezett igazgatójának feltételezett tartózkodási helye felé, majd pedig - a célállomás megszűntével - az ORFK nyomozóinak irányába, valahogy nem bírnak úgy istenigazából megérkezni. Vagy ha meg is érkezik az a rohadék akta, hát nem kiderül róla, hogy biceg, nem lehet vele mit kezdeni, egy nyamvadt vádemelést nem lehet belőle összeácsolni?
  • 1999. szeptember 2.

Szerbhorváth György: Egy öntudatos NATO-polgár nézeteiről (Konrád György és a jugoszláv kérdés)

A Jugoszlávia elleni légitámadások megszűntével hamar vége szakadt a háborúról folytatott vitának is a magyarországi sajtóban. A bombázáspártiak és a háborúellenesek között az álláspontok emiatt később sem közeledhettek egymáshoz. A kép nem tisztult, minden maradt a régiben, azaz mindenki szentül meg van győződve arról: neki van igaza.
  • 1999. augusztus 26.

Elhagyom a várost?

Demszky Gábor - amint azt a Napi Magyarországban egy interjújában a múlt héten elmondta - nem akar pártja, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje lenni.
  • 1999. augusztus 26.